Távol vagyunk az elit adósoktól

Publikálás dátuma
2017.08.25. 07:01
Forrás: jaguar.sk
Idén már aligha kapjuk meg a stabil helyett a pozitív kilátásokra utaló besorolást a nemzetközi hitelminősítőktől, amire a kormány régóta nagyon vár.

Elmúltak azok az idők, amikor a magyar kormányzatnak csak vágyálma volt, hogy az ország kikerüljön a hitelminősítőknél a hosszú évek óta tartó bóvli besorolásból. Sőt, már jobb osztályzatok felé tekintget; ma épp a Standard & Poor’s (S&P) adja ki - a tőzsdezárás és lapzártánk után - legfrissebb jelentését a magyar szuverén (állam)adósság vizsgálatáról. (2017-ben már nem szerepel a cég listáján besorolásunk újbóli értékelése.)

Mint emlékezetes, az S&P előzőleg idén februárban értékelte Magyarország hosszú és a rövid futamidejű, devizában és forintban fennálló szuverén kötelezettségeinek "BBB mínusz/A-3” besorolását, amelyet akkor változatlan stabil kilátással megerősített.

A Fitch Ratings tavaly májusban, az S&P szeptemberben, a Moody’s pedig novemberben emelte vissza a befektetési ajánlású kategóriába a magyar államadós-besorolást. Azóta ezeknél az intézményeknél azonos, "BBB mínusz/Baa3” osztályzattal, és egyaránt stabil kilátással tartják nyilván Magyarország hosszú lejáratú államadósságát. (Az S&P jelölése némileg eltér a másik két intézményétől, de azonos megítélést jelent.) Ezek a besorolások a befektetési ajánlású sáv alapszintjét jelentik. A ma friss véleményt kifejtő S&P által érvényben tartott stabil kilátásból az elemzők azt a következtetést vonják le, hogy a cég nem módosít eddigi megítélésén. A magyar kormány egyébként arra vágyik, hogy a kilátások pozitívnak minősüljenek, de erre a szakértők nem adnak esélyt. A hitelminősítők viszonylag ritkán - esetleg csak több év után - nyúlnak hozzá az általuk adott osztályzatokhoz. A magyar kormányzati szlogen gyakran használja a felminősítés kifejezést, amit a szakirodalom nem ismer. A magasabb minősítési osztályba sorolást azonban igen.

A gazdasági világválság kezdeti időszakában a hitelminősítők meglehetősen tartózkodó magatartást tanúsítottak, mert kétséges volt a számukra, hogy Magyarország a krízis következményeit miképp lesz képes átvészelni. Növelte az ázsiónkat, hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek - az IMF és az Európai Központi Bank (EKB) - kedvező kamatozású hitelt nyújtottak hazánknak, egyúttal szigorú pénzügyi ellenőrzés alatt is tartották. Amikor viszont azt tapasztalták, hogy a kölcsönt célszerűen használja fel a megelőző kormányzat, felajánlották a futamidő meghosszabbítását.

De változtak az idők. A magánnyugdíj-pénztári vagyon Fidesz-kormányzat általi 2010-es lenyúlása kedvezőtlenül érintette megítélésünket. A sérülékenység jelének tekintették a hitelminősítők azt is, amikor a Fidesz két vezető politikusa, Kósa Lajos és Szijjártó Péter felelőtlen kijelentéseket tett a gazdasági válságból való kilábalásunk esélyeit illetően; mindez a forint erőteljes gyengülésével járt, s a hitelminősítők is aggályosnak ítélték. A kormánypárt azóta is azt sulykolja, hogy a hitelminősítő cégek a magyar kormány érdekei ellenében, politikai döntéseket hoznak. A valóság azonban más: vizsgálatuk során a hitelminősítők - a régió pénz- és tőkeügyekben járatos - szakértői személyes benyomások és nem csak a statisztikai adatok, illetve a jegybank elemzései alapján döntenek. Számukra közömbös az egyes gazdaságkutatók, bankárok pártszimpátiája. Csak azokat a véleményeket tartják mérvadónak, amelyek alkalmasak a vizsgált ország jövőbeni hitelképességének megítélésére.

