Jobb ételre vágynak Kelet-Európában

Publikálás dátuma
2017.07.27. 21:06

Brüsszel nem vitatja, hogy lehetnek kettős minőségű élelmiszerek, de előbb megbízható bizonyítékokat akar.

Az Európai Bizottság nem zárkózik el attól, hogy idővel friss közösségi jogszabályt javasoljon az úgynevezett kettős minőségű élelmiszerek forgalmazásának a leállítására. Egyelőre azonban megbízható bizonyítékokat gyűjt arról, hogy valóban óriási minőségi különbségek vannak egyazon termékek között bizonyos kelet-európai tagállamok, valamint a nyugatiak piacán. Támogatja továbbá a tesztelési eredmények egységes értelmezését garantáló vizsgálati módszertan kidolgozását, és szeptemberben iránymutatásokat fog közzétenni, hogy segítse az élelmiszerek összehasonlítását. Jean-Claude Juncker bizottsági elnök erről tájékoztatta a csütörtökön Brüsszelbe látogatott Robert Ficót. A szlovák miniszterelnök a Visegrádi Négyek — Szlovákián kívül Csehország, Lengyelország és Magyarország — képviseletében panaszolta be a “minőségrontó” multikat az EU székhelyén, és egyben uniós fellépést sürgetett ellenük. Rövid sajtótájékoztatójukon Juncker “európai ügynek” nevezte a problémát, és biztosította Ficót, hogy az Európai Uniónak nem lehetnek másodosztályú állampolgárai.

A visegrádi országok régóta nehezményezik, hogy egyes gyártók szerintük silányabb minőségű élelmiszereket forgalmaznak az Európai Unió keleti tagállamaiban, mint a nyugatiakban. Az elmúlt időszakban cseh és magyar elemzések születtek, amelyek összehasonlították egyes tejporok, kenyér- és csokoládéfajták minőségét. A kutatást végzők lényeges eltéréseket találtak közöttük, szerintük a keleti-európai boltokban terített árucikkek lényegesen gyatrábbak, mint másutt.

Az érintett tagállamok többször szorgalmazták, hogy az európai közösség lépjen fel a káros gyakorlattal szemben, és hozzon új jogszabályt a fogyasztók jogainak védelmére. 2017. márciusában tartott varsói csúcstalálkozójukon nyilatkozatban szólították fel az Európai Bizottságot, hogy sürgősen tegyen lépéseket. A téma ezután kétszer szerepelt az uniós agrárminiszterek tanácskozásain, és a négy tagállam elérte, hogy az állam- és kormányfők márciusi brüsszeli találkozójukon írásban rögzítsék: a kettős minőségű élelmiszerek a belső piacon tapasztalható problémát jelentenek. A visegrádi vezetők nemrég lezajlott budapesti találkozójukon Robert Ficót bízták meg azzal, hogy képviselje az ügyüket Brüsszelben.

A cseh nemzetiségű Vera Jourová biztos, aki a fogyasztóvédelemért is felel az EU ellenőrző és végrehajtó testületében, kezdettől felkarolta a V4-ek kezdeményezését, és napirendre tűzte a témát a nemzeti hatóságok, az iparág, a fogyasztóvédelem és a civil szervezetek képviselőiből álló, rendszeresen ülésező magas szintű fórumon, ami az élelmiszer-ellátási lánc működésének a javításával foglalkozik. A grémium októberben és decemberben is tanácskozást tart az élelmiszerminőségről. A biztos arra kérte a tagállamokat, hogy küldjenek információkat és bizonyítékokat a termékek közötti különbségekről. Eddig 21 tagállam élt a lehetőséggel, és úgy tudjuk, hogy elsősorban a Visegrádi Négyek azonosították a problémát. Több más ország kétségbe vonta és “nevetségesnek” nevezte, hogy ilyesmi egyáltalán létezik.

Jourová a héten asztalhoz ült a gyártók és a kereskedők képviselőivel is, akik — a tárgyalásról kiadott közleményük szerint — elismerték, hogy komolyan kell venni a polgárok aggodalmait, és üdvözölték a Bizottság lépéseit. Ugyanakkor erőteljesen elleneztek bármilyen új szabályozást, ami “akadályozná az EU egységes piacának a működését”.

