Mit kezdjen a romákkal a szociáldemokrácia?

Publikálás dátuma
2017.08.12 09:50
FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Fotó: /

Az átalakító (transzformatív) beavatkozás, amely az újraelosztás mélystruktúráit változtatja meg, lehetőséget kínál arra is, hogy előmozdítsa az el nem ismerés korrekcióját és megteremtse ennek a strukturális feltételeit.

Van-e esélye Magyarországnak egy antirasszista szociáldemokrata politika megvalósítására vagy maradunk a vezérelvű logikát követő vajdákat, váteszeket és egyéb “etno-vállalkozókat” támogató megoldásoknál?

Megkísérlek egy vázlatos gondolatmenetet bemutatni, ami egy antirasszista szociáldemokrata értékéket következetesen képviselő politika alapját képezheti. Ebben az elképzelésben Nancy Fraser feminista, "poszt-marxista” politikatudós elméleti munkáját fogom használni, aki elveti a klasszikus marxizmus tanait. Ma még mindig vannak olyan baloldali politikusok, akik abban hisznek, hogy ha csökken az egymással szemben álló osztályok ellentéte és kizsákmányolása, akkor azonnal mérséklődni fog, vagy végleg felszámolódik a lenézett, megvetett, diszkriminált és „rasszizált” csoportok társadalmi megkülönböztetése. Nancy Fraser azt állítja, hogy a társadalmi igazságosság ma magában foglalja az újraelosztás (redistribution) és az elismerés (recognition) követelményét. Ez újfajta intellektuális és politikai hozzáállást igényel azoktól, akik megpróbálják feloldani az egymással szemben felállított kategóriákat - mint a fentiek. Ezeket nem egymással szemben, hanem egymás mellett, vagy egymással összefonódva lehet érvényesíteni az antirasszista szociáldemokrata politikában.

A Fraser által javasolt antirasszista szociáldemokrata politikát a baloldali pártok a hazai cigányság javára fordíthatnák. A romák alkotják a "rasszizált" emberek legnagyobb számú csoportját Magyarországon, akiket a fehér többség évszázadok óta kijelöl/megjelöl, lenéz és megvet. A romák hátrányos társadalmi és politikai megkülönböztetését a fehér többség racionalizálja és normává alakítja a társadalmi folyamatokon keresztül. A "rasszizálás" olyan politikai és társadalmi folyamat, amely az emberiség biologizáló és hierarchizáló felosztásának legitimációját szolgálja.

Nancy Fraser és Axel Honneth az "Elosztás vagy elismerés?" (Redistribution or Recognition?) című kötetben megjelent vitáját többen elemezték és ismertették magyarul, lásd Huszár Ákos kitűnő tanulmányát, vagy Győri Csaba könyvismertetőjét. Mindketten felhívják a figyelmet arra, hogy az elosztás és az elismerés összefonódó politikájának diagnózisa és közpolitikai továbbgondolása fontos eleme lehet a magyar baloldali politika számára. Szalai Júlia volt az egyik első társadalomtudós, aki az elismerés és elosztás politikáját összekapcsolta a romák politikai érdekérvényesítésével. A romák egyszerre áldozatai az újraelosztás és az el nem ismerés igazságtalanságainak, azokat azonban mégis két egymástól elkülönülő diskurzus szerint orvosolják. Az el nem ismerés igazságtalanságát, általában jogilag megragadható diszkrimináció-ellenes politika mentén kezelik. Az újraelosztás torzulásából fakadó materiális igazságtalanságot pedig elsősorban a szegénység- és a kirekesztés-ellenes politikával korrigálják. Fraser külön kiemeli, hogy e kétféle igazságtalanság közül egyik sem tekinthető a másik okának vagy okozatának. Ennek megfelelően, egy ilyen komplex igazságtalanság orvoslására, mint amivel a magyarországi romák is szembesülnek, nem elégséges sem az elosztás, sem az elismerés egyedüli és egyszeri korrekciója.

Nancy Fraser gondolatmenete alapján az elosztáson alapuló igazságtalanság a társadalom politikai-gazdasági szerkezetében gyökerezik. Ilyen például a kizsákmányolás, amikor a munka eredménye mások javára hasznosul. Gondoljunk azokra a történetekre, amelyekben a védtelen, jogaikat kevésbé érvényesítő közmunkások, közmunka (a köz javát szolgáló munka) fedőnév alatt a helyi autoritások házát és kertjét csinosítják adófizetők pénzéből. Másik példaként említem a kizsákmányolás azon formáját, amikor az éhbérért foglalkoztató vállalkozók olyan fizetést adnak, amiből a dolgozók nem tudnak megélni. Sajnos, a kizsákmányolás technikájának legkönnyebb célpontjai a kiszolgáltatott, iskolázatlan, illetve a már eleve kirekesztett léthelyzetben élő emberek. A teljes kiszorítottság a jövedelemtermelő tevékenységek szférájából, az életesélyek drasztikus csökkenése, az emberhez méltó életszínvonal elérhetetlenségéhez vezet.

