Nem, nincs rendben. Kellene készíttetnem ideiglenes tetoválást ezzel a felirattal, amit gyorsan rányomok az illető homlokára, valahányszor azon kapok valakit, hogy olyasmit akar elbagatellizálni, amit nem szabad. Kellemetlen, kínos, ijesztő – vannak fokozatok a képembe fújt dohányfüst és a nemi erőszak között, egy dolog azonban bizonyosan közös: a reakció. Hogy jaj, ne már, nem is megy rád a füst! Hisz csak a fenekedet fogta meg! Ne legyél prűd!
Nézzük csupán a hírt: egy részeg férfi egy fesztiválon az ott lakó akarata és határozott kérése ellenére többször is bemászott egy lány sátrába. Tegyük félre a neveket, a politikai szálakat, hiszen egyelőre az sem bizonyított, pontosan mi történt. "Ugyan már, mi is voltunk fiatalok!" – ez az utóbbi napok slágermondata e hírrel kapcsolatban a közösségi médiában.Tömegével írnak ilyesmit, akik amúgy felvilágosultnak, nyitottnak és nőbarátnak mondják magukat. A hozzászólók nagy része szerint ez semmiség. Móka. Fiatalság, bolondság, ti is voltatok már részegek!
Én absztinens vagyok, de nem ez a fő oka annak, hogy nem tudom értelmezni ezt a mérhetetlenül ostoba hozzáállást. Attól, hogy valaki iszik, nem kell néznünk, hogy beletrappol más személyes terébe, merő szórakozásból megsemmisíti más biztonságérzetét. Ki mondja meg, mitől szabad annak rosszul éreznie magát? Sokak – többnyire férfiak szerint – rendben van egy kis fenékfogdosás a tánctéren, testalkattól és öltözéktől függetlenül nem tudunk úgy végigmenni az utcán, hogy ne kapjunk néhány nemkívánatos megjegyzést.
Mit csinálnál, ha a te lányod mellét markolászná valaki a buliban? Ha mellé mászna be valaki újra meg újra a sátorba – szegezem a kérdést ilyenkor a legyintgetőknek, és többnyire kapásból jön a válasz: szétverném. Hogy mi a különbség valaki más lánya és a tied között? Elárulom: semmi. Mert ha a másét szabad, akkor a tiedet is.
