Kubica visszatér

Publikálás dátuma
2017.08.02. 07:57
Fotó: Molnár Ádám
Fotó: Molnár Ádám

Fotó: Molnár Ádám

Tíz istálló 11 autója tesztelt tegnap és gyakorol ma a Hungaroringen, ahol a pálya történelmében először szezonközi tesztet rendeznek. Fiatal és aktív pilóták mellett szerdán ismét pályára viszi a Renault-t Robert Kubica is, aki a hat évvel ezelőtti balesete utáni visszatéréséhez szükséges fontos próbát már teljesítette kedden: a nemzetközi szövetség előírásainak megfelelően öt másodperc alatt kiszállt versenygépéből, amelybe 10 másodperc alatt visszatette a kormányt.

Szerző

Unortodox filmmustra

Publikálás dátuma
2017.08.02. 07:45
Fotó: Helena Fikerová
Verseny nélküli mozgóképes rendezvény Csehországban több tízezres közönség előtt.

Lehet másképp is fesztivált szervezni – jutott az eszembe az 43. Uherské Hradiště Summer Film School-lal kapcsolatban, amelynek nevét leginkább Magyarhradi Filmiskolaként lehetne magyarítani. Az első meglepő adat: ez a legnagyobb csehországi filmfesztivál, méreteiben és nézőszámában nagyobb, mint Karlovy Vary A-kategóriás mustrája. A számok is szédítőek: 11 mozi, kettő szabadtéri vetítőhelyen mintegy háromszáz filmet néz meg csaknem negyvenezer ember. Hogy miért nem hallottunk az immár negyvenhárom éves múlttal rendelkező kulturális akkor eddig semmit? Mert számos szempontból unortodox fesztivál ez.

Például nincs versenyprogram, így nem is lehet a világ felé kommunikálni a díjakat. Ez a kulturális nagyrendezvény elsősorban a cseh közönségnek szól, de ízig-vérig nemzetközi rendezvény, példátlan jelentőségű kitekintéssel a világ filmtörténetére.

A „filmsuli”, amelynek koncepciója, hogy tényleg oktassa a helyi filmszerető embereket, külön visegrádi országok válogatást is szervez, természetesen magyar szelekcióval együtt. Négy filmet vetítettek Uherské Hradištěn. A könnyedebb vonalat Tiszeker Dániel #sohavégetnemérős című szkeccsfilmje és Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című mozija képviselte – utóbbi egyébként mozis forgalmazásba is kerül Csehországban. A magyar mozikban idén év elején (direkt?) félreforgalmazott, így szinte senki által nem látott, Kostyál Márk rendezte Kojot például egészen nagy sikert ért el a cseh közönségnél. Ez különös nyitottságra utal, hiszen a kelet-európai filmművészetben nem igazán jelen lévő neo-westernt műfajában készült produkció nyersességében és erőszakosságában tarantinói szintekig is eljut. A cseh közönség ugyanakkor nagyon értette a filmben lévő társadalompolitikai utalásokat is.

A martfűi rém Fotó: Big Bang Media

A martfűi rém Fotó: Big Bang Media

Ez érezhető volt Sopsits Árpád rendezte A martfűi rém vetítése során, amelyen a rendezővel tartott beszélgetés során többen rákérdeztek a hatalommal való viszony kérdéseire. Sopsits Árpád elmondta, hogy noha átnézte az ártatlanul elítélt férfi teljes peranyagát, a „hatalmi játékokat” senki sem jegyzőkönyvezte, azok a filmben teljesen fikciós jelenetek. Igaz, ahogy a rendező mosolyogva megjegyezte, volt olyan akkoriban tevékeny ügyész, aki azt mondta, hogy a filmben látott jelenségek „stimmelnek”. A közönség mindemellett arra is kíváncsi volt, hogy milyen eredményeket tudott elérni a mozikban egy ilyen nyers és naturális erőszakábrázolással elkészített mű, a rendező elmondta: A martfűi rém életműve egyik kivételes darabja, mivel mind a nézők, mind a kritika egyöntetűen szerette.

Fókuszban Svédország
A fesztiválon minden évben egy ország kerül középpontba, ez idén Svédország volt. A nyitón kitüntették a nyolcvanhat éves rendezőlegendát Jan Troellt (az elismerés egy nyári fagyi volt), akinek az életművét végig nézhettük. És ennél sokkal többet... Négy napos mesterkurzus keretében taglalták a svéd némafilm történetét, a legfontosabb címeket el is hozta magával a svéd filmintézet. Persze, a kötelező remekművek mellett kaptunk egy csokorral a svéd krimikből is. A svéd vonalon túl igencsak szerteágazó a program, például volt sci-fi, pontosabban fogalmazva, cyberpunk válogatás, melynek vetítéseire igen nehéz volt bejutni. Mert ha már van akkreditációnk, minden vetítés ingyenes, így muszáj időben érkezni.