A nemzetközi hitelminősítők osztályozása figyelembe veszi azt is, hogy az államadósság GDP-hez viszonyított aránya csökkenő tendenciát mutasson. A kormány azt kommunikálja, hogy 2010-es hatalomra kerülésekor Magyarország a csőd szélén állt, 83 százalékos GDP-arányos államadóssággal. Ezzel szemben az Államadósság Kezelő Központ hivatalos számai szerint ez az érték 80,5 százalék volt, miközben ekkor Görögország gyakorlatilag csődbe ment. 2011-ben, már a második Orbán-kormány időszakában 80,7 százalékra emelkedett az államadósság, amit csak a magánpénztári vagyonban lévő állampapírok bevonásával sikerült csökkenő pályára állítani. A kormány szándékai szerint idén év végén 73,2, jövőre pedig 72,3 százalékra mérséklődik az államadósság, és 2019-re eléri a 71 százalékot.

Érdemes megemlíteni, hogy 2014 második felében és 2015 első negyedévében a lejáró külső, deviza-államadósságot megemelt forintkötvény-kibocsátással és a lakossági állampapírok értékesítésével fedezte, amivel megvalósult az önfinanszírozás. A magyar állam ebben az időszakban összesen csaknem 3,5 milliárd euró értékű külső devizaadósságot fizetett vissza forintból.

Nem árt emlékeztetni arra is, hogy a hitelminősítők a gazdasági világválság előidézőinek hitelképességét alaposan elmérték. Azóta nem csak a hitelezett államtól követelik meg a nemzetközi pénzügyi fegyelmet, de maguk a hitelminősítők is fegyelmezettebbé váltak. Ennek jól látható jele, hogy jóelőre megadják a vizsgálatok időpontját. Az más kérdés - és elsősorban a Moody's-nál fordul elő -, hogy az előre bejelentett időpontban gyakran "csendben maradnak", nem csak minősítésük eredményét nem közlik, hanem azt sem, hogy a vizsgálat egyáltalán megtörtént-e. Ilyenkor nem csak a minősítés marad el, hanem az a makrogazdasági elemzés is, amely orientálja a vizsgált országgal pénzügyi-gazdasági kapcsolatban állókat is.

A Fitch Ratings - amely májusban változatlan stabil kilátással már megerősítette a magyar államadósság besorolását – legközelebb november 10-én vizsgálja Magyarországot. A Moody’s idén először márciusban vizsgált, majd júliusban, az idei harmadik vizsgálatra október 20-án lehet számítani, módosítás azonban nem valószínű.

A szlovákok elsőrendű adósok
Gyakran szó esik arról, hogy Magyarország versenyképessége elmarad a régió többi országától. Szlovákia teljesítményét a Moody"s legutóbb a magasabb osztályba sorolás lehetőségére utaló pozitívra javította az addigi stabilról az elsőrendű "A2" kategórián belül. A nemzetközi hitelminősítő indoklásában kiemelte: a szlovák GDP növekedési dinamikája széles bázisú, a hazai és a külső kereslet egyaránt a fő hajtóerők közé tartozik. A cég hangsúlyozta azt is, hogy az általa várt szlovák növekedési ütem meghaladja az uniós átlagot és az "A" besorolási sávban nyilvántartott többi szuverén adós átlagát is.
A Moody's szerint a Volkswagen, a Peugeot Citroën (PSA) és a Jaguar Land Rover által tervezett újabb szlovákiai autóipari beruházási hullám várhatóan 500 ezerrel, 1,5 millió járműre növeli a szlovák autóipar éves gyártási kapacitását, amivel Szlovákia utoléri Csehországot, a térség legnagyobb autógyártóját. A hitelminősítő szerint az új autóipari kapacitások a 2016-20-as időszakban halmozottan számolva csaknem 21 százalékpontot adnak hozzá a szlovák hazai össztermék reálnövekedéséhez.
Forrás: jaguar.sk

Forrás: jaguar.sk

A Moody's szerint a szlovák gazdaság erőteljes növekedési potenciálja még tovább közelíti a jövedelmeket az euróövezeti átlaghoz. Szlovákiában az egy főre jutó GDP már 2015-ben is az euróövezeti átlag 76 százaléka volt, jóllehet tíz évvel korábban csak 56 százalékát érte el. A hitelminősítő várakozása szerint a szlovák GDP vásárlóerő-paritáson számolva 2021-re átlépi a 40 ezer dollárt. Az euróövezeti átlagot arra az évre 49 ezer euró prognosztizálják.


