A napokban jelent meg a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2016 adatait összesítő Megyék, régiók statisztikai zsebkönyve című kiadványa, amelyben megint a megszokott, az ország végletes kettészakadását jelző mutatók köszönnek vissza. A lemaradó területek minden tekintetben rosszul teljesítettek tavaly is, a központi régió és - a déli megyék kivételével - a Dunántúl nagyon apró léptekkel haladt az Európai Unió felé. Meglepetés ugyan nincs, de minden ilyen adatsor nyilvánosságra kerülésekor feltesszük a kérdést: hogyan jutottunk idáig 27 év alatt? A kérdésre ritkán érkezik felelet, vagy ha kiváló társadalomtudósaink megfogalmazzák azt, a politika igyekszik agyonhallgattatni őket. Nem mernek és minden bizonnyal nem is tudnak szembenézni azzal, hogy a kilátástalanságért ők a felelősek.
Nem csökkentek a jövedelmi különbségek 2016-ban sem. Míg egy fővárosi, teljes munkaidőben dolgozó alkalmazott pótlékokkal, bérkiegészítésekkel, étkezési és utazási hozzájárulásokkal, jutalmakkal együtt majdnem 360 ezer forintot kap a számlájára havonta, addig a mindössze 250 kilométerrel keletebbre élő szabolcsi társának ennek csak a fele jut, átlagosan 186 ezer forint. Ha mélyebben is beleássuk magunkat a táblázatokba, az is kiderül, hogy a fizikai dolgozók itt már csupán kevesebb, mint 140 ezerért dolgoznak és Borsodban, Nógrádban, meg Baranyában sem éri el a teljes jövedelmük a havi 160 ezer forintot. Ha a rangsor másik végét nézzük, az sem megnyugtató, hogy a ma már súlyos munkaerőhiánnyal küszködő ipari centrum, Győr környékén is 70 ezer forintos a jövedelmek lemaradása Budapesthez képest.
Minden további szélsőséges különbség a fenti két adatsorból következik.A jövedelmi adatoknál is durvább szélsőségeket mutat a statisztika, ha a térségek átlagos fejlettségi szintjét - némi leegyszerűsítéssel -, az átlagos életszínvonalát mutató egy főre jutó GDP-adatokat vetjük össze. Budapesten ez az országos átlag duplája, de Nógrádban csak az átlagos érték 42 százaléka. Az átlag fölött teljesít Győr-Moson-Sopron, Fejér és Komárom-Esztergom megye, ha regionális szinten nézzük, akkor Közép-Magyarország és a Nyugat-Dunántúl, de Dél-Dunántúl már csak az átlag 65 százalékán van. A sereghajtók közt találjuk Nógrád mellett Szabolcsot és Békés megyét.
A munkanélküliségi adatok is ennek megfelelően alakultak: miközben a Dunántúl fejlett térségeiben 2-3 százalék között mozog a hivatalosan munkát keresők aránya, addig Szabolcsban ez még most is 11 százalék, és Nógrádban, Hajdú-Biharban is 8 százalék fölötti a munkanélküliségi ráta.
Ezek alapján érthető, hogy a határon belüli vándorlás iránya egyértelműen Keletről Nyugatra tartó, a legnagyobb létszámmal Pest megye népessége gyarapodott tavaly, de sokan költöztek Győr környékére, Vasba és Fejér megyébe is. A Dunántúl déli részéről, Zala, Tolna, Somogy és Baranya megyéből viszont már tart az elvándorlás, ahogyan a keleti országrész valamennyi megyéjéből. Külföldre Borsodból és Csongrád megyéből mentek a legtöbben. A vándorlás irányának megfelelően alakultak a lakásépítések is az országban.
A középső és a nyugati megyék csigatempóban közelednek Európához, a többiek zuhanása viszont továbbra is megállíthatatlannak tűnik FOTÓK: Radó Ferenc és Népszava
Tavaly Budapesten és Pest megyében épült meg az új lakások fele, ha a Nyugat-Dunántúlt is hozzátesszük, akkor 70 százaléka, miközben Észak-Magyarországra 3 százalék, a Dél-Dunántúlra 4,8 százalék jutott, Nógrádba szinte semmi, de a megye olyan apró mutatókban is utolsó, mint a települések csatornázottsága.
A népesség sokat hangoztatott elöregedése csak két megyében nem érezhető: Pest megyében és Szabolcsban több a 14 év alatti gyerek, mint a 65 év feletti idős, sokkal kevesebb viszont Békésben, Bács-Kiskunban és Zalában, de látványosan öregszik Somogy és Baranya is. A férfiak születéskor várható élettartama országos átlagban 72 év fölött van, de 6 megyében nem éri el a 71 évet sem, ezek közt furcsa módon ott szerepel az egyébként viszonylag fejlett Komárom-Esztergom is. A nők sem állnak jobban, az országosan várható 78,6 évhez képest itt csak 77,2 évre számíthatnak, utánuk a borsodi asszonyok következnek a várható 77,5 évükkel, miközben Budapesten és a három Nyugat-dunántúli megyében már közelítik a 80 évet. A háziorvosoknak Szabolcsban kell ellátniuk a legtöbb beteget, de Borsod, Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyében is a budapesti duplája az egy orvosra jutó ellátottak száma.
Összességében Nógrád megye vált a sereghajtóvá, míg Borsod egyes térségei valamivel jobb adatokat produkáltak, de az a KSH megyei összesítéseiből egyértelműen kiolvasható, hogy sem a keleti országrész, sem Dél-Dunántúl leszakadását nem sikerül megállítani. Ez azért is ijesztő, mert az Európai Unió 263 fejlesztési régiójának tavasszal megjelent statisztikája szerint az utóbbi 3 évben a hét magyar régió mindegyike rontott a versenyképességi pozícióján. A kormány homokba dughatja a fejét és a kristályszemcséket beleszórhatja a lakosság szemébe, de ezt a tendenciát valamennyien a bőrünkön érezzük.
