Egyházi kézre játszott idősotthonok

Publikálás dátuma
2017.08.22 07:00
Nem mindenhol lelkesednek a változásokért FOTÓ: KÁLLAI MÁRTON
Fotó: /
A szociális otthonok dolgozói szerint sem az állami, sem az egyházi fenntartóknak nem számít a gondozottak érdeke, csakis a kormány által megítélt pluszpénz.

Hatalmas döccenőkkel, de beindult az állami fenntartású szociális intézmények átadása az egyházaknak, mégis változatlan a titkolózás arról, hány egyházhoz mennyi intézmény és mekkora létszám került át az idén.

Amikor legutóbb az év elején foglalkoztunk a kérdéssel, a humántárca is elismerte, hogy az utóbbi hat évben mindössze egy szociális otthont vett át valamelyik felekezet, a friss adatokat pedig sem az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi), sem pedig a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság (SZGYF) nem árulja el.

Érdeklődésünkre most is a megszokott, de megmagyarázhatatlanul semmitmondó válasz érkezett a tárcától: „A szakosított szociális ellátások tekintetében jelenleg csupán a férőhelyek mintegy hatoda van egyházi fenntartásban. A kormány álláspontja az, hogy ez az arány bővíthető és bővítendő. Az egyházak komoly tapasztalattal bírnak e téren, szeretetszolgálataik kiváló munkát végeznek. A tárgyalások és az átadások folyamatosan zajlanak."

Jelenleg két dolog biztos: az egyik, hogy július elsejétől Zalában, Baranyában és Komárom-Esztergom megyében hat bentlakásos idősotthont vett át az államtól a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, majdnem ötszáz lakóval. Hozzájuk került a zalakomári, sármelléki, két görcsönyi (Baranya), egy esztergomi és pilismaróti bentlakásos otthon. A másik, hogy ebben a tempóban nehéz lesz teljesíteni az átadások pénzügyi hátteréről február 3-án megjelent kormányhatározat elvárásait. Ebben ugyanis idén 8837, 2018-ban pedig további 21 563 férőhely egyházi működtetéséhez különítették el a szükséges forrásokat.

A kormány által elkülönített az egyházi szociális ellátási férőhelyekre szánt pluszpénzre a kiegészítő egyházi támogatás miatt van szükség, mert – hasonlóan az egyházi iskolákhoz – ezek a szociális otthonok is sokkal több pénzből gazdálkodhatnak, mint állami társaik. Nehéz megmondani, mire kell a majdnem kétszeres összeg, de például a frissen átvett zalakomári otthon dolgozóit máris arra kérték, írják össze, mire lenne szükségük a munkájukhoz. Azt mondják, négy éve kaptak utoljára egy papucsot, ők tehát örülnek a fenntartóváltásnak.

FOTÓ: KÁLLAI MÁRTON

FOTÓ: KÁLLAI MÁRTON

Senki nem tudta viszont megmondani, miért jó az államnak, hogy majdnem duplán fizeti ki egy feladat elvégzését, miközben kiadja a kezéből legjobb intézményeit. Az egyházak ugyanis, ha tehetik, válogatnak, ahogy a Zala megyei állami központhoz tartozó öt intézmény közül most kiválasztották a két legjobb állapotú épületet – mondták el a tíz éve épült zalakomári otthonban dolgozó informátoraink. A zalai szociális otthonok alkalmazottai a néhány hetes tapasztalatok alapján azt remélik, munkajogi szempontból rendezettebb lesz az életük, mint tavaly ősz óta, amikor egy országosan meghirdetett integrációs lépés után az SZGYH lett a fenntartójuk. Telepvezetőjük sokszor megtette velük, hogy az éjszakásoknak a másnapi szabadnap helyett szabadságot írt ki, elrendelte, de nem fizette ki a túlórákat és hosszan sorolták a velük szemben elkövetett szabálytalanságokat. Most ígéretet kaptak rá, hogy a Máltai Szeretetszolgálat minden munkajogi szabályt betart, a hónap végén beiskolázási segélyt kapnak, januártól pedig cafeteriát.

