Időzavarban

Kétségkívül hasznos lehet egy olyan találkozó, amelyen az ország jobbításáért tenni kész gondolkodók megvitatják, miképpen lehet visszaállítani a demokráciát és az igazságosságot. Ezt tervezi a hónap végére a szocialista párt miniszterelnök-jelöltje. Van min gondolkodni, van miről beszélgetni.

Legalábbis elgondolkodtató, hogy még mindig a viták, a feszültségek és az ellentétek miatt kell figyelni rájuk. Ez akkor is tény, ha a hatalom egyre kiterjedtebb sajtója és médiája - sikerrel - igyekszik felnagyítani a problémákat. Ám azt a pártelnök is elismerte legutóbbi interjújában, hogy "az eredmények még nem jönnek". Majd hozzátette: "majd fognak". Molnár Gyula tehát optimista, s úgy látja, "Botka László jól dolgozik". Jelenleg azonban az látszik, még távol vannak attól, hogy akár saját soraikban, akár a demokratikus ellenzék többi pártjával egységet teremtsenek. Ami elengedhetetlen feltétele lenne kitűzött céljuknak, az Orbán-rendszer leváltásának.

Mintegy nyolc hónappal a választás előtt még csak meg akarják keresni a leendő partnereket. Meglehet, időben vannak, de az is, hogy már késésben. Elgondolkodtató az is, hogy a szocialisták jónéhány szavazója már oda jutott: jövőre inkább a Kétfarkú Kutya Pártra voksolna. Eközben a miniszterelnök-jelölt újabb országjáráson próbálja maga és pártja mellé állítani a reménybeli szavazókat. Sokan hiányoznak még közülük, s bár tény, hogy nem közvélemény-kutatást kell nyerni, de a számok és adatok egyelőre korántsem biztatóak.

Még nem látszik, hogy azok az emberek, akik nem tartoznak a rendszer feltétlen hívei közé, már elhitték, a Fidesz legyőzhető, Orbán megverhető. Ezek azok az érvek, amelyekkel Botka igyekszik meggyőzni a bizonytalanokat. Miközben neki is, a szocialisták többi vezetőjének is folyamatosan védekeznie kell, mert a hatalmon lévők nem adják olcsón, amit több mint hét éve megszereztek. Eszközökben és módszerekben sem válogatnak.

A gondolatok cseréje biztos előre visz. Ám most már többre lehet szükség. Az idő szorít és nem nekik dolgozik.

Szerző

Éééés... ennyi!

A kilencvenes években elterjedt egy szóbeszéd Venezuelában. Az embereknek akkor még volt idejük pletykálni, bár súlyos gondok voltak, de nem kellett naphosszat a boltokat járni étel után kutatva. Szóval akkoriban azt mondogatták, hogy Hugo Chávez, az ország egykori karizmatikus vezetője egy dologhoz ragaszkodott, amíg 1992-ben, egy sikertelen puccskísérlet után börtönben volt: a világért sem hagyott volna ki egy részt sem a kedvenc telenovellájából. A latin-amerikai országok többségéhez hasonlóan Venezuelában is óriási kultuszuk van a szappanoperáknak. Az emberek imádják a gonosz cselszövő és a tisztaszívű főhős harcát, amelyben végül mindig a jó győzedelmeskedik.

Az elmúlt időszak annyi fordulatot tartogatott, hogy bármely forgatókönyvíró megirigyelhetné, ám műfaját tekintve inkább krimire, de főképp drámára emlékeztet. A legújabb epizódban katonai puccs fenyegeti az egyébként is súlyos válságban lévő országot. A vasárnapi akcióról kevés az információ. A történet a helyiek szerint is zavaros, nem kizárt, hogy valóban nézők vagyunk, a rendező pedig Nicolás Maduro. A mind diktatórikusabb eszközökkel kormányzó, rendkívül népszerűtlen elnöknek éppenséggel érdekében állna, hogy a hatalom megszerzésére tett kísérletekre hivatkozva az eddiginél is brutálisabb módon hallgattassa el a kritikus hangokat. Azokból pedig van bőven: mindennaposak a kormányellenes tüntetések a súlyos élelmiszerhiány, a gazdaság hanyatlása és a demokratikus értékek semmibevétele miatt.