Magas kamatfelár

Rendezett pénzpiaci körülmények között egy ország adósbesorolása kihat a belső hitelezésre is. Nincs ez másképp Magyarországon sem. Azonban - és ez különösen igaz hazánkra - a bankrendszer hatékonyságának hiányát rendszerint az ügyfelekkel fizettetik meg.

A közelmúltban Nagy Márton, az MNB alelnöke a Portfolió konferenciáján arról beszélt, hogy Európa legnagyobb költségszinttel és legmagasabb kamatjövedelemmel működő bankrendszere a magyar. Érvelése szerint az újonnan folyósított lakáshitelek felára jelentősen meghaladja a régiós átlagot, hiába csökkentek a kamatok, a felár nem. A bankok ebből élnek, jövedelmük így nem mérséklődött.

A lakosság egyre nagyobb mértékben keresi a fix kamatozású hiteleket, pedig itt a legmagasabb a felár: míg változó kamatozású hitelt 3-3,5, addig hosszú távra fixált kölcsönt 4-5,5 százalékos feláron kínálnak a bankok. Ráadásul az ajánlatok között akár 2-2,5 százalékpont is lehet a különbség.

Nagy Márton arra is felhívta a figyelmet, hogy baj van a lakossági ügyfelek pénzügyi tudatosságával, inkább maradnak az elsőként felkeresett bankjuknál, minthogy a kedvezőbb ajánlattal bíró versenytársat keresnék fel. A magyar bankvezetők természetesen tagadják, hogy drága a bankolás, arra hivatkoznak, hogy a költségcsökkentéseik határához érkeztek. Ígérik, ha a digitalizálás a pénzintézeteknél megtörténik, akkor olcsóbban hitelezhetnek.

A piac jobbnak lát minket

Amióta 2016-ban valamennyi nemzetközi hitelminősítő a befektetésre ajánlott országok közé emelte Magyarországot, a kormány mintha már nem is mutatna különösebb érdeklődést az újabb felülvizsgálatok alkalmával. A látszat azonban csal - mondja lapunknak Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője.

- Fontosak-e még az olyan hitelképességi országvizsgálatok, mint amilyenről ma ad számot a Standard & Poor’s?

- Nagymértékben. Az, hogy sikerült elhagynunk a befektetésre nem ajánlottak csoportját, megváltoztatta Magyarország megítélését. Ez kétségtelen. Számos olyan befektetési és nyugdíjalap működik a világban, amelyek csak a magasabb osztályba tartozó államokban helyezik el tőkéjüket, vásárolnak állampapírt. Ezek a nagy tőkealapok - a megfelelő besorolás ismeretében - vállalják, hogy például a német államkötvénynél kockázatosabb magyart vásárolják meg, mert itt magasabb hozamot érhetnek el.

- E szerint az országkockázati felárunk (CDS) még mindig magas?

- Éppen ellenkezőleg. Ez a nemzetközileg elfogadott mutató inkább jobb helyzetet tükröz, mintha Magyarország 2-3 osztállyal feljebb lenne.

- Vagyis a hitelminősítők óvatosabbak, mint a piac?

- Tény, hogy a forint sérülékeny, bár a helyzete a főbb devizákhoz képest sokat javult. Az év elején, mondjuk a cseh koronához képest, alulteljesítők voltunk. A legutóbbi hetekben azonban már ismét felzárkóztunk a többi feltörekvő ország devizájához. - B. M. 

Szerző

Lepipálja a törvény a fatolvajokat? - Féltik az erdőt

Publikálás dátuma
2017.08.24. 07:06
Illusztráció/AFP
Szeptembertől új, a gazdálkodóknak kedvezőbb erdőtörvény lép hatályba. A zöldek szerint sérül a természetvédelem, az erdészek szerint nem.

Jelentős változásokat hoz a szeptember elsején életbe lépő módosított erdőtörvény. Először történt meg, hogy az erdőgazdálkodást gyakorlók érdekképviseletei dolgozták ki a törvénytervezetet. Elsődleges szempont volt az erdő gazdasági, védelmi, és közjóléti szerepének megőrzése, de úgy, hogy felesleges megkötések ne korlátozzák a szükségesnél jobban az erdőkezelőket.