A Junckerrel folytatott tárgyalásait követően a szlovák kormányfő elégedetten nyilatkozott a brüsszeli tervekről, de nem zárta ki, hogy ha a helyzet változatlan marad, Szlovákia “pozitív diszkriminációt” fog alkalmazni, vagyis a piacán előnyben fogja részesíteni a helyi termékeket. Ez azonban brüsszeli aggodalmakat válthat ki.

Halmai Katalin ( Brüsszel)

Az uniós recept
A jelenlegi közösségi szabályok előírják, hogy egy termék címkéjén pontosan fel kell tüntetni az összetevőket, de azt nem követelik meg, hogy egységes recept alapján készüljenek minden EU tagállamban. Uniós törvénybe ütközik, ha egy gyártó vagy kereskedő úgy reklámozza a termékét, hogy az minden országban ugyanolyan, miközben itt-ott szándékosan silányabb minőségben kínálja. Ez megtévesztő kereskedelmi tevékenységnek minősül.



A felelősség a kormányoké is

A Magyarországon forgalomba hozott élelmiszerek a hazai fogyasztási igényekhez és a háztartások teherbíróképességéhez alkalmazkodnak - ez a véleménye Sallai R. Benedeknek (LMP), az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottsága elnökének.

- Mennyiben reális a panasza a kelet-európai országoknak, élükön a V4-ekkel az élelmiszerek kettős minőségéről?

- Vitathatlan tény, hogy van összetételbeli, minőségi különbség az egyes országokban forgalomba hozott élelmiszerek között. Nem szabad ugyanis elfeledkezni arról, hogy a kulturális, étkezési, ízbéli szokások között kontinensünkön nagy eltérések vannak. A vásárlók jelentős részét az árpreferencia vezérli. Korántsem meglepő, hogy a mostani vizsgálódásba a V4-ek mellé, az uniós tagállamok közül éppen Bulgária, Románia, Görögország és Horvátország csatlakozott be. Ebben a tekintetben az sem véletlen, hogy az élelmiszerminőség tekintetében leginkább a Benelux-államok tartanak össze.

- Ebből az következik, hogy Európa keleti felében a multinacionális cégek gyengébb minőségű árut hoznak forgalomba, míg Nyugaton magasabb színvonalút?

- Így is lehet fogalmazni, de emögött a multinacionális cégeknek semmilyen hátsó gondolata nem húzódik meg, ők mindenképpen a fogyasztói igényeket kívánják kielégíteni, mert meg akarnak élni, s ami nagyon fontos: az adott országok mindenkori jogszabályi keretei között. Azt teszik, amit számukra megengednek. Nálunk nem törvény írja elő az élelmiszerbiztonságnak az olyan követelményeit, hogy egy terméknek milyen legyen az összetétele, ízesítése, csomagolása. Erről a Földművelésügyi Minisztérium rendeletei intézkednek. Tény, hogy a hazai élelmiszerbiztonsági előírások gyengébbek, mint Nyugat-Európában. Ha minálunk is a nyugat-európai elvárások élnének, akkor a multinacionálisok betartanák.

- Mi a valódi oka a mostani protestálásnak?

- Egyetlen szóval lehet rá válaszolni: a Fidesz-KDNP multiellenessége. A jogszabályalkotás lehetősége a kormány kezében van.

Bonta Miklós

Szerző

Külföldi egyetemek csábítják a diákokat

Publikálás dátuma
2017.07.27. 07:01
FOTÓ: Molnár Ádám
Már nemcsak a végzősök, de az alsóbb évfolyamokon tanuló középiskolások körében is hódítanak a külhoni felsőoktatási intézmények "fejvadászai" - egyre nagyobb sikerrel.

Miközben a hazai egyetemekre egyre kevesebben jelentkeznek, évről évre nő azok aránya, akik külföldi felsőoktatási intézményben tanulnának tovább. A belföldre jelentkezők idei száma jócskán alulmúlja a tavalyit: míg 2016-ban 111 ezren szerettek volna bekerülni valamelyik hazai egyetemre, főiskolára, idén már csak 106 ezren. A kormányváltás idején, 2010-2011-ben még 140 ezren adták be a jelentkezési lapot. De nemcsak a jelentkezők, a felvettek aránya is csökken: tavaly 75 ezren nyertek felvételt, 2011-ben 98 ezren. Vagyis 2011-2016 között 23 ezer hallgató tűnt el a felsőoktatásból.

