Néhány hete bekopogott a patak túloldalán lévő szomszédasszony, s azt mondta, egy-két napig el kéne majd viselnünk, hogy nagy gépek járkálnak a házunk előtt, mert kalákában megcsinálják a pincesorhoz vezető földutat. Kedvelem ezt a szomszédasszonyt, a múltkor is átdobott a patak felett négy cső igen zsenge kukoricát, meg két termetes cukkinit, de gondoltam, az ilyen kalákákból úgyse lesz semmi, a nagy felbuzdulást rendszerint ócska kifogások követik, senki nem ér majd rá, aki meg követ vagy sódert ígért, villámgyorsan elfelejti.
Harmadnap aztán megérkezett az első „dömper”, követte még hat vagy nyolc, majd sorra jöttek a kis furgonok. Az egyik tégladarabokat hozott, a másikban egy szétvert fürdőszoba teljes csempekészlete hevert, s pár óra alatt hatalmas buckák képződtek a kaporföldek árnyékában. Elterítették a homokkal és sóderrel kevert sittet, majd a szomszéd faluból megérkezett az úthengeres, és szépen bedöngölte a törmeléket.
Egy hét alatt kész lett a háromszáz méteres útszakasz, így most már akkor is meg lehet közelíteni a pincesort, ha két napig szakad az eső. Korábban ilyenkor hetekig kisebb tóméretű kátyúk szabdalták az ösvényt, megfosztva a helyieket házi merlójuk és kékfrankosuk megannyi gyönyörűségétől, de mostantól helyreállt a rend, béke honol a faluban. A kalákás építkezést közös bográcsozás követte, ám előtte még kipucolták a patakpartot, elplanírozták az egyik szemétdombot is, hogy aztán a helyén egy helyre kis sziklakertet emeljenek. Nemrég egy házilagos tábla is kikerült az út elejére, rajta vagy harminc névvel, magánszemélyek, hivatalok, sőt, még maga az önkormányzat is: az útépítők köszöntet mondtak mindazoknak, akik tettek érte, hogy végre megépüljön a mocsolyási pincesor végéig, illetve a „Tudós Katyi keresztjéig” vezető útszakasz.
Mindez azért jutott eszembe, mert szerda délután ötkor a közszolgálati tévéhíradóban - két kattintás között és hangsúlyozottan véletlenül – megláttam, amint a szomszéd falu végében utat avat a térség országgyűlési képviselője, a kormányzat stratégiai társadalmi kapcsolatainak összehangolásáért is felelős miniszterelnöki megbízott. Negyven fokban kivezényelve a helyi média a hetvenmillióért felnyalt új aszfalt közepére, öt hivatalosság tartja a nemzetiszín szalagot a kamerák kereszttüzében, majd a képviselő hosszan nyilatkozik a „nagy tévének” arról, hogy a térség csak akkor fejlődik, ha folyamatosan fejlesztik az infrastruktúrát, s a környék lakossága, az itt működő vállalkozások, s az idelátogató turisták megbízható módon juthatnak el az adott településekre. Időm se volt sokkot kapni attól, hogy immáron egy ötszáz méteres, újraaszfaltozott falusi út átadása is vezető hír lehet a tévében, amikor jött a következő fajsúlyos híradás: az EMMI államtitkára meglátogatott egy balatoni gyerektábort.
Ezen a ponton villant az eszembe, hogy a nagyapámtól örököltem én egy drót-fonott kis demizsont, s most jött el az ideje, hogy a mi vadi új, kalákában készült döngölt törmelékutunkon, a Tudós Katyi keresztje mellett elsétálva, a mocsolyási pincesoron valami ütős kékfrankossal teletöltessem azt.
