Németországból az első gyerekkori emléke az eső szaga. Bécsből – ahova a hesseni Giessenből családjával hét évesen költözött – a palacsinta. A rengeteg palacsinta. – Persze, hogy beleszerettem Ausztriába. Milyen klassz hely az, ahol édességet lehet főételnek enni! – meséli nevetve a dél-koreai származású osztrák író, Anna Kim.
A 39 éves szerzőre a bécsi gimnáziumi és egyetemista évek más hatással is voltak, elindították az irodalom felé. Közép-európai lakosként közel érezte magához a délszláv háborúk rettenetét. – Zavart, hogy a média mennyire egysíkúan tudósít. A beszámolók csak arról szóltak, hogy hány embert mészároltak le, minden híradás túl akart tenni az előzőn. Engem viszont az áldozatok érdekeltek. A családjaik. S az, hogy feldolgozható-e több tízezer ember eltűnése – mondta a Népszavának adott interjúban az Osztrák Kulturális Fórum meghívására Budapesten járt Kim.
A nemzetközi elismerést és számos díjat hozó regénye, a magyarul tavaly megjelent Jéggé dermedt idő főhőse Luan: a koszovói albán férfi a Nemzetközi Vöröskereszthez fordul, hogy segítsenek megtalálni a koszovói háborúban eltűnt feleségét, Fahrie-t. A történetet Nora, a Kereső Szolgálat munkatársa meséli el, a nő megpróbálja rávenni Luant, hogy törje meg némaságát, beszéljen arról, amire a férfi nem talál szavakat.
Szükségem volt egy külső megfigyelőre, aki sok mindent tud az eltűntekről - valójában legyilkolt emberekről -, de fogalma sincs arról, hogy milyen sorsok, életek bújnak meg a listákon szereplő nevek mögött – indokolta személyes perspektívát. A 2008-ban megjelent Jéggé dermedt időhöz három évig kutatott, s nagyon meglepte, hogy az áldozatok hozzátartozói mennyire megnyíltak előtte: mennyire akarták, hogy valaki leírja, dokumentálja a családi tragédiákat. Jó tíz év elteltével Kim úgy látja, roppant naivan vágott bele a munkába. Nem tartott kellő távolságot, érzelmileg belebonyolódott az interjúkba, de tetszett neki, hogy vadidegenek mennyire közel engedik magukhoz. Azzal sem volt még tisztában, hogy milyen szerepet játszott az UCK, a Koszovói Felszabadítási Hadsereg.
Anna Kim szerint a regény alapvetően a gyászolásról, a gyászmunkáról szól. Amit ő misztikus dolognak tart, s amire a megfagyott idő a legjobb metafora. Tizenegy évesen veszítette el az édesapját, s csak jóval később kezdte megérteni, hogy gyerekfejjel mit élt át ő és az édesanyja. – Eredetileg tanulmányt akartam írni a gyászolásról, végül ez lett belőle – tette hozzá Anna, akit megváltoztatott a Jéggé dermedt idő. Sokat tanult az emberi természet kegyetlen, gonosz oldaláról.
Legújabb regénye, a Die Grosse Heimkehr (A nagy hazatérés) a két Korea születéséről szól, a japán megszállás végétől egészen 1960-ig, amikor a népi Korea néhai alapítója, Kim Ir Szen hangzatos ígéretekkel próbálta hazacsábítani a Japánban élő koreaiakat. Az újraegyesítés szerinte egyelőre szóba sem jöhet. A mostani phenjani rezsim iszonyatos vérfürdőt rendezne, hogy megakadályozza a KNDK bukását, ezért jobb a status quo fenntartása.
Szabadidejében szintén szeret „időutazni”, szívesen néz régi hollywoodi filmeket. Főleg a fekete-fehérben forgatott Hitchcock-krimiket, ezeket képzeletben újra forgatja. Kiszínezi a jeleneteket.