Ellenben a külföldi továbbtanulás lehetősége egyre népszerűbb. Nemrégiben közzétett felmérésében még a kormányzati (és uniós forrásokból is) fenntartott Új Nemzedék Központ is arra jutott, hogy a 15-29 évesek 33 százaléka, vagyis minden harmadik magyar fiatal külföldön tervezi a továbbtanulást vagy a munkavállalást. Hasonló tapasztalatokat szerzett az Engame Akadémia is, amely minden évben felméri a külföldön tanuló magyarok helyzetét. Az idén publikált eredmények szerint jelenleg több mint 10 ezer honfitársunk tanul külföldön, s a legtöbb célországban (Anglia, Ausztria, Németország, az Egyesült Államok a legnépszerűbb célpontok) 5-15 százalékkal emelkedett a magyar egyetemisták száma az elmúlt években.

Sokaknak nem is kell keresgélniük: a legjobb középiskolákat folyamatosan figyelik a világ legjobb egyetemei, a kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákoknak pedig ösztöndíjat ajánlanak. Az utóbbi időben már nemcsak a végzős, de az alsóbb évfolyamokon is hódítanak a külföldi egyetemek "fejvadászai".

- Mi is találkoztunk ezzel a jelenséggel, elsősorban a kiemelkedő nemzetközi versenyeken helyezést elért magyar diákok érdekesek ilyen szempontból az egyetemeknek - mondta lapunknak az Engame Akadémia kommunikációs vezetője. Méhes Zsófia szerint mivel a versenyeken jól teljesítő diákok eredményei nyilvánosak (gyakran a felkészítő tanár és a középiskolájuk nevével együtt), az iskolákon keresztül viszonylag könnyen tudják elérni őket az egyetemek képviselői.

Az Engame Akadémia nem tartja rossz dolognak az egyetemi "fejvadászok" jelenlétét, hiszen értékes lehetőségeket kínálhatnak a kiemelkedő képességű diákok számára. - Arra azonban igyekszünk felhívni a diákok figyelmét, hogy ne csak egy ilyen típusú megkeresés alapján döntsenek a jövőjükkel kapcsolatban, nézzék meg az összes olyan lehetőséget, ami érdekes lehet számukra, legyen ez magyar vagy külföldi képzés, ösztöndíj vagy szakmai lehetőség. A kiemelkedő tanulmányi- és versenyeredményekkel rendelkező magyar diákok rengeteg opció közül választhatnak, ezért fontosnak tartjuk, hogy minél több információval rendelkezzenek és tudatos döntést hozzanak - tette hozzá Méhes Zsófia.

- A külföldi egyetemek kapcsolattartói először az igazgatókat keresik meg azzal, hogy meglátogatnák az intézményt - erről az Oktatási Vezetők Szakszervezetének (OVSZ) ügyvezetője beszélt lapunknak. Ács Katalin elmondta: iskolaigazgatóként maga is kapott olyan megkeresést, amelyben az állt, hogy az egyetemek képviselői a végzősök mellett például a 11. évfolyamos diákokat is szívesen látnák. Az OVSZ ügyvezetője szerint a külföldi egyetemek nemcsak a "kaland" miatt vonzóak a gimisek számára, a kormány oktatáspolitikája is közrejátszik abban, hogy a "fejvadászok" egyre sikeresebben csábítják külföldre a diákokat. - A különböző szakmegszüntetések, az állami férőhelyek számának szűkítése is a külföldi egyetemek malmára hajtja a vizet. Nem azt mondom, hogy a külföldi továbbtanulás baj, sőt. De igazán csak akkor lenne jó, ha ezek a gyerekek aztán hazajönnének. A jelenlegi helyzetben ez inkább veszteség - fogalmazott Ács Katalin.

Legutóbbi kutatásában az Engame Akadémia arra is kíváncsi volt, haza szeretnének-e jönni a külföldön tanuló magyarok, ehhez 500 fő érintett fiatalt kerestek és kérdeztek meg. Kiderült: a külföldön tanuló és az elmúlt években végzett magyarok több mint 40 százaléka tervez ugyan hazaköltözni a jövőben, ám túlnyomó többségük még nem tudja, mikor jönne haza. Ugyanakkor a kint élők 30 százaléka egyértelműen külföldön képzeli el a jövőjét, a megkérdezettek maradék 30 százaléka pedig egyelőre bizonytalan a hazatérést illetően.

