Hosszú oldal - Tálalva

Stadion, operaház, piac. Hosszú évek óta e szentháromsághoz tartom magam utazáskor: nézd meg e hármat, s többet tudsz meg az adott városról, országról és az ott élőkről, mint amennyit a legalaposabb útikönyv átadni képes. Az operaház a lélek, a stadion a szív – a piac az élet maga.

Ha az az utazásaimra gondolok, ezek villannak be ízestül, illatostul, háttérzajostul: babérágra alkudozom a zágrábi piacon; mákos karamellát majszolok a wroclawi csarnokban. Negyvenkét fok van árnyékban, de karácsonyi dalok szólnak augusztus közepén a szkopjei Operaház előtti téren. Kaptatok felfelé a meredek brüsszeli utcácskán, szakadó hóban, viharos szélben, beázott csizmában, mert a Heyselt, azt meg kell néznem, ha vesemedence-gyulladást kapok is. Kézműves limonádét kortyolgatok a szupermenő oslói gourmet-piacon, és próbálom nem kiszámolni a fajlagos árat. Cuppog a sár a talpam alatt a másodosztályú angol női bajnoki mérkőzésen, és harapni lehet a futballt a levegőben. Reggeliért indultunk az Izland–Magyarország Eb-meccs reggelén, de egyszer csak egy bolhapiacon találjuk magunkat, nagypolgári lakások grandiózus festményei és sanzon-hanglemezek között. A komplett zenekarral szurkoló drukkerek az abu-dzabi lelátóról. A fejkendős kofák reszkető keze, a barázdák a kilenc nyelven beszélő török árus arcán az isztambuli nagy bazárban.

A gyerekkorom dobban meg bennem, valahányszor sötétkék szélű zománcedényt látok: nemcsak a családomból vándoroltak hozzám az ilyen tálak, tejeskannák, ibrikek, de egy ideje a barátaimtól is. Ükanyám rozsdás szélű merőkanala, Bandi bácsi tejeskannája – akárhol látom meg a jellegzetes sötétkék szegélyt, képtelen vagyok otthagyni a portékát.

A szkopjei bazár apró üzletében aprólékos műgonddal felcímkéztek mindent Liszt Ferenc mellszobrától a náci katonai kulacsig: angol feliratok segítenek a turistáknak megérteni, mi micsoda. Akad itt minden: jugoszláv futballcsapatok kitűzői darabonként száz dínárért, oxidálódott réztálcák apró teáspoharakkal, népviseletek, bocskorok, poros gobelinképek. Ám ahogy belépek, egyetlen dolog vonja el a figyelmemet: a jól ismert kék szegélyek. Apró zománctálkák tornyosulnak a lábam előtt a földön, halomban. Az átmérőjük nem lehet több tizenkét centinél, már számolgatom gondolatban, hányat vegyek belőlük, micsoda szerencse, tökéletes desszertestálak!

Ám ekkor megfordítom a legfelső tányérkát, és úgy vág gyomorszájon a címke, hogy egy pillanatra megtántorodom. „Ezeket a tányérokat az UNESCO adományozta a gyerekeknek az 1948-49-es görög menekültkrízisben.”

A piac maga az élet. Nézem az aprócska tálat, és nem tudok másra gondolni, mint a szurtos kezekre, amelyek valaha markolták. Hogy nekem a nagymamám kék szegélyes lapostányérján gőzölgő szilvalekváros fánk a gyerekkorom, valakinek pedig ez, és hirtelen sírhatnékom támad.

Visszarakom a tányérkát és teszek két kört a boltban, hogy tereljem a gondolataimat, de nem megy. Végül felkapok egy kék szegélyes gyümölcsmosó tálat, fizetek és távozom.

Magyar csoda Békéscsabáról

Publikálás dátuma
2017.08.15. 07:53
Fotó: Facebook/Igaz Bálint
A londoni atlétikai vb-n a magyar küldöttségből többen kiemelkedő eredményt értek el, két békéscsabai versenyző pedig érmet is szerzett. Régen volt már példa ekkora sikerre.

A kiutazó magyar csapatból három sportolót a Békéscsabai Atlétikai Club adott, nevezetesen Kovács Barbarát, Márton Anitát és Baji Balázst. Közülük ketten, Márton Anita és Baji éremmel térhetett haza tegnap délután. Baji a 110 méteres gátfutás döntőjébe kerüléssel is csodát vitt véghez, hiszen 34 éve szerepelt utoljára fináléban magyar futó, ott azonban kihozta magából a maximumot, s bronzérmet szerzett. Klubtársával, Márton Anitával szemben pedig alapvetően is nagy volt az elvárás, miután a súlylökő tavaly harmadik lett a riói olimpián.

Atlétáitól a kék-fehér klub előzőlegesen azt várta, hogy Kovács 20 km-es gyaloglásban a mezőny első felében végezzen, s egyéni csúcsot döntsön, míg a gátfutótól döntőt, Márton Anitától korábbi sikerei miatt pedig érmet remélt az egyesület - árulta el lapunk megkeresésére Tóth Sándor, a békéscsabai klub ügyvezető igazgatója.