Ehhez képest az ország másik végében, Hajdú-Biharban csak kétségbeeséssel találkoztunk. A hajdúszoboszlói idősotthont talán januártól átveszi a református egyház, de erről hivatalos tájékoztatást még nem kaptak a dolgozók, csak a közeli városban működő lelkésztől hallották, hogy a saját településén működő intézmény mellett ez is hozzá fog tartozni. A szoboszlói dolgozók azonban tiltakoznak a fenntartóváltás ellen, mert úgy tudják, 20 kilométerre dolgozó kollégáik nem egyszer késve kaptak fizetést, előfordult, hogy nem mindegyikük volt bejelentve. Most egy belső felmérésen az alkalmazottak 90 százaléka elutasította az átadást, azt mondták, nem akarnak egyházi intézményben dolgozni, mert sem ők, sem pedig a gondozottak nem vallásosak.

Mikepércsen is megvétóznák az átadást, mert az átvételre bejelentkezett református egyház képviselői máris kijelentették, hogy a város külterületén lévő idősotthonban csak a szomszédos településekről alkalmaznak munkatársakat, holott most a 66 dolgozó jó része messzebbről jár ide. El akarják törölni a nekik járó utazási hozzájárulást is, a tíz irodai dolgozóból pedig csak kettőt tartanának meg. Az eddig összetartó közösséget megosztotta a hír, aláírásgyűjtésbe kezdtek az átadás ellen és mellette is.

Minkét hajdúsági idősotthonban forró a hangulat, emiatt állítólag az SZGYH főigazgatója leállította az átadást, de senki nem tudja, mi lesz a következő lépés. A dolgozóknak mindenesetre elegük van, mert évek óta bizonytalanságban élnek. Voltak már önkormányzati tulajdonban, majd jött egy kft., amelyben megszűnt a közalkalmazotti jogviszonyuk, utána egy kht. következett, tavaly őszig megint egy kft., októbertől pedig átvette az intézményeket az állam. Az SZGYH fenntartásában ismét közalkalmazottak lettek, de a rapid átadásnál csak öt napjuk volt eldönteni, hogy mennek vagy maradnak. "Dobálnak bennünket össze-vissza, olyanok vagyunk, mint a kivert kutyák" – fogalmazott mikepércsi informátorunk. Minden ilyen váltásnál 5-10 százalékos az elvándorlás, a feszültséget pedig a gondozottak is megérzik – mondták egybehangzóan. Nyugalmat szeretnének végre maguknak és az időseknek is.

Kiegészítő támogatások

Az állam az 1997-ben megkötött Vatikáni Szerződésben vállalta, hogy az oktatási és szociális intézmények működésének korábbi önkormányzati támogatási részét is kifizeti a katolikus egyháznak, majd a juttatást az egyenlő bánásmód elve alapján kiterjesztették a többi felekezetre is.


A konstrukció látszólag nagyvonalú gesztus, de valójában annak beismerése, hogy a nem egyházi intézmények működtetése végletesen alulfinanszírozott, burkoltan azt üzeni, a nem egyházi otthonban élő idősek fele annyira fontosak, mint akik egyházi otthonba kerültek.

Veszélyben a dolgozók védelme
A Szociális Területen Dolgozók Szakszervezete (SZTDSZ) már tavaly ősszel a Munka Törvénykönyve előírásainak betartására szólította fel a leköszönő Bihari és Hajdúsági Szociális Szolgáltató Nonprofit Kft. vezetését, mert közös megegyezéssel akarták megszüntetni a dolgozók munkaviszonyát, de az ehhez kapcsolódó kötelező elszámolások és kifizetések nélkül.
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság, amelynek területi szervezetébe integrálták a korábbi gazdasági társaságok munkavállalóit, látszólag nem is értette a szakszervezet elnökének aggályait. Migács Tiborral egy 24 oldalas levélben közölték, hogy szerintük munkajogi szempontból minden rendben van, miközben azoknak a dolgozóknak is három hónapos próbaidő került a szerződésébe, akik majdnem 40 éve gondozzák az idős embereket, a kft-kben és kht-ban töltött időt vagy elszámolták közalkalmazotti jogviszonynak, vagy nem.
Az elnök hiába kért személyes egyeztetést az állami központ vezetőjétől, nem kapott időpontot. Most pedig, bő félévvel az állami átvétel után kiderült, hogy a lépés csak az egyházaknak történő átadást készítette elő, az új fenntartókkal pedig minden kezdődik elölről. Nem tudni, maradhatnak-e közalkalmazottak, lesz-e végkielégítésük, kapnak-e jubileumi jutalmat és hosszan lehet sorolni az aggályokat, a sor végén az egyik legfontosabbal: működhet-e egyházi intézményben szakszervezet? Református szociális intézményben még nem hallottak róla.
Az érdekvédelmi szervezet vezetője azonban hozzátette: figyelik az átadás részleteit és ha azt látják, hogy a dolgozók hátrányt szenvednek, minden jogi lehetőséget és a szakszervezeti nyomásgyakorlás valamennyi eszközét készek bevetni a munkavállalók érdekében.



