Elhatároztam, hogy az 1552-es török ostrom tiszteletére a jövő hónapban az egri várban történelem-turisztikai attrakciót hajtok végre, amelynek keretében a Dobó-bástyáról beleüvöltök majd a levegőbe, miközben önkéntes egri nők a várfalról hideg borlevest zúdítanak a képzeletbeli ostromlók nyakába. Ehhez a produkcióhoz természetesen engedélyt fogok kérni az egri polgármesteri hivataltól, az egri rendőrkapitányságtól, valamint az egri vár igazgatóságától, s minden más hatóságtól, amely az ügyben illetékes lehet. Egyedül csak a város fideszes parlamenti képviselőjétől, Nyitrai Zsolt kiskirály úrtól nem fogok engedélyt kérni, mert neki semmi köze hozzá, hogy én mikor és milyen körülmények között üvöltök az egri levegőbe önkéntes egri nők között.
Elhatározásom oka az, hogy a város fideszes parlamenti képviselője, Nyitrai Zsolt kiskirály úr (más néven Don Pöfeteg) elintézte, hogy egy hóbortos alak, bizonyos Fehér Farkas becenevű íjász az egri várfalról a Dobó térre nyilazzon, aminek konkrétan nem volt semmi értelme, ráadásul garázdaságnak minősült, elvégre az íjászat egyik alapszabálya, hogy nem lövünk bele a vakvilágba. A történetet e hasábokon pár hete megírta Doros Judit kolléganő, aki vérbeli egri nő módjára védelmezte a józan észt a helyi fideszes kiskirállyal szemben, de hiába, mert Nyitrai Zsolt az egészből csak annyit fogott föl, hogy számára a negatív reklám is reklám, tehát politikai szempontból értékelendő cselekmény, tudniillik Eger város fideszes parlamenti képviselője számára csak egyetlen szempont létezik, és ez az önfényezés, az önmarketing, a politikai promóció, kerül, amibe kerül. Ha ennek a politikai promónak az az ára, hogy egy honfoglaló vezérnek öltözött hóbortos alak a várfalról megereszt egy nyílvesszőt, s közben azt üvölti a mit sem sejtő nyílvesszőnek, hogy "harcolj, harcolj", akkor ezt az árat az egri kiskirály bevállalja, mert ő azt hiszi, hogy ez nem más, mint magyarság-teljesítmény, holott ez bizony nem több egy szelíd, ártalmatlan pszichiátriai esetnél.
Ám én Fehér Farkas produkcióján felbuzdultam.
Ez az oka annak, hogy hivatalos eljárást kezdeményezek az egri hatóságoknál annak érdekében, hogy Fehér Farkas akciójának mintájára én is hülyét csináljak magamból, kerül, amibe kerül. Először azt gondoltam, hogy én is egy nyílvessző kilövésére kérek engedélyt, elvégre ha Fehér Farkasnak szabad, akkor nekem is szabad, minthogy 2009 és 2014 között egy tradicionális magyar visszacsapó íjjal én magam is íjászkodtam. Az általam használt szerszám a nagy Kassai mester (akit az egyik legjobb magyar íjgyártónak tartok) remekműve volt, s idővel olyannyira beleszerettem az íjászatba, hogy egy nagy kortárs költő el is nevezett "liberális nyilasnak", erre máig büszke vagyok, mert ebben az országban alighanem tényleg én vagyok az egyetlen liberális nyilas.
Ám a nyíllövés tervétől végül is elálltam. Habár tompa hegyű zengőnyilat lőttem volna ki, amely emberéletben kevéssé képes kárt tenni, mégsem akartam Fehér Farkassal egy platformra kerülni, mint szelíd, ártalmatlan pszichiátriai eset.
A hatóságokhoz tehát azzal a kérelemmel fogok fordulni, hogy az 1552-es várostrom tiszteletére ez év szeptember folyamán tervezett történelem-turisztikai attrakciót engedélyezni szíveskedjenek. Az akció lényege tehát azt lesz, hogy miközben a Dobó-bástyáról azt üvöltöm az egri levegőbe, hogy "szarjatok sünt, paraziták", mellettem pár önkéntes egri nő hideg borlevest zúdít le a falról annak tiszteletére, hogy 1552-ben az egri nők forró levest öntöttek a törökök nyakába. Tudom, hogy a forró leves autentikusabb lenne, de azért döntöttem mégis a hideg borleves mellett, mert még a lehetőségét is el akarom kerülni, hogy emberéletet veszélyeztessek.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy megkapom-e az engedélyt erre a projektre.
Abból indulok ki, hogy ha Fehér Farkas megkaphatta a lehetőséget a szereplésre, akkor ehhez született egri polgárként nekem is jogom van. Igaz, nem áll mögöttem a helyi fideszes kiskirály, Don Pöfeteg, nem élvezem tehát a parazita kormánypárt támogatását, de sebaj. Azt hiszem, lesz néhány jóravaló egri nő, aki mellém áll, és szívesen kiröhögi Don Pöfeteget és azt a szánalmas igyekezetét, hogy Eger városát és annak gyönyörű történelmét a saját politikai hasznára sajátítsa ki. Az én szememben ugyanis Nyitrai Zsolt nem más, mint egy pártpolitikai ostromló, akinek sajnos többször is sikerült bevennie Eger várát.
De sebaj, kedves egriek, van remény a győzelemre. Egyetlen módon lehetséges ezeket a politikai parazitákat kiűzni a várunkból, méghozzá a kiröhögés eszközével. Szeretettel várom tehát az önkéntes egri nők jelentkezését, akik a kiröhögés módszerével élve mellém állnak a harcban. Ha elég sokan leszünk, akkor az egri polgármesteri hivataltól, az egri rendőrkapitányságtól, valamint az egri vár igazgatóságától akár még engedélyt is kaphatunk arra, hogy beleröhögjünk a Don Pöfeteg arcába.
De akkor sincs semmi baj, ha nem kapunk engedélyt. Akkor még hangosabban fogunk röhögni rajtatok.
