Két búcsúzó csillaggal szegényebb az atlétika világa

A londoni atlétikai világbajnokság szombati döntőiben pályafutása során utoljára versenyzett két klasszis sportoló, Usain Bolt rövid- és Mo Farah hosszútávfutó.

Mindkét sportoló az atlétikai elit meghatározó tagjának számított.

Usain Bolt jamaicai versenyzőként olyan karriert épített fel, amely nem sok embernek adatik meg életében. A rövid távokon sokáig nem akadt ellenfele, s hozzá hasonlóan sporttársának, a hosszú távú számokban kiemelkedő Farahnak sem. Egészen mostanáig, az utolsó világbajnokságukig.

Usain Bolt korábban versenyeket hagyott ki azért, hogy a londoni vb és visszavonulása győzelemmel záruljon. A 100 méteren korábban „csak” bronzot szerző jamaicai a 4x100-as váltóban bizonyíthatott aktív sportolóként utoljára, azt azonban valószínűleg a 8-szoros világ,- és 11-szeres olimpiai bajnok, s az őt világszerte csodáló rajongók sem gondolták volna, hogy drámai percek elé néz majd, s nem csak búcsúja miatt.

Szombat este Bolt vitte volna a célig a botot a váltó utolsó tagjaként, melyet Yohan Blake adott át neki. A klasszis nagy hajrával indult el az utolsó 100-ra, de nem jutott sokáig: mintegy 15 méter után a bal combjához kapott, a sérülést követően pedig a földre rogyott. A legyőzhetetlennek tartott sprinter nem tudta befejezni karrierjének utolsó versenyét, s bár – sokkal – később áthaladt a célon, Jamaica váltóját kizárták a versenyből.

„Nem így akartam befejezni a világbajnokságot. Mindent kiadtam magamból a pályán, ahogy mindig. Elnézést kérek, amiért nem köszöntem el” – üzent szűkszavúan a sportoló.

Bár Bolt görcsöt kapott combhajlítójában, honfitársa nem csak ebben látta a bukás okát.

„A hosszas várakozás is közre játszott. A verseny legalább 10 percet késett, minket pedig 40 percig várakoztattak. Hideg volt, sokat is kellett melegítenünk ez alatt. Szíven ütött Usaint a földön fekve látni” – nyilatkozta Yohan Blake.

A sikeres rövidtávfutó 2007-ben mutatkozott be a felnőttek között, akkor a váltó tagjaként ezüstérmet nyert, onnantól kezdve pedig egyre csak a sikerek következtek. Életének ötödik felnőtt versenyén, 2008-ban futott világcsúcsot, amelyet többször is megdöntött az elmúlt 9 évben. Azóta nem akadt legyőzője, sem vb-n sem az olimpiákon, egészen mostanáig.

Fotó: AFP/Julien Crosnier

Hasonló pályafutást tudhat maga mögött Sir Mohamed ’Mo’ Farah, a szomáliai születésű, brit állampolgárként versenyző hosszútávfutó is. A hazai közönség előtt leköszönő Farah 2011 óta volt legyőzhetetlen, az elmúlt hat évben minden világbajnokságon és olimpián nyerni tudott 5000 és 10000 méteren egyaránt.

Az idei vb-n elsőként 10000-en állt rajthoz, a döntőben pedig aranyérmet szerzett. Ennek megfelelően rövidebb számában is mindenki azt várta, hogy a legfényesebb éremmel búcsúzik majd. Legnagyobb meglepetésre az egyik etióp versenyző megelőzte, Farah pedig csalódottságában a befutás után összeomlott. Farah nagyságát is mutatja azonban, hogy ezek után versenytársát és jó barátját lelkesítve küldte ki (Bolt döntője Farah sikertelensége után szerepelt a programban - a szerk.) utolsó 100 méterére.

Bár búcsújuk nem úgy sikerült, ahogyan azt szerették volna, a két karrier és a megannyi nyert arany önmagáért beszél. Két fényes csillaggal lett kevesebb az atlétika világa.