Bajban a magyar felsőoktatás

Lesújtó képet fest a magyar egyetemek és főiskolák színvonaláról a kormány saját jelentése, a Fokozatváltás a felsőoktatásban című szakmai stratégiához tartozó, néhány hete elfogadott cselekvési terv is. A hvg.hu által kielemzett anyag szerint az alapképzések által nyújtott tudásanyag nincs szinkronban a társadalom és a gazdaság igényeivel, a legnagyobb gond a műszaki, természettudományos, matematikai és informatikai képzéseknél tapasztalható.

A természettudományos képzésekre évek óta nem sikerül elegendő jelentkezőt vonzani. A jelentés szerint a bekerülő diákok felkészültsége "meglehetősen egyenetlen", a legtehetségesebb diákok szívesebben választják a nyugat-európai és amerikai egyetemek képzéseit. A jelentkezési problémákon túl a természettudományos oktatás színvonala is egyértelműen romlott az utóbbi években, a tudásanyag nem frissült megfelelő sebességgel, és az alkalmazott oktatási, számonkérési módszerek is elavultak.

Az egész felsőoktatás tekintetében óriási a lemorzsolódás is, az alap- és osztatlan képzések esetén 36-38 százalék, szemben az EU-tagországok átlagos 25 százalékával. A színvonalra általánosan jellemző az innováció hiánya, a "teljesítmény-visszatartó és a szakmai ismeretek készségszintű elsajátítását nem segítő rossz beidegződések és pedagógiai gyakorlatok", de minőségrombolóként hat túlzott kontaktóra-központúság, az önálló hallgatói munkavégzés alacsony aránya is. A hallgatóknak rengeteg alacsony kreditértékű, minimális erőfeszítéssel elvégezhető tárgyat kell elvégezniük, amelyhez viszont magas oktatói óraszám párosul.

Az Engame Akadémia kutatása szerint a problémákat a diákok is érzékelik, nagyon sokan épp ezek miatt döntenek a külföldi továbbtanulás mellett. A megkérdezettek 33 százaléka válaszolt úgy, hogy a hazai képzések módszerei, szemlélete miatt választott külföldi felsőoktatási intézményt, 29 százalékuk a hazai felsőoktatás színvonala miatt.

Diploma után külföldre mennének
Az elsőéves hallgatók harmada (35 százaléka) próbálna szerencsét külföldön a diploma megszerzése után, míg a vidéki munkavállalás csupán a fiatalok töredéke (7,5 százaléka) számára ideális jövőkép - derült ki a Budapesti Metropolitan Egyetem legfrissebb Karrierterv kutatásából. A hazai diákok számára a saját vállalkozás létrehozása a legvonzóbb lehetőség, míg a külföldiek inkább ismert multinacionális cégeknél vagy nemzetközi szervezeteknél dolgoznának. A diplomázástól az elsőévesek idehaza elsősorban magasabb jövedelmet és biztos megélhetést, a külföldiek a tudás és műveltség megszerzését várják.


Indul a pótfelvételi időszak

A pótfelvételi időszak július 28. és augusztus 7. között zajlik, ahol a felsőoktatásba jelentkező fiatalok már csak egy intézményt jelölhetnek meg - érdemes ezért az egyetemek honlapjain és nyílt napjain tájékozódni. A pótfelvételi eljárásokban felsőoktatási szakképzésekre, alap- és mesterképzésekre, valamint osztatlan mesterképzésekre is lehet jelentkezni. A diákok a Felvi.hu-n, július végétől tájékozódhatnak a meghirdetett pótfelvételi helyekről.

Idén összesen 105 868-an jelentkeztek valamilyen egyetemi, főiskolai képzésre, ötezerrel kevesebben, mint tavaly. A 2017-es felvételi ponthatárok részletes listájáért kattintson ide!

