Annak idején persze… Hülyén hangzik, de akkoriban a külföldi utazásokat is úgy reklámozták, mint a cipőt: vedd a cipőboltból! Ha az ember kíváncsi volt a külvilágra, három dolgot tehetett: ha sok pénze volt, valamelyik IBUSZ irodánál fizetett be egy útra és jó eséllyel budai szépasszonyokkal valamint menő fröccsöntő férjükkel ülhetett fel a párizsi repülőre. Ha kicsit spórolni akart, akkor a Cooptouristnál foglalt utat bulgáriai vagy romániai tengerparti nyaralásra. A buszra többnyire téeszelnökök és családtagjaik szálltak fel, és már tíz perc múlva betöltötte a járgányt a jófajta kolbász szaga és körbejárt a pálinkás butykos is. A harmadik lehetőség az Express volt: csupa fiatallal, jó buli és miegymás reményével néhány nap valamelyik tengerparti kempingben. Egy dologra nem kellett számítani: az utas nem maradt hoppon, megkapta, amire befizetett.
Innen nézve ez ma már természetesnek tűnik. Egy időben szívesen utaztam csoportosan, érdekeltek az emberek, a történeteik. Kényelmes is volt, hiszen nem kellett azzal bajlódni, milyen látnivalókra fizessek be, a nyelvtudás sem volt feltétel, azért ment a csoporttal az idegenvezető. Csak a kényelmetlenségeket viseltem egyre nehezebben: a várakozást a későkre, akiket nem izgatott, hányan szidják a felmenőiket, mert már tíz perce indulni kellett volna. Amikor mindebből elegem lett, magam is „önkiszolgáló” lettem, előbb faxon, aztán interneten foglaltam a szállásomat, s úgy választottam úti célt, hogy az legalább egy órányi autózással távolabb legyen a magyarok által látogatott üdülőhelyektől. Utáltam az észak-olaszországi boltokban a kiírást: Magyarok, ne lopjatok!
Abban a kis spanyolországi halászfaluban, ahol évek óta eltöltök két hetet, mindig összejön néhány magyar család. Rémtörténeteket mesélnek olyan ismerőseikről, akik az elmúlt években ráfaragtak valamelyik csődbe ment utazási irodával. Egyik napról a másikra lehúzták a rolót, az ügyfeleik meg boldoguljanak odakint, ahogyan tudnak. Ennél nagyobb csibészség kevés van, mert ezek az "idegenforgalmi szakemberek" pontosan tudják, mire készülnek, s azt is, hogy a turisták többsége azok közül kerül ki, akik idegenben a legelesettebbek, a nyelveket nem beszélők. Ha nálunk igazságszolgáltatás és nem jogszolgáltatás volna, akkor a büntető törvénykönyvbe beleírnának egy olyan passzust, amely csak ezekre, a Green Travelhez hasonló csalókra vonatkozna, és a büntetési tételek a többszörösei lennének annak, ami a hétköznapi sikkasztóknak jár.
Tudom, erre addig biztosan nem kerül sor, amíg az ellenőrzésre hivatott szervek az irodákat ugyanúgy nem ellenőrzik, ahogyan az MNB sem ellenőrizte a Quaestort vagy a Buda-Casht, amíg egy-egy ilyen eset után nem rúgják ki az ellenőrzésért felelősöket. Amíg kiderülhet, hogy mondjuk a háttérben az a furfangos török tulajdonos áll, aki a magyar vízumközpontot is üzemelteti, s ki tudja, milyen üzleti szálakkal kötődik a fideszes politikai elit csúcs-csúcsfiguráinak családtagjaihoz. Ugye nem kell néven neveznem, kikhez?