“Nagy öröm számunkra, hogy sportolóink ilyen remekül szerepeltek, nehéz szavakat találni erre az egészre, illetve Balázs és Anita éremszerzésére” - kezdte értékelését a vezető. “Balázzsal és Barbarával 12-13 éves koruk óta foglalkozunk, de Anita is több mint 10 évet töltött már eddig nálunk, kisebb megszakítással, míg Szegeden edzett egy évet. Mindhárom versenyző kötődik a klubhoz. Tisztelik a békéscsabai egyesületet, és tisztelik, illetve nagyon szeretik egymást is. Városunk is nagyon megtiszteli őket, az elmúlt évben külön kitüntetést kaptak, hiszen az egész városnak fontosak ők” - folytatta az ügyvezető, aki egyben mesteredző is.

Márton Anita múlt heti éremszerzése után lapunknak is kifejtette nyilatkozatában, sokat köszönhetnek klubjuknak, mivel a kis egyesület családias hangulatban működik. Tóth Sándor megerősítette mindezt, aki ügyvezető igazgatóként, Czeglédi Katalin pedig marketing vezetőként 35 éve áll a békéscsabai atlétika szolgálatában. “Azóta minden évben vannak nálunk olyan események, amelyek az összetartásukat erősítik. Ajándékozás, év végi ünnepségek, közös születésnap és névnap ünneplése. Edzéseken, bemutatókon is mindenki részt szokott venni, a fiatalok pedig érdeklődnek, ez is formálja közösségünket, de őszintén szólva nehéz megfogalmazni, mitől válik ez igazán családiassá” - nyilatkozta az ügyvezető.

A közösségi összetartást az is mutatja, hogy a tavalyi riói olimpia alkalmával edzők, szakvezetők és ifjú sportolók együtt kísérték figyelemmel a versenyeket, és szurkolásukról videót, fotót küldtek a kintieknek, ezzel is támogatva őket.

Idén a késői kezdési időpont miatt (Márton és Baji döntője is 22 óra után ért véget) a fiatalok ugyan nem, de a vezetők és a felkészítők ismét közösen figyelték az érmeseket.

“Ünneplés is lesz természetesen. Budapestre utaztunk, a repülőtéren virágcsokrokkal köszöntöttük hazatérő atlétáinkat. Kell egy külön időpontot is keresnünk a méltó köszöntésükre, ezt azonban szeptemberre halasztjuk a Gyémánt Ligák és az Universiade, illetve egyéb bajnokságok miatt. A következő hónap közepén viszont a városvezetéssel együtt nagyobb ünnepséget is tartunk bajnokaink számára” - tette hozzá Tóth.

S ha már bajnokok, a Magyar Atlétikai Szövetség is okkal lehet boldog, hiszen utoljára 2003-ban tért haza két éremmel magyar csapat a vb-ről.

„A szövetség rendkívül elégedett. A 16 kiutazó versenyzőből 8-an végeztek a legjobb 16 hely valamelyikén, s ketten érmet hoztak, ami egészen fantasztikus” - mondta a Népszavának Gyulai Márton, a szövetség főtitkára. „Rendkívül örülünk, a sok helyezés azt mutatja, hogy széles a bázis, amiből meríteni tudunk, a legjobbak között vannak sportolóink”- tette hozzá az elnökségi tag.

Baji Balázsra és Márton Anitára kitérve a főtitkár elmondta, példaértékű, ahogy a békéscsabai klubbal kapcsolatban állnak az atléták. „A szövetségben elindult egy olyan munka, amelynek első két csillagaik ők, egy új korszak hírnökei. A békéscsabai klub is minden támogatást megadott ahhoz, hogy elérjék ezeket az eredményeket, továbbá szeretetet, figyelmet és törődést is” - mondta Gyulai, aki reagált arra is, miszerint Magyarország érdeklődik a 2023-as atlétikai vb rendezésével kapcsolatban. „Egyelőre ez még csak egy párbeszéd, 2020 után más pályázati rendszer lesz ugyanis, ez azonban még nem ismert. A szövetség jelezte, kíváncsi lenne majd az új feltételekre. Ennyi történt mindössze, most azonban a londoni vb sikereinek örülünk elsődlegesen.”

Magyar csoda Békéscsabáról

Publikálás dátuma
2017.08.15. 07:53
Fotó: Facebook/Igaz Bálint
A londoni atlétikai vb-n a magyar küldöttségből többen kiemelkedő eredményt értek el, két békéscsabai versenyző pedig érmet is szerzett. Régen volt már példa ekkora sikerre.