Szerző
Frissítve: 2017.07.27. 01:22

Nagyon titkolt kis menekültek

Publikálás dátuma
2017.07.26. 07:09
A gyermekvédelmi rendszer több sebből vérzik. A nevelőszülővé váláshoz olykor elég feltétel, hogy valaki vallásos vagy jár templ

Miközben a kormány folyamatosan kriminalizálja a menekülteket, kommunikációja megbicsaklik, amikor a valóságról kellene szólnia. Legalábbis nehéz másként értelmezni azt, ahogyan a közpénzből működő államapparátus negligálja a menekültüggyel kapcsolatos kérdéseket, s igyekszik elhallgatni a valóságot. Május 15-én fordultunk az Emberi Erőforrások Minisztériumához, és mindenekelőtt arra az egyszerű kérdésre kértünk választ: hány menekült gyerek tartózkodik ma Magyarországon? Kíváncsiak voltuk arra is, hogy hol helyezik el őket, milyen ellátás jár nekik, milyen körülmények között élnek a hozzánk sodródott fiatalok. Emellett tájékoztatást kértünk arról, hogy mi történik azzal a menekült gyerekkel, aki szüleivel érkezett Magyarországra, de állami gondoskodásba kerül, és mi lesz azokkal, akik elszakadtak szüleiktől. A területért felelős minisztérium válaszokat ígért, de végül a hallgatást választották. Május végén újra érdeklődtünk, majd júniusban telefonon „sürgettük” a tárcát – mindhiába. Két hónap sem volt elég arra, hogy minisztérium válaszoljon.

Hallgatásuk annyiban persze érthető, hogy a valóság még véletlenül sem támasztja alá az adóforint-milliárdokból pénzelt menekültügyi propagandát. Olyannyira nem, hogy – forrásaink szerint – jelenleg legfeljebb 20-30 kísérő nélküli kiskorúról gondoskodik az állam, vagyis szó sincs az ország megszállásáról. A kiskorú menekültek egyébként információink szerint ma is Fóton, magyar állami gondozott gyerekekkel együtt élnek. Nem mellesleg abban az otthonban, amelyet a nagy tiltakozások ellenére épp most tervez megszüntetni a kormányzat – a menekültügyben is feltűnően titkolózó – Emberi Erőforrások Minisztériumának vezénylésével.

Míg a kiskorúakat Fóton látják el, addig a nagyobb gyerekek a határon rekednek. Névtelenséget kérő forrásunk szerint a menedékkérő családok és a kísérő nélküli, 14 évesnél idősebbek – összesen 100-150-en lehetnek – Röszkén és Tompán a zárt tranzitban vannak. A Magyar Helsinki Bizottság összesítése szerint 2017 első félévében a Magyarországon menedékkérelmet kérelmezők többsége, 79 százaléka háborús vagy terror sújtotta övezetből érkezett: 16 százalékuk Szíriából, 41 százalékuk Afganisztánból, 22 százalékuk Irakból és 0,3 százalékuk Szomáliából. Az összes kérelmező 34 százaléka volt nő, 42 százaléka pedig gyermek.

Kiskorúak a fél világon túlról

Az SOS Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa tavasszal felhívásban keresett befogadószülőket menekült gyermekek mellé. Valóban ez a legjobb megoldás? Milyen esélyei vannak most Magyarországon egy kísérő nélküli menekült gyereknek? Majoros Márta szociálpszichológust kérdeztük, akinek egyik szakterülete a gyermekvédelem.

A gyermekvédelmi rendszer több sebből vérzik. A nevelőszülővé váláshoz olykor elég feltétel, hogy valaki vallásos vagy jár templomba. FOTÓ: Vajda József

A gyermekvédelmi rendszer több sebből vérzik. A nevelőszülővé váláshoz olykor elég feltétel, hogy valaki vallásos vagy jár templomba. FOTÓ: Vajda József

- A magyar társadalom nem túlságosan elfogadó a menekültekkel szemben. Változtat ezen, ha gyerekekről van szó?

- Az ő esetükben is működik a sztereotípia, a megbélyegzés. Miért van olyan szuper telefonjuk? Biztosan nem is szegények, ha ilyenre telt, lám, én nem tudom megvenni a saját gyerekemnek ezt a típust, „ezeknek” meg ez is van… - olyan mondatok, amik gyakran elhangoznak, ha menekült gyerekekről van szó. Talán még hozzáteszik, a „milyen anyja van ennek, ha el meri engedni őt egyedül, át a fél világon” - ami szintén megbélyegzi nemcsak az anyát, hanem a gyereket is.