Számszerűen, a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint 2015-ben a roma népesség körében a szegénységnek és társadalmi kirekesztődésnek kitettek aránya háromszorosa volt az országos átlagnak. Az adatok alapján a cigány lakosság több mint négyötöde szegénységi kockázatnak és társadalmi kirekesztettségnek van kitéve. Egy korábbi felmérés szerint, amit a Tárki 2012-ben készített, a roma háztartások esetében 70 százalékos a szegénységi ráta. (Az EU 2020 indikátor alapján a roma háztartások 92 százaléka szegénységben és társadalmi kirekesztettségben él. Ez az arány a nem roma háztartások körében 42 százalék.)

Paradox módon, miközben felmérések és statisztikai adatok bizonyítják a romák esélytelenségét, generációs kirekesztettségét, a magyar társadalom többsége még mindig úgy vélekedik, hogy a romák “túltámogatottak”, „mindent megkaptak”, de azzal nem élnek és ezért kizárólag őket terheli felelősség. A szomorú valóság az, hogy a rendszerváltás utáni kedvezőtlen társadalmi és gazdasági változások: a jövedelmi egyenlőtlenségek gyors növekedése, a teljes foglalkoztatottság megszűnése, az alacsony iskolázottságúakat foglalkoztató állami vállalatok felszámolása és privatizálása a működő tőke érdekeinek a kielégítésére, a jóléti újraelosztás radikális átszervezése és csökkentése, hátrányosabban sújtották a roma, mint a nem-roma lakosságot. Ladányi János és Szelényi Iván összehasonlító elemzése szerint a romák kétszer-háromszor akkora valószínűséggel lettek szegények a posztkommunista kapitalizmus időszakában, mint a nem romák.

A igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a romák társadalmi integrációját célzó intézkedések, elenyésző eredménnyel működtek. A rendszerváltás utáni gazdasági és társadalmi átrendeződések sokkal nagyobb mértékben rontották a romák helyzetét, mint amennyit ezek a programok tudtak tenni a romák valós integrációjáért.

Nancy Fraser szempontjai szerint ezek a jóindulatú fejlesztési programok a romákkal szembeni igazságtalanságok orvoslására kizárólag megerősítő (affirmative) beavatkozást tudtak eszközölni. Ez a beavatkozás a társadalmi folyamatok, képződmények és struktúrák méltánytalan, romákat hátrányosan érintő következményeit korrigálja a háttérben újrageneráló keretek és feltételek megváltoztatása nélkül. Ezért soha nem is épültek ki a romák valós esélyegyenlőségét biztosító struktúrák és mechanizmusok.

Ezek a programok nem kapcsolódtak össze a társadalmi mobilitást biztosító alrendszerekkel, mint például az oktatás, a foglalkoztatáspolitika, a szociálpolitika és a közösségi közlekedés. Fraser felhívja a figyelmet arra is, hogy ezek a fejlesztések, mint a romákat célzó esélyegyenlőségi programok, nemhogy eltörlik, hanem éppenséggel felerősítik az osztálykülönbségeket. A társadalomban létező valós feszültségeket és konfliktusokat, a roma és a nem roma szegények közötti megosztottságra terelik át. Ezek a programok céljukkal ellentétben, társadalmi szolidaritás helyett, mítoszokat és előítéleteket erősítenek fel. Az affirmativ beavatkozás a gazdasági és társadalmi elosztás igazságtalanságát hivatott korrigálni, úgy hogy közben nem változtatja meg az osztály- és faji-hátrányokat generáló társadalmi és gazdasági struktúrákat. Ezért van az, hogy a társadalom többsége, a romák bizonyított társadalmi és gazdasági kirekesztettségének ellenére is azt gondolja, hogy érdemtelenül kapják a különböző célzott támogatást. Ez a megközelítés önellentmondásos, mivel a mélystruktúrák megváltoztatása nélkül a romák megbélyegzését és további rasszizálódását eredményezi.

Ezzel szemben az igazságtalan elosztást és elismerést orvosló transzformatív (átalakító) megközelítés egy antirasszista szociáldemokrata politika alapját képezheti, amely a következő elemekből áll össze: általános jóléti programok, szegényeket tehermentesítő progresszív adórendszer, minőségi oktatáshoz, foglalkoztatáshoz, méltányos lakhatáshoz és közösségi közlekedéshez való hozzáférés biztosítása, társadalmi mobilitást segítő programok, a demokratikus döntéshozatalban való részvétel biztosítása, területi és társadalmi hátrányok együttes kezelése. Az átalakító, transzformatív beavatkozás úgy próbálja orvosolni az elosztásból fakadó igazságtalanságokat, hogy közben előmozdítja a szolidaritást és a kölcsönösségen alapuló támogatást.

