Első rovatvezetőm széke mögött az Esti Hírlap Blahára néző szobájában a következő felirat fogadta a kézirataival elé járuló gyakornokokat: „Jól képzett fiatalokat vár a MÁV!” Ahogyan Esti Hírlap sincs már, sajtó székház sincs a Blahán, úgy a lusta fiatal gyakornokoknak is a kár volna a MÁV-nál próbálkozniuk.
Olvastam a hírekben a „kétkezi vasutasok” felzúdulását az ellen, hogy a cég vezérigazgatója a vaskos havi apanázsa mellé busásan mért jutalmat is felvehet. Elégedett a munkájával az illetékes miniszter, de senki nem kérdezte meg, vajon az utasok elégedettek-e a MÁV teljesítményével? A vonatok tisztaságával, a járatok pontos érkezésével, indulásával. Akik sűrűbben vonatoznak, egybehangzóan állítják, még az InterCity járatok is pontatlanok. Egyik rokonom május végén lekéste a repülőgépét, mert valami pályafelújítás miatt a békéscsabai IC közel egy órát késett. Senki nem figyelmeztette az utasokat, tessenek egy korábbi járattal indulni.
Keserű pirula volt, de kénytelenek voltunk lenyelni, hogy 2013 óta már csak a minden fánál és kutyaólnál megálló vicinálisokon nem kérnek pótdíjat, az alig gyorsabb sebesvonatokon is bevezették a gyorsvonati felárat, amit az elvileg ingyen utazó nyugdíjasoknak is meg kell fizetniük. Szó sincs persze áremelésről, csak a szolgáltatás minőségének javulásáról. A kocsik ettől nem lettek tisztábbak, a késések nem szűntek meg, egyedül a MÁV sepert be több pénzt a korábbinál.
Most megint „racionalizálnak”. Megszüntetik a nemzetközi járatokon a ráfizetéses étkező- és hálókocsikat. Nem a szolgáltatást javítják, nem annak ár-értékarányát rendezik. Szolgáltatóként monopolhelyzetben vannak, ha megszorulnak anyagilag, az adófizetők pénzéből kisegítik őket, az utas pedig kénytelen beletörődni, nincs másik MÁV. Sokan a csodát talán a MÁV szuperhős kabalájától várták volna, de az is elbukott.
