Lehet másképp is fesztivált szervezni – jutott az eszembe az 43. Uherské Hradiště Summer Film School-lal kapcsolatban, amelynek nevét leginkább Magyarhradi Filmiskolaként lehetne magyarítani. Az első meglepő adat: ez a legnagyobb csehországi filmfesztivál, méreteiben és nézőszámában nagyobb, mint Karlovy Vary A-kategóriás mustrája. A számok is szédítőek: 11 mozi, kettő szabadtéri vetítőhelyen mintegy háromszáz filmet néz meg csaknem negyvenezer ember. Hogy miért nem hallottunk az immár negyvenhárom éves múlttal rendelkező kulturális akkor eddig semmit? Mert számos szempontból unortodox fesztivál ez.
Például nincs versenyprogram, így nem is lehet a világ felé kommunikálni a díjakat. Ez a kulturális nagyrendezvény elsősorban a cseh közönségnek szól, de ízig-vérig nemzetközi rendezvény, példátlan jelentőségű kitekintéssel a világ filmtörténetére.
A „filmsuli”, amelynek koncepciója, hogy tényleg oktassa a helyi filmszerető embereket, külön visegrádi országok válogatást is szervez, természetesen magyar szelekcióval együtt. Négy filmet vetítettek Uherské Hradištěn. A könnyedebb vonalat Tiszeker Dániel #sohavégetnemérős című szkeccsfilmje és Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című mozija képviselte – utóbbi egyébként mozis forgalmazásba is kerül Csehországban. A magyar mozikban idén év elején (direkt?) félreforgalmazott, így szinte senki által nem látott, Kostyál Márk rendezte Kojot például egészen nagy sikert ért el a cseh közönségnél. Ez különös nyitottságra utal, hiszen a kelet-európai filmművészetben nem igazán jelen lévő neo-westernt műfajában készült produkció nyersességében és erőszakosságában tarantinói szintekig is eljut. A cseh közönség ugyanakkor nagyon értette a filmben lévő társadalompolitikai utalásokat is.
A martfűi rém Fotó: Big Bang Media
Ez érezhető volt Sopsits Árpád rendezte A martfűi rém vetítése során, amelyen a rendezővel tartott beszélgetés során többen rákérdeztek a hatalommal való viszony kérdéseire. Sopsits Árpád elmondta, hogy noha átnézte az ártatlanul elítélt férfi teljes peranyagát, a „hatalmi játékokat” senki sem jegyzőkönyvezte, azok a filmben teljesen fikciós jelenetek. Igaz, ahogy a rendező mosolyogva megjegyezte, volt olyan akkoriban tevékeny ügyész, aki azt mondta, hogy a filmben látott jelenségek „stimmelnek”. A közönség mindemellett arra is kíváncsi volt, hogy milyen eredményeket tudott elérni a mozikban egy ilyen nyers és naturális erőszakábrázolással elkészített mű, a rendező elmondta: A martfűi rém életműve egyik kivételes darabja, mivel mind a nézők, mind a kritika egyöntetűen szerette.