A természetvédők emiatt számos kritikát fogalmaztak meg – ismerte el Luzsi József, a Magán Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége tiszteletbeli elnöke, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara erdő- és vadgazdálkodási osztályának vezetője. Attól tartanak, hogy a most szerzett nagyobb szabadság az erdőművelésben a gazdaság szereplőinek kedvez, a természeti értékeinek pedig árt, és az erdősített területek csökkenéséhez vezethet. Ezeket az aggályokat szeretném eloszlatni, ne az erdészektől féltsük az erdőt - tette hozzá Luzsi. Magyarország erdővel borított területének nagysága az elmúlt száz évben megduplázódott, ami jelenleg több mint kétmillió hektár. A további növekedést az új törvény szavatolja. A magyar erdők évente megközelítőleg 13 millió köbméter fával gyarapodnak. Ellenben a szükségleteink fedezésére kevesebb mint 8 milliót termelünk ki, ezt nevezzük mi erdészek tartamos gazdálkodásnak. Fontos tudni, hogy erdeink 44 százaléka magánkézben van, a többi az állam tulajdona, és a rendszerváltás óta csak magántulajdonosok telepítettek erdőt. A létrehozott 200 ezer hektár 10 százalékkal növelte a zöld felületet, ezért az osztályvezető meggyőződése, hogy azok a klímaváltozás igazi élharcosai, akik 2 milliárd facsemetét ültettek el és neveltek fel.

A törvény keretein túlmutató, gazdasági hátrányt okozó korlátozások kompenzációját muszáj megoldani – jelentette ki a tiszteletbeli elnök. Csak a kívánatos mértékig szabad térben és időben határt szabni az erdei munkának, mert aki az erdőből él, annak a megélhetését veszélyezteti az, ha egy gazdálkodó márciustól fél évig a saját erdejébe sem mehet be, mivel az természetvédelmi terület. A munka nélkül maradtak ezért elmennek máshova dolgozni, a vidék meg még inkább elnéptelenedik. A törvényalkotó számára lényeges szempont volt, hogy ez ne következzen be. Kiemelt figyelmet kapott a jogszabályban az árvízvédelemmel kapcsolatos erdőgazdálkodás is. Ez a kérdés a jövőben prioritást élvez, így a folyók mellett lakók, az árvíz okozta károk gyakori elszenvedői is megnyugodhatnak. Jó a törvény, reméljük, hogy a jelenleg kidolgozás alatt álló végrehajtási rendeletek is a törvény szellemiségét tükrözik majd - összegezte az elnök.

A gazdálkodói érdekek érvényesülnek

A legnagyobb zöld civil szervezetek már összefogtak, mert az erdőtörvény elhibázott módosítása legalább akkora károkat okozhat, mint a fatolvajok. A WWF Magyarország, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület idejekorán közös nyilatkozatban adott hangot aggodalmának. Leginkább amiatt, hogy az új jogszabállyal az erdők intenzív gazdasági hasznosítása könnyebbé vált, a védelmi és közjóléti funkciók terén viszont visszalépés történt.

Azzal a természetvédők is egyetértenek, hogy az erdőgazdálkodóknak kevesebb felesleges korlátozással kelljen szembenézniük – jegyezte meg Gálhidy László, a világ legjelentősebb civil természetvédelmi szervezete, a WWF magyarországi képviseletének erdészeti programvezetője. Bizonyos szabályok rugalmasabb alkalmazását támogatják. A klímaváltozásra való tekintettel például jó megoldásnak tartják a fakitermelés időszakának a helyi időjárási viszonyokhoz igazítását, valamint megfelelő szabályozás mellett az erdei legeltetést is helyeslik. Ám azt sajnálattal vették tudomásul, hogy a gazdasági célok érvényre juttatását a törvényalkotók túlzott mértékben segítették. A természeti értékek megóvását pedig több esetben figyelmen kívül hagyták. Holott a törvény alapvető feladata az erdők védelme. Különösen az erdei élővilág, a növény- és állatfajok megfelelő oltalma, ami az óvott állami területeken még inkább elvárás. A változások ellen sokan tiltakoztak, mert a szakmai fórumokon néhány részletkérdést kivéve nem született megállapodás, ezért a szeptember elsejétől hatályos törvény nem nyújt elegendő védelmet az erdőknek.

