Kuczogi Szilvia;

koncert;Kollár-Klemencz László;kistehén;

2017-08-13 22:40:00

Kollár-Klemencz: együtt fociztam Orbánnal

Kollár-Klemencz László a Kistehén ünnepi koncertjére készül. A baloldalt okolja, amiért elengedte a magyar vidéket. Színpadi tapasztalata azt súgja, jót tenne Botkának egy dal.

- A szigetes reklámdallal azonosított tizenöt éves Kistehén a Budapest Parkban ünnepel. Hogyhogy?

- Egész estés élményt szeretnénk nyújtani a közönségünknek. Egy fesztiválon előtte és utána máson jár a fesztiválozó esze, még a koncert közben is azon gondolkodik, vajon mi zajlik éppen a másik színpadon. A Szigettel nincs közelebbi viszonyunk, egyszeri együttműködés volt. Régebben a magyar fesztiválok nem voltak ennyire profitorientáltak. Aztán üzletemberek vették át az irányítást. A fesztiválszervezés komoly iparág, ezért idővel finomodni fog Magyarországon is. A közönség továbbra is keresi az alternatív fesztiválokat, az egy hét együttlétet, emiatt érezhetően erősödnek a kisebb fesztiválok. A Fishing Orfű, a Bánki. A művészeti fesztiválokat most nem is számolom ide, pedig megrázó volt múlt héten, ahogy az Ördögkatlanban Verdi Requiemjét tömegek hallgatták a fűben heverve, egy hegy lábánál a csillagos ég alatt. Ezekre a kulturális élményközösségekre nagy szükség van.

- A popzenészek magukra hagyták a harmincas, negyvenes, ötveneseket, nekik nem zenél sem Bródy János, sem a Welhello. A Kistehén viszont éppen a középgenerációt szólítja meg. Tudatos döntés?

- Furcsa helyzet, a hazai popzene nem túl régen született. Most kezd kinyílni korosztályi értelemben is, egyre több generáció hallgatja. A nagy öregek is beengedik az életükbe az újdonságokat, nemcsak a régi sikereiket játsszák unásig, hanem inspirálódnak is a fiatalabbaktól. Tizenhat évesen azt hittem, ha nem lesz azonnal zenekarom, lecsúszok mindenről, huszonévesen már öreg leszek, és a közönségem is kiöregszik. Harminc felett nem akarok majd lázadni, nem fogok forradalmat csinálni, akkor már más lesz a dolgom - így képzeltem, de nem így lett.

- "Harminc felett már nem kell forradalmat csinálni": a rendszerváltás pillanatában felnőtt generáció ikonikus alakja, a későbbi miniszterelnök is gyakran utal erre. Orbán Viktor az élettanilag szükségesnél gyorsabban vált konzervatívabbá és öregebbé a saját életkoránál, és ezt követendő mintává is tette. Az a fajta felnőtt lett, aki csak a régi lemezeit veszi elő.

- A rendszerváltás körül együtt fociztam Orbán Viktorral, az akkori egyetemistával. Amikor a haladó szellemiségű Bibó Kollégiumban értelmiségiek társaságába került Budapesten, őt is áthatotta az ottani fiatal forradalmi hév. Ezt teljes szívvel átérezte a Fidesz kezdeti időszakában. Aztán továbbgondolta. Nálunk az egyetemista évekre hozzá hasonlóan a magyar diákok kilencven százaléka zárványként gondol. Mint egy hosszú nyaralásra egy szigeten, ahol furcsa, új eszmékről hallanak, új ízeket kóstolnak. Radikálisabban gondolkodnak, vadabb zenéket hallgatnak, változásokat akarnak, de az egyetem után vége a fiatalságnak, komolyan kell viselkedni.

A diplomával együtt kiakasztják a dolgozószoba falára az akkori barátaikat és a zenéket is. Az egykori évfolyamtársaim számára továbbra is az a legnagyobb élmény, ha a Jethro Tull fellép Budapesten. Őket nem érintette meg, hogy azóta millió jobbnál jobb dolog történt a zenében, mert a fiatalságuk véget ért a diplomaosztón. Ahogy Orbáné is. Megérezte, hogy ahonnan eljött, ott azt várják tőle, hogy végre komolyodjon meg. Kis János és köre diákos forradalmár maradt, ezért levált róluk. Az MDF körül viszont tulajdonképpen jól mentek a dolgok, a konzervatívabb értékrend is könnyebben volt képviselhető a számára. Megérezte, hogy rövid idő alatt messzebbre lehet lépni abba az irányba, mint a másikba valaha is. Orbán Viktor jól ismeri ezt a közeget, mert ő maga is ilyen. Tudja, hogy az ország nyolcvan százaléka azonosan gondolkodik arról, milyen egy felnőtt. Komoly.

- A miniszterelnök politikusi erősségei közé szokás sorolni az országismeretét. Ez is arról árulkodik?

