Gyóni Géza tulajdonképpen utókora áldozatává vált. Szembeállították Adyval, akit nagyra becsült, hazafiasságát a Nyugat költőivel, akiknek színvonalát nem érte el, kiállt mellette Rákosi Jenő, a konzervativizmus nagy hatású képviselője, s a nagy lármában kevesen próbálták hitelesen értékelni, beállítani kora irodalmába, mint egy kicsit megkésett romantikus lírikust, akinek némelyik versét még a gimnazisták is lelkesen szavalták, hiszen a magyar öntudat nyert bennük megfogalmazást. Mára mindössze lábjegyzet az Adyval foglalkozó szakirodalomban, pedig ennél többet érdemelne, még ha nem is nevezhető újító költőnek, inkább a korérzés kifejezőjének, aki saját tapasztalatai nyomán hitelesen ábrázolta az első világháború borzalmait. Ő is ennek az értelmetlen öldöklésnek egyik áldozata. Alakját, személyiségét hitelesen jelenítik meg a Hungarovox kiadásában megjelent kötetben olvasható emlékezések. 1917-ben esett fogságba Przemyslnél.
Oppel Ernő így idézte vissza az egymást maró hadifoglyok közötti megjelenését: „Szerényen felelt a kérdések zuhatagára”, a fogságban lévők számára minden hír új volt. Meleg ruhát adtak össze számára, s hálából megmutatta nekik egyetlen kincsét, melyet megőrzött a vérzivatarban: Lengyel mezőkön, tábortűz mellett című kéziratos versgyűjteményét. Ekkor már széltében-hosszában ismerték és szavalták a Csak egy éjszakára patetikus sorait: Csak egy éjszakára küldjétek el őket. / Az uzsoragarast fogukhoz verőket. / Csak egy éjszakára: / Mikor gránát-vulkán izzó közepén / Ugy forog a férfi, mint a falevél; / S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, – / Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
A foglyok alighanem könnyezve hallgatták a Fogoly honvéd testamentumát, hiszen saját fájdalmas, válasz nélkül maradt kérdéseikre ismertek benne: Pince-barakból halott pusztaságon / Szülőfalumba vezet-e még lábnyom? / Szülőházamat szabad-e még látnom, / Szabad-e még látnom?
Neki nem adatott meg látnia. Elhunyt a háború befejezése előtt, s egy ideig – joggal – az események áldozataként emlegették, aztán, ahogy az lenni szokott, szép lassan elfelejtették. Hiányzott a teljes számvetés: a politikai felhangok lettek fontosak, nem a versek. Kizárt, hogy elérje hajdani népszerűségét, hiszen a líra rohamléptekkel lépett át költészetén, s azon az ízlésen is, amely oly népszerűvé tette. A sorsát mégis befejezetlennek látjuk, ahogy számos kortársáét is. Talán az ez az emlékezésekkel, dokumentumokkal átszőtt kötet segíti elfogulatlan értékelését. A szó jó értelmében vett költő volt, s nem vagyunk annyira gazdagok, hogy lemondhatnánk róla és sok-sok társáról, irodalmunk középhadáról.
Infó:
Gyóni Géza - Tizenkét hónap - tizenkét érv Gyóni Géza mellett
Hungarovox Kiadó, 2017