Az erdőökológus úgy fogalmazott, hogy a gazdálkodói érdekek érvényesülése szempontjából megengedőbb az új törvény, amit számos példa bizonyít. A védett állami erdőkben a kíméletes erdőgazdálkodás kisebb területen lesz kötelező. Sík vidéken újból elterjed a tarvágás, de a hegyes és dombos tájakon is gyakrabban találkozhatunk végvágással, ahol még a tuskókat is eltávolítják. A folyókat kísérő ártéri erdők - beleértve a védettek is - kíméletlenül átalakíthatók. A cserje kiirtható, a jellemző fafajok helyett más is ültethető, a fák ágai pedig árvízmagasságig eltávolíthatók. A telepített akácerdők körüli védőzóna a felére csökken, így könnyebben juthat be az őshonos fafajokból álló erdőkbe, ahol ott ennek következtében egészen más lesz a talaj és az élővilág is. A faanyag szállítására használt utak kialakítását nem kötik engedélyhez, ami az erdők utakkal való felszabdalásához vezethet, és megkönnyíti az illegális szemétlerakást. Ezáltal változik az erdő vízháztartása és mikroklímája is. Az új jogszabály sok védett madárfaj fészke körül szűkre szabta az engedélyezett védőzónát. Ezeknek a szabályoknak a bevezetése különösen most nem szerencsés, amikor természetvédelmi szempontokat vizsgálva nincsenek jó állapotban az erdeink. Ennek elsősorban a mindenütt jelenlévő intenzív erdőgazdálkodás az oka. Ezért még inkább szükség lenne egy jól kiegyensúlyozott erdőtörvényre – tette hozzá Gálhidy László.

Luzsi József kitért arra is, hogy a szakma következő nagy feladata az illegális fakitermelés visszaszorítása. A 2009-es erdőtörvény ugyan előírja az állami erdei őrszolgálat felállítását, ám ez a mai napig nem történt meg. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal 2015 óta működő elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszere segíti a legálisan működő erdőgazdálkodók munkáját, mert a fa veszélyes áru lett, és minden egyes szállítmányt, melyet feldolgozás céljából értékesítenek, be kell jelenteni az adóhatóságnak. Időközben azonban kialakítottak egy másik faanyag nyomon követési rendszert is, amire az Európai Unió kötelezte hazánkat. Így párhuzamosan, minden egyes fuvarhoz olyan mennyiségű dokumentumot kell elkészíteni, ráadásul kinn az erdőben, hogy az ily módon történő szabályozás szükségessége megkérdőjelezhető. Mindezt a bürokrácia csökkentése jegyében csináljuk – állapította meg. Sikerült megalkotni az unió legszigorúbb és legbürokratikusabb faanyag nyomon követési rendszerét. Az erdő sérelmére elkövetett bűncselekmények száma viszont nem csökkent.

Nem a legális tevékenységet folytató erdőgazdálkodók lopják a saját fájukat – hangsúlyozta Luzsi. Nem életszerű mást feltételezni, mivel a jelenlegi adótörvények szerint a társult erdőgazdálkodásból származó jövedelem adómentes. A fatolvajok a társadalom szegény rétegeiben keresendők, akikkel csak az erdészek veszik fel a harcot, de egyre kevesebb sikerrel, és jelentős idejüket köti le az adminisztráció. Ma ott tartunk, hogyha a 3155 magyar település mindegyikéből csak a téli hónapokban, csupán ketten-hárman, mindennap kimennek az erdőre lopni, és példának okáért kerékpárral egy-egy alkalommal elvisznek 2 mázsa fát, akkor összesen 300 ezer köbméter tűnik el. Ennyi fa található nagyjából egy átlagos méretűnek számító, 1500 hektáros erdőben. Ha ez a mennyiség teherautóra kerül, akkor a konvoj Szolnoktól Budapestig ér, s az anyagi veszteség mellett a természeti értékekben okozott kár is jelentős. Erre a helyzetre törvény és rendelet nem jelent megoldást, nagyobb társadalmi összefogásra lenne szükség.

Visszalépés a természetvédelemben

A parlament elé márciusban beterjesztett törvénymódosító javaslatot a szaktárca több körben a természetvédőkkel is megtárgyalta, ám észrevételt keveset fogadott el tőlük. Aztán a parlament szakbizottsági ülésén egy egyéni képviselői indítvány gyökeresen megváltoztatta a törvényjavaslatot, amit aztán kétharmados többséggel fogadtak el a képviselők. Ez azt is jelentette, hogy még nagyobb visszalépésre lehet számítani a természetvédelemben. Szakmailag elfogadhatatlan, hogy a törvényalkotás utolsó, kevésbé befolyásolható szakaszában kerüljön elő egy ilyen szintű előterjesztés – mondta el a Népszavának Halmos Gergő, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület /MME/ ügyvezető igazgatója.