- Nehéz elképzelni, hogyan vág át egy tizenéves gyerek egyedül több országon át, míg Európát eléri.

- Az egyik telefontársaság végzett egy kutatást a cellainformációkat beazonosítva, s így derült ki, hogy nagyjából háromnegyed évbe telik, amíg az otthonukból eljutnak ide. Jellemzően nem egyedül jönnek, hanem egy lazább csoporttal, ami útközben változhat, s előfordul, hogy távoli ismerős kíséri őket. Mi, a kényelmes kis lakásunk mélyéből azt gondolnánk, nagyobb esélye van, ha együtt vág útnak a család, ám ez koránt sincs így. Ha többfelé szakadnak, egyikük legalább elérhet Európába, s már tudja segíteni a hátramaradottakat.

- A gyerekkorú menekültek és a kísérő nélküli kiskorú menekültek különösen sérülékenyek. Minden támogatást meg kell kapniuk ahhoz, hogy a vándorlásból adódó veszélyeztetettségük csökkenjen. Megkapják nálunk a szükséges támogatást ezek a gyerekek?

- Talán ott kellene kezdeni, hogy már a magyar állami gyermekvédelmi rendszer is több sebből vérzik. Egyes területeket átvett az egyház, s ahogy látom, ezzel csökkenni kezdett a szakmaiság: kevesebb a továbbképzés, nem alkalmazzák a modern tudásanyagot, s a nevelőszülővé váláshoz olykor elég feltétel, ha valaki vallásos, vagy jár templomba. Elég beszédes volt Czibere Károly államtitkár nevelőszülőknek tartott továbbképzése: olyan ábrák lógtak illusztrációként a falon, amelyek már 25 éve idejüket múlták. Az is fontos lenne, hogy minőségi élelmiszert kapjanak a gyerekek – akár menekültekről van szó, akár másokról –, de egy kutatásból kiderült, hogy a nevelőotthoni gyerekek átlagosan öt centiméterrel alacsonyabbak társaiknál, ami részben a rossz táplálkozásra vezethető vissza.

- Megoldás lehet, ha minél hamarabb befogadó családhoz kerülnek?

- Nagyon nem mindegy, hogy hová. Hétpróbás nevelőszülőnek kell lennie annak, aki ezt vállalja. A közvetítő nyelv nagy probléma, hiszen egy ilyen hátterű fiataltól nem csak azt kell tudni megkérdezni, mit kér vacsorára, hanem segíteni kellene abban, hogy az út során őt ért traumákat kibeszélhesse, s azt feldolgozhassa. Ehhez szakemberekre is szükség lenne. Ráadásul ha én nevelőszülő vagyok, fel sem vetődne bennem, hogy bárkit állapotfelmérés nélkül befogadok, hisz nem ismerem, nem tudom, honnan hová kell vele eljutnom. Persze, amikor átlépik a határt, s egy befogadóállomásra kerülnek, ott szinte azonnal levetkőztetik őket, de nem az alapos állapotfelmérés miatt, hanem hogy antropológiai vizsgálattal megbecsüljék a korukat. Ha elmúltak 18 évesek, máris mehetnek odébb, nincs velük teendője a gyermekvédelemnek. A jó nevelőszülőnek ismernie kellene a gyerek kultúráját. Lehet mondani, hogy hordaként viselkednek, de ez alkalmasint az ő kultúrájuk, s ha mi kerülnénk hasonló helyzetbe, ugyanolyan elveszettnek éreznénk magunkat. Akár szolidaritásból, meggyőződésből akár anyagi ellenszolgáltatásért – hisz a nevelőszülők pénzt kapnak a gyerekek után – fogadja be őket valaki, ezekkel tisztában kell lennie. Nem húsvéti nyuszit vagy kiskutyát vesz magához, hanem egy problémákkal terhelt, más nyelven beszélő, eltérő kultúrájú fiatalt. Aki mégis meglépi ezt, azt nem szabad egyedül hagyni. De nem látom jeleit, hogy egy könnyen mozdítható, gyorsan reagáló szakembergárda erre a támogató feladatra készenlétben állna.

Szerző