2017.08.22 07:00

Életet mentett a hős szállodai recepciós

Publikálás dátuma
2018.08.17 17:25

Fotó: Facebook/ Országos Mentőszolgálat
Hotelben esett össze egy idős asszony, a fiatal férfi azonnal megkezdte az újraélesztést.
Az Országos Mentőszolgálat a Facebook-oldalán mondott köszönetet egy szálloda recepciósának, aki egy idős nő segítségére sietett. Az asszony a hotelben esett össze, és miután a férfi nem tapasztalt légzést, azonnal megkezdte a beteg újraélesztését. Bár a központi rohamkocsi hamar a helyszínre ért és emelt szinten folytatta az ellátást, a fiatal szállodai alkalmazott sem tétlenkedett: segítette a további beavatkozásokat és még a betegmozgatásban is részt vett. Az idős nőt végül – az időben megkezdett mellkasi nyomásoknak köszönhetően – stabil állapotban szállították.
„A helyszínen nem igazán volt alkalmunk megköszönni a hős recepciós segítségét de remélem így talán elér hozzá!”
– mondta az eset után a mentőorvos.
2018.08.17 17:25
Frissítve: 2018.08.17 17:25

A nyugdíjreform talán már nem is elég

Publikálás dátuma
2018.08.17 16:52

Fotó: / Kállai Márton
Nem omlik össze a nyugdíjrendszer, de egyre nőnek a feszültségek: a frissen nyugdíjba vonulók és az idősebbek közt, de a 40 év után visszavonuló nők és a rugalmatlan korhatár miatt munkában maradók közt is.
Mielőbbi nyugdíjreformot sürget legújabb elemzésében az egyik legismertebb hazai nyugdíjszakértő. Simonovits András az Indexen arról értekezett, hogy azért lett volna jobb az egykor általa is támogatott inflációkövető nyugdíjemelés helyett mégis az előző évi nettó bérnövekedés felét is tartalmazó „svájci indexálásnál” maradni, mert akkor a régebbi ellátások is magasabb arányban nőttek volna. Az emiatt emelkedő nyugdíjkifizetések pedig óvatosabb béremelésre kényszerítették volna a kormányt, amely most a magas béremelésekkel és a szociális hozzájárulási adó szintén radikális csökkentésével látszólag paradicsomi állapotokat teremtett a munkavállalók és a munkaadók számára. A progresszív személyi jövedelemadó eltörlése és az utóbbi két év reálbérrobbanása azonban szinte elviselhetetlen egyenlőtlenségeket hozott a nyugdíjrendszerbe – szögezi le Simonovits. Már 18 százalékos rés keletkezett az azonos körülmények között 2-3 éve és a most nyugdíjba vonult friss nyugdíjasok között, és az idősebbek leszakadása idén, sőt a szerző szerint 2021-ig tovább nő. Végeredményként pedig az összes nyugdíjas rosszul jár, hiszen ellátásuk egyre kevesebbet ér a bérekhez képest. Ez az úgynevezett „helyettesítési ráta” 2015-ben még majdnem 70 százalék volt, ma már alig magasabb 50 százaléknál. A szakértő arra figyelmeztet a cikkben, hogy a bérnövekedés törvényszerűen lassul majd, a magasabb induló nyugdíjjal belépők hatására emelkedik az átlagnyugdíj és a helyettesítési arány visszaáll a magasabb szintre. Ezek hatására pedig néhány év múlva az akkori kormány kénytelen lesz ismét emelni a járulékkulcsokat. Simonovits András ehhez hozzáveszi azt a feszültséget is, ami a Nők40 lehetőségével élni tudók és a teljesen rugalmatlan, de egyre emelkedő korhatár miatt munkavégzésre kényszerített tömegek között feszül. Hevesen tiltakozik a biztosítók által gerjesztett hisztéria ellen, hogy a magyar nyugdíjrendszer hamarosan összeomlik, de állítja: Nők40 nélküli rugalmasabb korhatárt, progresszív személyi jövedelemadót és nem csak inflációkövető indexálást kell bevezetni – lehetőleg minél hamarabb.
Szerző
2018.08.17 16:52