Nem lehet persze kizárni, hogy a vasárnapi akció valóban katonai lázadás volt. A hadsereg soraiban is egyre nagyobb a szembenállás a rendszerrel. A katonai elit maffiaként tartja rajta a kezét a gazdaság jelentős részén, ám az egyszerű katonáknak és családjuknak ugyanúgy meg kell küzdeniük a mindennapi betevőért, mint bárki másnak.

Akármelyik forgatókönyvről legyen is szó, a befejezés tragikus. Úgy néz ki, hogy Maduro, az egykori buszsofőr, eszeveszett módon kormányozza bele az országot a szakadékba. Az emberek 32,5 százaléka már csak kétszer vagy annál kevesebbszer eszik egy nap, mégsem tesz semmit az élelmiszerhiány ellen (pedig így sok szájat betömhetne). A venezuelaiak többsége ellenzi az új alkotmányt, Maduro mégis megszavaztatta az alkotmányozó nemzetgyűlést. A csalástól sem riadt vissza. A legszegényebb venezuelaiak már Kolumbiában koldulnak, Madurót azonban az sem zavarja, hogy menekültkrízist indított útjára. Dialógusról hallani sem akar, ehelyett az éjszaka közepén, az otthonukból viszik el a kormánykritikus embereket. A demokratikus ellenzék azonban nem csak ezért van széthullóban. A káosz közepette nincs közös nevező. Sokan úgy vélik, ezzel a kormánnyal csak az utcán lehet felvenni a harcot, fegyverrel. Az elmúlt évek sem voltak épp könnyűek, de ehhez hasonló krízis jó ideje nem volt az országban.

Maduro talán akkor venné le a lábát a gázról, ha az olajból származó – és az elit zsebében landoló – bevételektől elesne. Az Egyesült Államok a venezuelai olaj legnagyobb felvásárlója. Azaz: Donald Trump jelenti az egyik reménysugarat. Ennél még a vak Esmeralda szemműtétje is biztatóbb volt.

Szerző
Körösi Ivett

Nyaralnak "odafenn"

Idén sem tudhattuk meg, hogy minden magyarok miniszterelnöke hol tölti évi 52 hetesnél sajnos sokkal rövidebb szabadságát. Lőrinc barát adriai nyaralójában és/vagy jachtján? Vagy egy svájci bank hűs széftermében? Netán a Mura folyó osztrák szakaszán egy bájos városban pihen? Havasi Bertalan Cerberusként őrzi a szent titkot.

Ellenben Vlagyimir Putyin – aki idén másodszor is Budapestre látogat - az egész világgal tudatta: Oroszország keleti részében lazul, egy szibériai tónál. Horgászni is maradt ideje. A képeken egyébként fölbukkan Szergej Sojgu védelmi miniszter is, akivel Putyin túrázik. És gombásznak is! És Putyin fölvilágosítja a minisztert a gombákról! – vette észre a Narancs.

Putyin félmeztelenül pózol szárazon és víz(b)en a spontán odavitt fotósok kereszttüzében. (Szó se róla, 65 évesen elég jó karban van.) Szóvivője szerint egyébként két órán keresztül küzdött egy csukával, mire végre kifogta. Nem lehet, hogy ne jusson eszünkbe sporttársa, örökvidám elnökünk, Áder János. Róla is készültek már pecás képek, de állig begombolkozva. Vizuális típusú emberek el tudják képzelni, hogy milyen lenne Áder vizes pocakját nézni az MTI fotóin.

De ne is beszéljünk a bajszosról, hiszen nálunk a végrehajtó hatalom feje nem ő, hanem Orbán Viktor. És bár szereti ő is a nép közül valónak mutatni magát, akinek nem volt, nincs, és soha nem is lesz se vagyona, se strómanja, fel kell még fejlődnie tíz évvel öregebb elvtársához. Mert Putyin vadászik, delfinekkel fürdik, repülőt vezet és olyan macsó, mint tizenhárom Fidesz-frakció. Kellemes nyári szórakozás lehet, ha e – bőven dokumentált - propagandisztikus képanyagokba megpróbáljuk belehelyettesíteni az oroszgyűlölőből oroszbaráttá átnevelődött korpulens vezetőt.

Istenuccse, megnézném, ha Putyin bevinné egyszer a vízbe. Ha már az erdőbe sikerült neki...

Szerző