A kormány késve mentené az acélipart

Publikálás dátuma
2017.07.27. 07:25
500-an már most hiányoznak a Dunaferr gépsorai mellől FORRÁS: DUNAFERR
Orbán Viktor azonnali intézkedéseket vár kormányától a hazai acélipar megmentésére - pedig erre már az elmúlt hét évben is ugyanilyen szükség lett volna.

Pontokba szedte a hazai acélipar védelmét illető cselekvési tervét a kormány. Eszerint Varga Mihály nemzetgazdasági, valamint Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszternek "azonnal" támogatnia kell az ilyen típusú termékek uniós szintű piacvédelmét. (A szakma szerint ez mindenek felett a kínai dömping ellen irányul.) Seszták Miklós nemzeti fejlesztési tárcavezetőnek hasonlóképp, mondhatni "sovány malac vágtában" küzdenie kell azért, hogy a termelők minél több ingyenes szén-dioxid-kvótához jussanak és hogy az iparág 2020 után is megőrizze ebbéli jogosultságát.

Seszták Miklósnak Varga Mihály, illetve a közműhivatal bevonásával a megújulóenergia-beruházások lehetőségeit kell áttekintenie úgy, hogy a kormány rezsicsökkentési célja, illetve a többi szereplő versenyképessége ne csorbuljon. (Megjegyzendő: az Orbán-kabinet számos bejelentése dacára az úgynevezett ipari rezsicsökkentés mindmáig elmaradt.) Minderre Sesztáknak a kormányfő az első két ponthoz képest nagylelkűen adott - a hétvégét is beleszámítva - hét egész napot. Varga Mihálynak - Seszták Miklós és Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter bevonásával - hasonló határidő mellett kell felülvizsgálnia az acélhulladék-kivitelt. Varga Mihály a szakképzés, a beszállítói lehetőségek, illetve - Lázár János kancelláriaminiszterrel együtt - a kutatás-fejlesztés, Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter pedig - Varga bevonásával - a felsőfokú képzés felülvizsgálatára egész szeptember 30-ig ráér.

Jó irányba tett, de megkésett lépésnek tartja a programpontokat Balogh Béla, a Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke. Ahhoz képest, hogy a mentőcsomag megszervezésére a 24. órában tartunk, a mostani kormányhatározat kapkodásról és az átfogó koncepció hiányáról tanúskodik - tette hozzá. A legégetőbbnek a képzés kérdését nevezte. Meglátása szerint a hazai acélipar egyik utolsó bástyájának tekinthető dunaújvárosi Dunaferr gépsorai mellől már most vagy félezren hiányoznak. Óriási gond a dolgozók kiszervezése és a nagy tapasztalatú szakemberek elengedése. A létszám hiánya pedig akár a nemrég bekövetkezetthez hasonló munkahelyi balesetekhez vezet. A távozók pótlása érdekében már most szükség lenne a frissen végzettekre, ám ez a tankultúra az elmúlt évtizedek során elkopott. Balogh Béla kevéssé a felsőfokú képzésre összpontosítana: a diploma, bár nem hátrány, a betöltetlen munkakörök inkább egy jó középfokú képzést kívánnak meg.

Abszolút üdvözli a - munkahelyeket is veszélyeztető - kínai dömping elleni küzdelmet, ám ezt is rendkívül megkésettnek véli. Úgyszintén komoly problémának látja a hulladékkivitelt: a „jól szervezetten” kiszállított anyagot a magyar ipar a technológia miatt esetenként még külföldről is kénytelen visszavásárolni. Emberközpontú szakszervezetként teljesen egyetértenek a környezetkímélő fejlesztésekkel, egyszersmind egyetértett azzal a megjegyzésünkkel is, hogy az ingyenes szén-dioxid-kvóta, ha rövid távon könnyíti is a cégek helyzetét, a hatékonyságot nem javítja.

A hazai acéliparból néhány apróbb termelő mellett ma már lényegében csak a Dunaferr és a korábbiaknál jóval karcsúbb Ózdi Acélművek maradt. Ráadásul a dunaújvárosi csoport háttere igen bizonytalan: a cég a korábbi üzleti ügyek miatt lényegében az orosz államnál kötött ki. (E tekintetben az Orbán-kabinet acélipari erőfeszítései Moszkvának tett kedvező gesztusként is értékelhetőek.) Balogh Béla szerint ez a bizonytalanság se ösztönzi a cég átfogó fejlesztését és a munkaerő megtartását.

Más szakértők Orbán Viktor „azonnali”, illetve négy napos határidőkben megnyilvánuló kapkodását már csak azért is furcsállják, mert a kormány tagjai ebbéli szándékaikról már hosszú hónapokkal ezelőtt beszámoltak.