- Mit kifogásolnak a módosított erdőtörvényben?

- Számos pontja más lenne a törvénynek, ha rajtunk múlik. Például az új szabályozás teljesen eltér attól az eljárástól, amely ez idáig a fokozottan védett madárfajok védelme érdekében az erdőgazdálkodók munkáját korlátozta. Mostantól valamennyi fokozottan védett fajra egységesen 50, illetve 100 méteres környezetben érvényes a korlátozás. Bizonyos esetekben ezt is feltételekhez kötik, a gazdálkodók beleegyezése, kompenzációja is kell hozzá. Az ilyen lépés esetlegessé teszi és teljesen ellehetetleníti ezt a természetvédelmi eszközt. Ezzel a döntéssel a jövőben a fekete gólyák, a rétisasok, vagy a békászósasok költőhelye, a zavartalan költés alig, vagy egyáltalán nem biztosított. Továbbá a Natura 2000 területek és az azokon élő fajok védelmi lehetőségei is csökkennek, mert az erre vonatkozó előírás is módosult.

- Az állami erdőkben a folyamatos erdőborítást biztosító erdőkezelés szabályai is változtak. Erre mi a magyarázat?

- Nem értjük, hogy erre miért volt szükség, hiszen így az eddigi szabályozás nagyon előremutató céljait nem lehet elérni. Pedig a sokáig alkalmazott úgynevezett vágásos erdőgazdálkodással szemben, a folyamatos erdőborításos gazdálkodás a jövőt jelenti azzal, hogy állandóan fák borítják a talajt, és minimális az élővilág és a termőhely károsodása. Most az erre való áttérés kötelező arányát és területi érvényét jelentősen csökkentik.

- Lehet még valamit tenni, hogy jobban érvényesüljenek a természetvédők szempontjai?

- A legjobb természetesen az lenne, ha a problémák ismeretében az előterjesztő, a Földművelésügyi Minisztérium kezdeményezne lépéseket az ügyben. Ezen kívül a végrehajtási rendeletekben van némileg lehetőség a hibák kijavítására. Egyébként a módosított törvény hatására a természetvédelemben a korábbi szinthez képest visszalépés történik, ami alkotmányossági aggályokat is felvethet. Ez a mi véleményünk, aminek a kivizsgálása érdekében az ombudsman fordulhat az alkotmánybírósághoz. Megítélésünk szerint az új jogszabály egyes részei az unió irányelveivel is ellentétesek, így az Európai Bizottság esetleges vizsgálata és válaszlépése sem kizárható.



Túlzsúfolt börtönök - Nem kell több „heringpénz”

Publikálás dátuma
2017.08.23. 07:00
FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava
Napokon belül eldől, kik építik az ország új börtöneit, de a 4500 új férőhely nem megoldás a zsúfoltság csökkentésére. Szakértők úgy látják, hogy az orbáni büntetőpolitika eredménye a rablétszám megugrása.

Augusztus 26-án jár le az ajánlattételi határidő a tervezett 8 új börtön kivitelezési munkáira másodszor kiírt közbeszerzési pályázaton – tájékoztatta a Népszavát a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának (BVOP) szóvivője. Orosz Zoltán hozzátette, hogy az új intézményekkel 2019-re megszűnik a sokat kifogásolt férőhelyhiány a hazai börtönökben.

Első körben idén május elején eredménytelennek nyilvánították a közbeszerzést, mert a pályázó cégek messze túllépték a 102 milliárdos teljes fejlesztési csomagon belül építésre meghatározott 46 milliárd forintos keretet. Hamarosan kiderül, hajlandók-e olcsóbban dolgozni az akkor induló cégek: a KÉSZ Építő Zrt., az ÉPKAR Zrt., a WEST HUNGÁRIA BAU Kft., a SWIETELSKY Építő Kft. és a ZÁÉV Építőipari Zrt., vagy új építőipari vállalkozások kapnak lehetőséget.

