Még mindig a válságok számítanak a világ legnagyobb problémájának, ezért a konfliktusmegelőzés a legnagyobb reményünk. Ha nem kezeljük a bűnözést és nem tartjuk fenn az igazságszolgáltatást, akkor csak a kihívások váltakoznak folyamatosan. A bűnözés átalakult a múlt században. Ma már valószínűbb, hogy vállalatok testületi tagjai a bűnelkövetők, és a vádlottak padján a széffeltörők és a cserbenhagyó gázolók helyett könyvelők vagy ügyvédek ülnek.
A világ pénzügyi központjain keresztül a XXI. században milliárdos nagyságrendben zajlik a pénzmosás. Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) illegális kereskedelemről szóló tanulmánya szerint a bűnözés összesen 2 billió dollár bevételt termel. Ha a bűnözés egy ország lenne, akkor a GDP-je szerint valahol Olaszországé és Indiáé között helyezkedne el. Ez a pénz nemcsak a vámosok vagy a rendvédelmi erők megvesztegetésére és korrumpálására elég, hanem a miniszterek és a minisztériumok bezsebelésére is a törékeny és sérülékeny országokban.
A bűnözés figyelmen kívül hagyása és az erőfeszítések nem megfelelő összpontosítása elősegíti a határokon átnyúló szervezett bűnözés zökkenőmentes beágyazódását, elterjedését és felvirágzását ezekben az országokban. Nem is az általa okozott szenvedés a bűnözés legnyugtalanítóbb jellemzője, hanem a kiváló alkalmazkodóképesség. Ahogy a hiéna a táplálék reményében követi az oroszlánt, úgy kíséri a bűnözés a válságot. Nem véletlen, hogy Irakban és Szíriában az ottani konfliktus elősegíti az emberkereskedelmet, a migránsok csempészetét és más bűncselekményeket a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a Földközi-tengeren. A bűnözés viszont nemcsak táplálkozik a válságokból, hanem táplálja is azokat.
A UNODC becslése szerint a tálibok teljes bevételük közel felét, körülbelül 150 millió dollárt kerestek az illegális ópiumkereskedelemben való részvételből. A Boko Haram a heroin- és a kokaincsempészetben, valamint a természeti erőforrásokkal és az emberekkel való kereskedésben vesz részt Nyugat-Afrikában. A szomáliai kalózokkal együttműködő al-Shabaab terroristacsoport pedig Kelet-Afrikában keres milliókat a faszén-csempészetből.
Ezek a csoportok a bűncselekményekből származó bevételek révén terjesztik a rombolást, a halált és a pusztulást. Cselekményeik aláássák a nemzeteket, gyengítik a jogállamot és hátráltatják a fejlesztésre irányuló erőfeszítéseket. Figyelmen kívül hagyásuk veszélyes és káros a szegény és nélkülöző emberek érdekében folytatott munkára nézve.
A bűnözés átalakulásával annak módja is megváltozott, hogy miként léphetünk fel vele szemben. Az új, átalakulást elindító 2030-as fenntartható fejlődési keretrendszer a bűnözés elleni fellépést az életszínvonal növelésének egyik módjaként ismeri el. Az a cél áll ezeknek az erőfeszítéseknek a középpontjában, amely a békés és befogadó társadalmak megteremtését tűzi ki feladatként, magában foglalva a bűnözés katasztrofális hatásaival való leszámolást.
A koherencia keresése nélkülözhetetlen a világ bajainak kezeléséhez, és nagyjából egyet jelent annak elismerésével, hogy elszigetelődve egy ország sem tudja megoldani az országokon átnyúló szervezett bűnözést. Már megváltozott az a régi nézet, hogy a bűnözés elsősorban nemzeti ügy, helyette a nemzetközi együttműködés és az olyan egyetemes jogi egyezmények szolgálnak támpontként, mint az ENSZ-nek a határokon átnyúló szervezett bűnözés és korrupció elleni egyezményei.
Tehát megvannak az egyezményeink, a szövetségeink és az eszközeink, hogy megküzdjünk a bűnözéssel. Az viszont még hiányzik, hogy választ találjunk a következő kérdésre: mikor kell fellépni a bűnözéssel szemben? A békekötést követően nincs egy év, egy hónap vagy egy nap a szervezett bűnözés elleni harc megkezdésére. A bűnözéssel való küzdelem, a jogállam megerősítése és az igazságszolgáltatás előmozdítása nem várhat. Ezeket egyidejűleg kell megvalósítani, mert ha nem így teszünk, akkor a helyzet csak rosszabbodik.
Erre az átfogó megközelítésre példa a nemrég Kolumbiában, a Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erőivel aláírt békeszerződés, amely magában foglalja az országban zajló kokacserje-termesztés és a kokain-előállítás felszámolásának stratégiáját is. Kolumbiában a béke keresését, az igazságszolgáltatás kiépítését és a bűnözés megállítását egyazon feladatként kezelik, amely teljes körű megoldást igényel. Véleményem szerint ez a megközelítés lenne mindenhol előremutató.
Véget kell vetni az összeütközéseknek közös emberiességünk érdekében és azért is, hogy megakadályozzuk emberek millióinak szenvedését. Viszont a béke kétségbeesett keresése során nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a hiénának is veszélyes a harapása.