Mindkét beavatkozás, a megerősítő (affirmativ) és az átalakító (transzformatív) megközelítés is az elismerés univerzális alapértékét tartja mérvadónak: minden ember egyenlő. De a kétféle megközelítés nagyon különböző rejtett és nyílt társadalmi dinamikát indít el. A romák integrációját célzó megerősítő (affirmativ) beavatkozás, a célokkal ellentétben a hátrányos helyzetű romák megbélyegzéséhez vezetett. Ezzel szemben az átalakító (transzformatív) beavatkozás, amely az újraelosztás mélystruktúráit változtatja meg úgy, hogy osztályellentétek helyett szolidaritást és együttműködést indukál, lehetőséget kínál arra is, hogy előmozdítsa az el nem ismerés korrekcióját és megteremtse ennek a strukturális feltételeit. Nyilván ez sokkal összetettebb megközelítés, azonban elengedhetetlen az egymásért felelősséget vállaló, szolidáris, együttműködésen alapuló, a hátrányos megkülönböztetés és kirekesztés minden formáját elutasító, antirasszista szociáldemokrata politika megteremtéséhez.

Szerző
2017.08.12 09:50

Minden sejtben ott lapul egy rákgyilkos kód

Publikálás dátuma
2018.11.15 12:45
Fotó: Thinkstock
Fotó: /
A chicagói Northwestern Egyetem Rákkutató Központjának kutatásai szerint a daganatokat maguk a sejtek képesek likvidálni.
Minden sejtben kódolva van egy önpusztító program, amelynek feladata megölni magát a sejtet, ha rákossá válik. Amikor a sejt belső testőrei jelzik, rákos mutálódás történt, bekapcsolják a gyilkoló kódot is, hogy likvidálják a sejtet. A kód a ribonukleinsavban és kis ribonukleinsavban - mikro-RNS - helyezkedik el, ezek bonyolult egyszálú fehérjelánc molekulák. A mikro-RNS azért is hatásos, mert a rák nem tud adaptálódni, vagy rezisztenssé válni ellene, és így leküzdhetetlen ellenfél lehet, ha a kezeléshez sikerül a kódot szintetikusan előállítani. „Most, hogy megismertük a gyilkos kódot, kemoterápia nélkül be tudjuk kapcsolni, és nem kell belenyúlnunk a genomba, az az a szervezet génkészletébe. A mikro-RNS-eket közvetlenül bejuttathatjuk a sejtekbe, hogy elfordítsák a pusztítás kapcsolóját” - mondta Marcus Peter, a felfedezésről szóló tanulmány vezető szerzője. A mikro-RNS molekulákat – amelyek 800 millió éve alakultak ki a rákos sejtek eltüntetése érdekében - kemoterápiával már eddig is működésre késztették, de mint ismert, a kezelésnek számos, súlyos mellékhatása van, másodlagos rákot is tud okozni, mert megtámadja és megváltoztatja a genomot. Egy 2017-ben közzétett tanulmányban Peter bemutatta, hogy a rákos sejtek elhalnak, ha bizonyos mikro-RNS mulekulákat juttat beléjük. Azt is felfedezte, a sejtek sohasem válnak rezisztensé az RNS molekulákkal szemben, mert azok azokat a géneket is eltüntetik, amelyekre a túlélésükhöz lenne szükségük. „Olyan, mint ha egy öngyilkos mérget venne be, szíven szúrná magát és leugrana a tizedikről” - jellemezte a helyeztet a tudós, aki nem új mesterséges mérget akart alkotni, hanem a természet által kifejlesztett mechanizmust hasznosítani. Tanulmányozták a mikro-RNS-ek molekuláris felépítését, és most már tudnak olyanokat is tervezni, amelyek sokkal hatékonyabbak, mint azok, amelyeket maga a természet állított elő. A következő lépés, hogy a megszerzett tudásukat egy újfajta terápiává fejlesszék, de ez még évekig tarthat. 