Építeni kell, ez biztos, hiszen évek óta közismert, hogy a magyar börtönök túlzsúfoltak. Most nem egészen 132 százalékos az intézeteink kihasználtsága, de pár éve még 100 helyen 142 elítéltet zsúfoltak össze, amivel az utolsók voltunk a kontinensen. Ahogy az táblázatunkból is látszik, Európában még ma is csak Macedóniában rosszabb valamivel a helyzet, s a mi adataink az utóbbi évek férőhelybővítései ellenére még mindig a dél-amerikai állapotokhoz közelítenek.

A 100 ezer lakosra jutó bebörtönzöttek számában kiemelkedő, elképesztő tömegű embert elzáró Egyesült Államok, Oroszország vagy Fehéroroszország is nagyobb teret biztosít a raboknak, mint amit a magyar börtönök kínálnak. Nálunk 2016-ban 13 474 férőhelyen élt majdnem 18 ezer ember. Orosz Zoltán BVOP szóvivőtől pedig azt is tudjuk, hogy idén augusztus közepén 17 876 elítélt volt a zárkákban.

A zsúfoltság jogi hátterét egy 2010-ben alkotott törvény teremtette meg, amely szerint csak „törekedni kell” arra, hogy a cellákban 6 köbméter légtér és 3 négyzetméter mozgástér jusson egy embernek, de nem kötelező betartani ezt a szabályt. A fogvatartás körülményei miatt magyar rabok eddig több ezer keresetet nyújtottak be az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB), amely többször is felszólította Magyarországot, hogy találjon megoldást a zsúfoltság enyhítésére. Strasbourg 101 esetben marasztalta el a magyar kormányt, eddig közel 500 millió forint kártérítést fizettünk ki "heringpénzként", ahogy – Magyar György ügyvéd blogjából megtudtuk – a börtönszlengben nevezik ezeket a kártalanítási összegeket. A beadványok elbírálását egyébként az EJEB most felfüggesztette, mert idén januártól lehetőség van az elhelyezési körülmények miatt beadott panasz- és kártalanítási ügyek lefolytatására a magyar jogrendszerben is.

FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava

FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava

Bizonytalan persze, hogy ezek az eljárások milyen eredményt hoznak, de ennél is több kérdést vet fel, hogy a 2000-ben még csak 15 ezer körüli fogvatartotti létszám miért nőtt meg ennyire. Kriminológusok és jogászok egybehangzóan úgy látják, hogy az orbáni büntetőpolitika eredménye a rablétszám megugrása. Az úgynevezett „három csapás” kötelező minimumbüntetést írt elő, megemelte a kiszabható elzárások idejét, ráadásul a középmérték bevezetésével a bírónak indokolnia kell, miért ad enyhébb büntetést, mint az adott cselekményre kiszabható szankció átlaga. Az is növeli a létszámot, hogy a szabálysértési bírság is beválható leültetésre.

A kormány tavaly döntött arról, hogy 7 településen 500 fős, egy helyen pedig ezer rabot befogadó új börtön épül. A településeket is pályáztatták, óriási volt a túljelentkezés, mert mindenhol 250 helyi, vagy környékbeli lakos foglalkoztatását ígérték. A nyertesek többsége a keleti országrészben található, egyedüliként Komló képviseli a Dunántúlt. A többi helyszín: Ózd, Kemecse és Csenger, valamint Komádi, Heves és Békés városa, az ezerfős intézményt pedig a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kunmadaras határában található egykori szovjet laktanya területén építik meg. Határozat született arról is, hogy a férőhelybővítéshez 2016-ban 1,2 milliárd, 2017-ben 30,4 milliárd, 2018-ban 51,3 milliárd, 2019-ben 20 milliárd forintot különítenek el a költségvetésben. Az új börtönökkel 4500 új férőhely jön létre.

A tervezett 8 új börtönbe 2500 munkatársat akarnak felvenni. Az ő toborzásuk és felkészítésük folyamatos, az első 476 fős csoport januárban kezdte meg a tanulást a Nyíregyházi Egyetemen létrehozott képzési centrumban és a BV Oktatási, Továbbképzési és Rehabilitációs Központjában. Orosz Zoltán szóvivőtől tudjuk azt is, hogy a szakmai vizsga után az új börtönök 2019-re tervezett megnyitásáig ők az ország különböző büntetés-végrehajtási intézeteiben teljesítenek szolgálatot.