Unortodox filmmustra

Publikálás dátuma
2017.08.02. 07:45
Fotó: Helena Fikerová
Verseny nélküli mozgóképes rendezvény Csehországban több tízezres közönség előtt.

Lehet másképp is fesztivált szervezni – jutott az eszembe az 43. Uherské Hradiště Summer Film School-lal kapcsolatban, amelynek nevét leginkább Magyarhradi Filmiskolaként lehetne magyarítani. Az első meglepő adat: ez a legnagyobb csehországi filmfesztivál, méreteiben és nézőszámában nagyobb, mint Karlovy Vary A-kategóriás mustrája. A számok is szédítőek: 11 mozi, kettő szabadtéri vetítőhelyen mintegy háromszáz filmet néz meg csaknem negyvenezer ember. Hogy miért nem hallottunk az immár negyvenhárom éves múlttal rendelkező kulturális akkor eddig semmit? Mert számos szempontból unortodox fesztivál ez.

Például nincs versenyprogram, így nem is lehet a világ felé kommunikálni a díjakat. Ez a kulturális nagyrendezvény elsősorban a cseh közönségnek szól, de ízig-vérig nemzetközi rendezvény, példátlan jelentőségű kitekintéssel a világ filmtörténetére.

A „filmsuli”, amelynek koncepciója, hogy tényleg oktassa a helyi filmszerető embereket, külön visegrádi országok válogatást is szervez, természetesen magyar szelekcióval együtt. Négy filmet vetítettek Uherské Hradištěn. A könnyedebb vonalat Tiszeker Dániel #sohavégetnemérős című szkeccsfilmje és Hajdu Szabolcs Ernelláék Farkaséknál című mozija képviselte – utóbbi egyébként mozis forgalmazásba is kerül Csehországban. A magyar mozikban idén év elején (direkt?) félreforgalmazott, így szinte senki által nem látott, Kostyál Márk rendezte Kojot például egészen nagy sikert ért el a cseh közönségnél. Ez különös nyitottságra utal, hiszen a kelet-európai filmművészetben nem igazán jelen lévő neo-westernt műfajában készült produkció nyersességében és erőszakosságában tarantinói szintekig is eljut. A cseh közönség ugyanakkor nagyon értette a filmben lévő társadalompolitikai utalásokat is.

A martfűi rém Fotó: Big Bang Media

A martfűi rém Fotó: Big Bang Media

Ez érezhető volt Sopsits Árpád rendezte A martfűi rém vetítése során, amelyen a rendezővel tartott beszélgetés során többen rákérdeztek a hatalommal való viszony kérdéseire. Sopsits Árpád elmondta, hogy noha átnézte az ártatlanul elítélt férfi teljes peranyagát, a „hatalmi játékokat” senki sem jegyzőkönyvezte, azok a filmben teljesen fikciós jelenetek. Igaz, ahogy a rendező mosolyogva megjegyezte, volt olyan akkoriban tevékeny ügyész, aki azt mondta, hogy a filmben látott jelenségek „stimmelnek”. A közönség mindemellett arra is kíváncsi volt, hogy milyen eredményeket tudott elérni a mozikban egy ilyen nyers és naturális erőszakábrázolással elkészített mű, a rendező elmondta: A martfűi rém életműve egyik kivételes darabja, mivel mind a nézők, mind a kritika egyöntetűen szerette.

Fókuszban Svédország
A fesztiválon minden évben egy ország kerül középpontba, ez idén Svédország volt. A nyitón kitüntették a nyolcvanhat éves rendezőlegendát Jan Troellt (az elismerés egy nyári fagyi volt), akinek az életművét végig nézhettük. És ennél sokkal többet... Négy napos mesterkurzus keretében taglalták a svéd némafilm történetét, a legfontosabb címeket el is hozta magával a svéd filmintézet. Persze, a kötelező remekművek mellett kaptunk egy csokorral a svéd krimikből is. A svéd vonalon túl igencsak szerteágazó a program, például volt sci-fi, pontosabban fogalmazva, cyberpunk válogatás, melynek vetítéseire igen nehéz volt bejutni. Mert ha már van akkreditációnk, minden vetítés ingyenes, így muszáj időben érkezni.