Támadásban az immunsejtek

Az idei Nobel-díjasok is molekuláris szinten közelítettek a rákos sejtek elpusztításához. A két díjazott arra koncentrált, hogy egyes fékek feloldásával az immunrendszer sejtjei képesek megtámadni a rákos sejteket. Egyikük, James Allison a CTLA-4 nevű fehérjemolekulát tanulmányozta és megfigyelte, hogy az fékezi az immunsejteket azért, hogy ne támadják meg a szervezet egészséges sejtjeit. Megalkotott egy antitestet, amely képes volt gátolni a CTLA-4 működését. Kollégáival látványos eredményeket értek el: egereknél gyógyítani tudták a rákot az antitest segítségével. 2010-ben egy klinikai kísérletben embereknél is jó eredményeket értek el előrehaladott melanomás - bőrrákos – betegeknél, több résztvevőnél is eltűntek a rák tünetei. Hondzso Taszuku, a Kiotói Egyetem kutatója 1992-ben fedezte fel a PD-1 nevű fehérjemolekulát, amely szintén az immunsejteken (T-sejteken) fejeződik ki. Rájött, hogy a PD-1 is fékként működik, mechanizmusa azonban eltérő. Klinikai kísérleteket követően 2012-ben egy tanulmány igazolta a japán tudós által kifejlesztett terápia hatékonyságát a rák különböző fajtáiban szenvedőknél, olyanoknál is, akiknek betegségét korábban gyógyíthatatlannak tartották.   

Szerző
2018.11.15 12:45
Frissítve: 2018.11.15 12:46

Egyszerű és halálos üzenetek: Nyomod-e a gázt a saját utcádban, ahol a gyereked játszik?

Publikálás dátuma
2018.11.15 08:37

Fotó: /
Sokat romlottak az idén a baleseti statisztikák, falunyi ember veszett oda az utakon, ezért újszerű közlekedésbiztonsági akciót indított az Autós Nagykoalíció nevű szervezet.
Az idén szeptemberig 3,2 százalékkal több halálos kimenetelű közlekedési baleset történt az ország útjain, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Még sokkolóbb adat az, hogy az év első kilenc hónapjában 463-an vesztették életüket, ami 2017 azonos időszakához képest bő 7 százalékos növekedés. Novemberig pedig már 513-ra nőtt a balesetben elhunytak száma. A megrázó számsorok miatt újra „akcióba lépett” a járműipar meghatározó tagjait tömörítő Autós Nagykoalíció, amely az alapítása eltelt bő kilenc év alatt megannyi baleset-megelőzési programot hirdetett már. A szeptemberben indított, egy éven át tartó új kampánysorozat azonban más mint a többi, mert rendhagyó eszközökkel igyekszik megszólítani az autósokat. Nyugat-Európában már nem egyszer használt, itthon viszont még ritkán alkalmazott módszert vetettek be: észérvek, tények, számok felsorakoztatása, a szabályok sulykolása, vagyis a meggyőzés helyett inkább az érzelmekre próbálnak hatni. Egyszerű és hatásos üzenetekkel éltek a kampányban: aligha akad autós, aki száguldozna saját utcájában, ahol a gyereke is játszik, és bármikor kiszaladhat az úttestre. Senki nem előzne kanyarban, ha tudja, hogy a szerelme jön vele szembe, és mindenki lassít, ha az látja, hogy a barátai akarnak átkelni a zebrán. Ha viszont ezt megtesszük a gyerekünkért, szerelmünkért, barátainkért, akkor egymásért miért nem? „Közlekedj úgy, mintha a körülötted sétálók, biciklizők, motorozók és autózók a saját szeretteid, családtagjaid, barátaid, ismerőseid lennének!” – szól a szervezet üzenete. – A tudomány már régóta tudja, hogy döntéseinket az esetek túlnyomó többségében nem tényszerűen, hanem érzelmi alapon hozzuk meg. Ezért alapoztuk erre kampánynyitó akciónkat – magyarázta Knezsik István, az Autós Nagykoalíció elnöke. A kampány következő, a napokban bemutatott része is az érzelmekre épít, hiszen a gyermekeiket féltő szülőket célozza meg azzal a felütéssel: „Mikor engedd el a kezét?” – Felnőttként feladatunk, felelősségünk, hogy jó példát mutassunk gyermekeinknek, és megtanítsuk nekik az életkoruknak megfelelően a közlekedés alapvető szabályait – fogalmazott Knezsik István. Ezért a kampány gondolkodásra ösztönzi a szülőket: megtettek-e mindent azért, hogy biztonságosan közlekedjen a barátaival bringázni induló kisiskolás, az első robogóját próbálgató kamaszfiú vagy épp a friss jogsis kamaszlány, aki először kapja meg a családi kocsi kulcsát? A kampányban egyebek mellett ilyen kérdésekkel igyekeznek felrázni a szülőket: „Meddig tart a felelősségünk szülőként, és ki a hibás, ha nem tanítjuk meg a következő generációnak a biztonságos közlekedés alapjait, a KRESZ alapvető gyalogos és kerékpáros szabályait? Ki a hibás, ha hiányos tudásuk miatt balesetet szenvednek gyermekeink?”
Szerző
2018.11.15 08:37
Frissítve: 2018.11.15 08:48