- Mindenképpen, és emiatt nem hibáztatom. Aki a társadalomtól akar valamit, annak ismernie kell az embereket. Azt most hagyjuk, mit kezd a társadalommal.

- Aki együtt focizott a későbbi miniszterelnökkel, az bekerülhetett volna a belső körbe, lehetne NKA-elnök, ehelyett a rendszerváltás érzelmi veszteseit szórakoztatja bús-derűs dalokkal.

- Ez így túlzás. Az egyetemista Orbánt, a forradalmárt ismertem távolról, a miniszterelnököt nem. Előtte sem kerestük egymás társaságát. Nem gondolom, hogy a rendszerváltáskor felnőtté válók veszteségét sorolnám a dalaimban. Viszont van véleményem az ország állapotáról, sokat gondolkodom ezeken az ügyeken. Adott volt a kilencvenes években egy társadalom. A ballib oldalon nem lett volna szabad a '68-as liberálisok érzelmeit jellemzőnek tekinteni az ország egész lakosságára. A kilencvenes években meg kellett volna közösen nézni, hogy az itt lakók mire vágytak, mit éreztek addig a szabadságuk korlátozásának és miben éreznék a kiteljesedését. Szeretnék, ha sikeresnek látnák az országot külföldön? Boldogabbak lennének a saját pálinkájuktól?

Ha egy igazi politikus az országot el akarta juttatni Európába, nem erőltethette volna rá szinte vakon az európai értékeket a lakosságra, hiszen az nem volt még rá felkészülve, nem is ismerte azokat az értékeket. A társadalmat igazi mélységében kellett volna ahhoz érteni, hogy az együttlakók gondolkodását, szokásait finoman, apró mozdulatokkal irányítsa valaki az európai demokratikus értékek felé. Orbán az akkori politikai elitből szinte egyedüliként volt hajlandó belátni, hogy a vidék nélkül nem jutunk el Európába. Azt is tudta, hogy a folyamat lassabb lesz, mint ahogy Budapestről látszik. A demokratikus ellenzék el nem évülő bűnének tartom mind a mai napig, hogy a társadalom kihagyásával akartak társadalmi változásokat elérni. Óriási hiba volt.

- A Népszabadság az utolsó évében Gulliver-jelentések sorozatcímmel kortárs novellákat jelentetett meg. Az ott közölt Raklap című írásából kiderült, milyen jól ismeri a vidéki életet. A falunapok koncertfellépéseinek köszönheti, vagy annak, hogy elhagyta a fővárost és falura költözött?

- Kisgyerekkoromban az év minimum harmadát vidéken töltöttem, mert a szüleim első generációs fővárosiak. Magyarország nincs a vidék nélkül. Az a gondolkodásmód, az a viszonyrendszer nehezen változik. Ha a politikai másik oldal alaposabban ismerné a vidéket, akkor nem csodálkozna azon, hogy mekkora tömeg éhezik az örömre, a megbecsültségre. A társadalomnak a lopások és csalások dacára is iszonyúan kell a vizes vb, hogy jobban érezhesse magát.

- A kormány sikerkommunikációja remekül működik, nem?

- Ezt is el kellene tanulnia a baloldalnak Orbántól. Növekszik az a tömeg, amelyik biztosan tudja, hogy nem akarja a mostani kormánypárt győzelmét jövőre. De azt nem tudja, kire szavazzon. Ha arról olvashatna, hogy végre találtak egy alkalmas jelöltet, aki megfelelő, sikeres, és érdemes mögé felsorakozni, akkor örömmel megtenné. Nem születnek lelkesítő írások, szerethető kampányfilmek, akár egy szimpatikus, fütyülhető sláger mondjuk Botka Lászlóról. A baloldali kommunikáció soha nem tünteti fel sikeresnek a jelöltjét, nem emeli ki a jó tulajdonságait, inkább arról beszél, hogy mennyit hibázik a másik fél. Ám ez engem mint választópolgárt egyre kevéssé érdekel. Most már erre a másik oldalra lennék kíváncsi. A hatalom megszerzése utáni szándékaira. Szomorúnak tartom, hogy a Fidesz, az a politikai erő, amelyik jelenleg ismeri az ország mentális és érzelmi állapotát, az vissza is él vele és manipulálja kénye-kedve szerint. Éppen ezért csak a társadalomról szeretek gondolkodni, a politikáról nem. Nem értek hozzá, nem vonz.

- A Kistehén vidéken és Budapesten egyaránt sikeres. Megmozgatja a közönség érzelmeit, akár egy politikus. Az aktuális közérzetünkre épít?

- Nincsenek bal- és jobboldali érzelmek. A közönségnek van kábé negyven sírós-nevetős aktív éve. Ezt próbálom minél jobban megfogalmazni helyettük a számukra, politikától függetlenül.

Infó:

Ünnepi koncert: 15 éves Kistehén

Budapest Park, Augusztus 31. 18 óra