Egyébként kisebb léptékű fejlesztések már 2010 óta történtek, 2015-ben például négy új börtönt avattak 800 új férőhellyel. A Szombathelyi Büntetés-végrehajtási Intézet majdnem 700 ágyat kapott, de újranyitották a martonvásári börtönt is 126 új férőhellyel. Tavaly Állampusztán, a márianosztrai és a váci fegyházban 150 új férőhelyet alakítottak ki.

Abban, hogy a férőhelyek bővítése csak átmeneti megoldás, minden szakértő egyetért és sorakoznak a javaslatok is, hogy mit kellene tenni helyette. Sokak szerint a felfüggesztett szabadságvesztés mellett kiszabott pénzbüntetés, az elkövető jóvátételre kötelezése, a nagyon rövid időtartamú elzárások, így a fiatalkorúak szabálysértési elzárásának megszüntetése eredményre vezetne. Gyakrabban alkalmaznák a házi őrizet különböző formáit is.

Reintegrációs őrizetben akár egy évig
A házi őrizettel azonos módszert a büntetés utolsó szakaszában alkalmazhatják, amikor az elítélt elektromos nyomkövetővel felszerelve élhet a saját lakásában, vagy más külső helyszínen, amit a bíróság kijelölt számára. A módszert 2015 április elsejétől alkalmazzák Magyarországon. Idén januártól kibővítették a lehetőséget, így ma a két évnél rövidebb időre először elítéltek mellett a gondtalan bűncselekmény miatt ülők és a nem visszaesőnek számító bűnismétlők is kérhetik ezt a büntetési formát.
A büntetés-végrehajtás szóvivője a Népszavának elmondta, hogy a reintegrációs őrizetre eddig 2252 kérelmet nyújtottak be és a bírók általában minden második kérést engedélyezték, így 1130-an töltötték vagy töltik büntetésük végét a házi őrizetnek ebben a speciális formájában. Orosz Zoltán arra is emlékeztetett, januártól a korábbi maximum hat hónap helyett akár a szabadságvesztés utolsó egy évét is töltheti az elítélt a börtön falain kívül.

Kell a rend, de máshogy

Ha egy társadalom nem tud mit kezdeni azokkal a tagjaival, akik valami rosszat követtek el, az egyértelmű kudarc – fejtette ki lapunknak Németh Zsolt kriminológus. A börtönépítés nem megoldása a problémának.

- Miért tartja a politika a legfontosabb büntetésnek a szabadság megvonását?

- Egyrészt a közvélemény szigort vár és a politika kiszolgálja ezt az igényt. Másrészt a bajok gyökerét kezelni nagyon bonyolult dolog, át kellene gondolni az oktatási és a szociális rendszertől a családok és a közösségek állapotáig sok mindent, hiszen az elkövetők jelentős része azért válik bűnözővé, mert a saját és családja szükségleteit nem tudja másképp kielégíteni.

- Nálunk a legkisebb szabálysértésért is börtön járhat. Ki lehet törni ebből a szemléletből?

- Sok egyéni esetet kellene megismerni mindenkinek, mert a börtönviselteket – úgy általában – a közvélemény gonosznak tartja, de kiderülhet, hogy nem volt más választásuk, mint lopni. A legrosszabb, hogy ezeket az embereket mindenki elítéli, tolvajnak, alávalónak tartja és ezt folyton a fejükre is olvassák, ami szörnyű károkat okoz. A visszaesőkre vonatkozó szabályok teljesen haszontalanok, minősítés helyett azzal kellene foglalkozni, amit éppen csinált, szemléletformálással pedig el kellene érni, hogy az emberek ne akarjanak mindig legyőzni, megsemmisíteni másokat.

- Ha nem a börtön, akkor mi a megoldás?

- Jó, hogy bevezették a reintegrációs őrizetet, sokkal többször kellene alkalmazni a felfüggesztett börtönbüntetést, bővíteni kellene a pártfogói rendszert. Szerintem vissza kellene hozni a szocializmusban jól működő társadalmi pártfogókat, akik rendszeresen elbeszélgetnének, segítenének egy-egy börtönből szabadult embernek a környezetükben, mert ma a hivatásos pártfogók túlterheltek. És sokkal többet kellene beszélnünk ezekről a kérdésekről.