A fociról

Talán Hegyi Iván írásának egy-két mondatával foglalkoznék elsősorban, amely Muszbek Mihály sportközgazdász írásához kapcsolódik. Arról már kár beszélni, hogy a magyar sport prominense olyan butaságokat említ mint „kommunizmus”, amiről mindenki tudja, hogy, hogy soha sehol nem volt, és, hogy abban az időben nem volt ilyen összefogó lelkesedés mint most a vizes vb-n. Bár H. I. cáfolja ezeket a politika vezérelt mondatokat, én azért hozzátenném, hogy azért volt sok sportrendezvény, amit még én is végigüvöltöttem, például a kosarasok Európa Bajnoksága, vagy Kovács győzelme a sokkal esélyesebb szovjet Kutz fölött. Csak félve említem meg, hogy volt nekünk egy világbajnoki ezüstérmes csapatunk 1938-ban: Zsengellér Gyuláról (az Ábel), Sárosi Györgyről, Vincze Jenőről, Titkosról, Lázár tanár úrról, és társairól tudomásom szerint még egy emléktábla sem emlékezik meg, pedig ők megnyerték az ezüstérmet, Puskásék pedig elveszítették az aranyat. De térjünk vissza Muszbek írásához.

Az igaz, hogy a fociba öntött pénzek rossz helyre mennek, gazdagjaink a befektetett pénzt valóban „befektetésnek” szánják, ahonnan majd sokkal több pénzt lehet kivenni, mint amit betettek csak jó helyre kell tenni. M. M. nagyon jól látja, a jelenlegi rendszer nagy hibája, hogy az ifjúság képzése harmadrendű dolog, ott is megjelennek a tehetségtelen „párt kedvencek”, és a pénzes szülők, akik (hiszen szülők!) a gyermekükben többet látnak mint az edző, így a szegény de tehetséges gyerekek eleve hátrányból indulnak. Állami pénzt elsősorban ide kellene önteni, és nem az „állami üvegházba”. Azelőtt az NB II-es BDSE-nek, a Bőripari Dolgozók Szakszervezete csapatának 6 - azaz: hat - ificsapata volt! A meccseken 100-150 néző szurkolt. Most a megjelenő tulajdonosok is saját pecsenyéjüket sütögetik, a megvett egyesületekhez semmi sem köti őket, úgy is bánnak velük, példa rá az Újpest botránya. Az MLSZ elnökének (aki sok pénzt öl tudomásom szerint a Puskás Akadémiába, ami szerintem törvénytelen, de mindenképpen etikátlan a részéről!) sokszor el kellene olvasnia Muszbek Mihály véleményét. Ha esetleg a Népszava nem jutott el a kezébe, én a szerkesztőség helyében megküldeném neki.