Szerző

Daganatos betegeknek ajánlja fel a haját

Publikálás dátuma
2017.07.27. 07:19
Fotó: Szűcs Péter

Munkahelyén, a szegedi sebészeti klinikán lepték meg udvarhölgyei és a verseny közönségdíjasa a Nemzet Szépe 2017-es győztesét, Kis Gabriellát, aki ápolónőként dolgozik. Antal Édua második udvarhölgy, Biba Kitti első udvarhölgy és a szintén szegedi származású szépségdíjas Hegedűs Nikolett elhatározták, hogy a jövőben közösen látogatnak majd el daganatos betegekhez, hogy lelkileg segítség őket a gyógyulásban. Kis Gabriella maga is sikerrel legyőzte a rákot, és azt tervezi, hogy megválik a betegek javára a hajkoronájától.

„Szeretném majd levágni a hajamat. Sokan pénzt csinálnak ebből, de én parókát csináltatnék belőle egy alapítványon keresztül, amit egy fiatal tinédzser lánynak ajánlanék fel. A paróka nem kényelmes, de magabiztosabban lehet kilépni vele az utcára” – mondta. Hozzátette, saját történetén keresztül szeretne erőt adni másoknak.

„Jobb benyomást tud kelteni egy olyan ember, aki hasonló dolgokon ment keresztül, a betegek jobban megfogadják a tanácsokat. Együtt dolgozom egy alapítvánnyal, akik veszélyeztetett gyerekekkel foglalkoznak. Ők például élményekkel szeretnék az életben maradást támogatni. Ez lehet egy hírességgel való találkozás, tárgyi ajándék, ezáltal segítenek, hogy a gyerekek szeressenek élni.”

Szerző

Egyre magányosabbak az emberek

Beteget mosdatnak, bevásárolnak, ruhát, élelmet adnak a rászorulóknak, de tapasztalatuk szerint sokszor egy jó szó is elég. A nővérek azt vallják: ,,egyszer mindannyian segítségre szorulhatunk”.

Siófok 1991-ben hívta a városba az egy évvel korábban újjászerveződött ferences rend nővéreit, a szegénygondozókat. Ma Mária Klára, Mária Anna, Mária Rita és Mária Margit szolgál a városban, azt is bizonyítva: Siófok sem az a tipikusan „gazdag” település. A napokban a nyár végéig látható kiállítás nyílt a ferences szegénygondozó rend 90 évéről a siófoki Kálmán Imre Kulturális Központban.

Az egész magyarországi rend nem nagyobb húsz fősnél, többen idős nővérek, tíznél nincsenek többen, akik a három házban szolgálnak; körbejárnak a három helyszín között. A a barna ruhás és fátylas nővérek részei lettek Siófok mindennapjainak. Ruha- és élelmiszeradományokat kapnak, de amondók, hogy „abból tudunk ugyan adni, de ez csak tüneti kezelés, kinek-kinek az élete problémáját nem tudjuk megoldani”. Az elmúlt években egyre többen kérnek segítséget olyan többgyerekes családok, akiknek annyira megemelkedett a devizakölcsön-törlesztőrészlete, hogy tűzifára már nem jut, vagy éppen ruhát kérnek, esetleg élelmet. Nagy probléma az idősek ellátása, az otthonok térítési díja többeknek magas, a nyugdíj alacsony, a család nem tudja kipótolni, a gondozónő ritkán jár. A szociális rendszer „foghíjaiban” vannak jelen. Míg a nógrádi Szécsényben az állástalanság „visz mindent”, az a legtöbb probléma okozója, Siófokon ez kevésbé jellemző, ellenben feltűnő, mennyire magányosak az emberek – mondják a szegénygondozó nővérek.

És persze nyáron nemcsak turistából, hanem hajléktalanból is több van a városban, ők is gyakran becsengetnek hozzájuk.

„Amikor jelöltként Siófokra kerültem és az időseket, betegeket látogattuk, sokszor felcsengett bennem a szentírásnak az a szava, hogy „amit egynek a legkisebbek közül tettetek, nekem tettétek" - mondja Mária Veronika. ,,Azt éreztem: amikor a rászorulót megmosdatjuk, reggelit készítünk, bevásárolunk, vagy ruhát adunk, az evangélium szerinti életet éljük. Ez a ferencesség, ahogyan Szent Ferencnek is ez volt a fontos. Az Úr Jézusnak ma élő karjai, fülei, szájai, szemei kell lennünk, s hogy ne csak fizikailag, hanem lelkileg is jussunk el embertársainkhoz, akiknek sokszor az a legnagyobb segítség, ha valaki meghallgatja őket. Ferenc pápa is „ferences”, jezsuita létére. Büszkék voltunk rá, amikor elmondta, Szent Ferencet tekinti védőszentjének. Lelkülete nagyon közel áll hozzánk, a szegények felé fordulásról beszél a legtöbbet. Ez egy felkiáltójel. Valaha arról ismerhették meg a keresztényeket, hogy törődtek egymással. Ferenc a ma emberét is erre hívja fel: nyissunk, nyílt szívvel forduljunk embertársaink felé.”

„Mindannyian segítségre szorulunk, egymásra vagyunk utalva. Lehet, hogy ma én tudok adni, de holnap talán nekem kell kérnem. Ennek a tudatában kellene élni” - fűzi hozzá Mária Teréz.

Témák