A kiutazó magyar csapatból három sportolót a Békéscsabai Atlétikai Club adott, nevezetesen Kovács Barbarát, Márton Anitát és Baji Balázst. Közülük ketten, Márton Anita és Baji éremmel térhetett haza tegnap délután. Baji a 110 méteres gátfutás döntőjébe kerüléssel is csodát vitt véghez, hiszen 34 éve szerepelt utoljára fináléban magyar futó, ott azonban kihozta magából a maximumot, s bronzérmet szerzett. Klubtársával, Márton Anitával szemben pedig alapvetően is nagy volt az elvárás, miután a súlylökő tavaly harmadik lett a riói olimpián.

Atlétáitól a kék-fehér klub előzőlegesen azt várta, hogy Kovács 20 km-es gyaloglásban a mezőny első felében végezzen, s egyéni csúcsot döntsön, míg a gátfutótól döntőt, Márton Anitától korábbi sikerei miatt pedig érmet remélt az egyesület - árulta el lapunk megkeresésére Tóth Sándor, a békéscsabai klub ügyvezető igazgatója.

“Nagy öröm számunkra, hogy sportolóink ilyen remekül szerepeltek, nehéz szavakat találni erre az egészre, illetve Balázs és Anita éremszerzésére” - kezdte értékelését a vezető. “Balázzsal és Barbarával 12-13 éves koruk óta foglalkozunk, de Anita is több mint 10 évet töltött már eddig nálunk, kisebb megszakítással, míg Szegeden edzett egy évet. Mindhárom versenyző kötődik a klubhoz. Tisztelik a békéscsabai egyesületet, és tisztelik, illetve nagyon szeretik egymást is. Városunk is nagyon megtiszteli őket, az elmúlt évben külön kitüntetést kaptak, hiszen az egész városnak fontosak ők” - folytatta az ügyvezető, aki egyben mesteredző is.

Márton Anita múlt heti éremszerzése után lapunknak is kifejtette nyilatkozatában, sokat köszönhetnek klubjuknak, mivel a kis egyesület családias hangulatban működik. Tóth Sándor megerősítette mindezt, aki ügyvezető igazgatóként, Czeglédi Katalin pedig marketing vezetőként 35 éve áll a békéscsabai atlétika szolgálatában. “Azóta minden évben vannak nálunk olyan események, amelyek az összetartásukat erősítik. Ajándékozás, év végi ünnepségek, közös születésnap és névnap ünneplése. Edzéseken, bemutatókon is mindenki részt szokott venni, a fiatalok pedig érdeklődnek, ez is formálja közösségünket, de őszintén szólva nehéz megfogalmazni, mitől válik ez igazán családiassá” - nyilatkozta az ügyvezető.

A közösségi összetartást az is mutatja, hogy a tavalyi riói olimpia alkalmával edzők, szakvezetők és ifjú sportolók együtt kísérték figyelemmel a versenyeket, és szurkolásukról videót, fotót küldtek a kintieknek, ezzel is támogatva őket.

Idén a késői kezdési időpont miatt (Márton és Baji döntője is 22 óra után ért véget) a fiatalok ugyan nem, de a vezetők és a felkészítők ismét közösen figyelték az érmeseket.

“Ünneplés is lesz természetesen. Budapestre utaztunk, a repülőtéren virágcsokrokkal köszöntöttük hazatérő atlétáinkat. Kell egy külön időpontot is keresnünk a méltó köszöntésükre, ezt azonban szeptemberre halasztjuk a Gyémánt Ligák és az Universiade, illetve egyéb bajnokságok miatt. A következő hónap közepén viszont a városvezetéssel együtt nagyobb ünnepséget is tartunk bajnokaink számára” - tette hozzá Tóth.

S ha már bajnokok, a Magyar Atlétikai Szövetség is okkal lehet boldog, hiszen utoljára 2003-ban tért haza két éremmel magyar csapat a vb-ről.

„A szövetség rendkívül elégedett. A 16 kiutazó versenyzőből 8-an végeztek a legjobb 16 hely valamelyikén, s ketten érmet hoztak, ami egészen fantasztikus” - mondta a Népszavának Gyulai Márton, a szövetség főtitkára. „Rendkívül örülünk, a sok helyezés azt mutatja, hogy széles a bázis, amiből meríteni tudunk, a legjobbak között vannak sportolóink”- tette hozzá az elnökségi tag.

Baji Balázsra és Márton Anitára kitérve a főtitkár elmondta, példaértékű, ahogy a békéscsabai klubbal kapcsolatban állnak az atléták. „A szövetségben elindult egy olyan munka, amelynek első két csillagaik ők, egy új korszak hírnökei. A békéscsabai klub is minden támogatást megadott ahhoz, hogy elérjék ezeket az eredményeket, továbbá szeretetet, figyelmet és törődést is” - mondta Gyulai, aki reagált arra is, miszerint Magyarország érdeklődik a 2023-as atlétikai vb rendezésével kapcsolatban. „Egyelőre ez még csak egy párbeszéd, 2020 után más pályázati rendszer lesz ugyanis, ez azonban még nem ismert. A szövetség jelezte, kíváncsi lenne majd az új feltételekre. Ennyi történt mindössze, most azonban a londoni vb sikereinek örülünk elsődlegesen.”