Megfejtették a Nap változó fényének titkát

Publikálás dátuma
2017.08.25. 22:37
Illusztráció: Altan Gocher / NurPhoto/AFP
A Nap nem ugyanolyan fényes minden pillanatban, olykor elhomályosul vagy növekszik a fénye. Az ingadozásért a látható felszíne, a fotoszféra mágneses mezői és gigantikus plazmaáramlások felelnek. 

A jelenség hátterében álló okokat sikerült a göttingeni Max Planck Intézet kutatóinak felfedezniük, eredményeiket a Nature Astronomy című szaklapban mutatták be. 

A szakértőknek először sikerült rekonstruálni a fényváltozásokat, ami nemcsak a klímakutatók számára kiemelt jelentőségű, hanem a távoli csillagok megfigyelésében is segítséget nyújt, emellett az exobolygók jövőbeli kutatását is leegyszerűsítheti - olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

Ha egy exobolygó (Naprendszeren kívül bolygó) elhalad anyacsillaga előtt, a csillag rövid időre elsötétül. Még sok-sok fényévnyi távolságból is képesek észlelni az űrteleszkópok ezeket a változásokat, így észlelik az exobolygókat. A gyakorlatban ez sokkal összetettebb, mivel a legtöbb csillag fénye, hasonlóan a Napéhoz, folyamatosan ingadozik. 

Ez az ingadozás és az elhaladó exobolygó fénycsökkentése átfedhetik egymást. "Ugyanakkor, ha ismerjük a csillag valódi fényingadozásainak részleteit, az exobolygókat nagy pontossággal tudjuk azonosítani" - mondta Alexander Shapiro, az intézet kutatója. 

A Nap fényessége nagyon eltérő időközönként váltakozik. Néhány ingadozásnak csak pár perces a ciklusa, másokat, amelyeknek hatása van a Föld hosszú távú klímájára is, a kutatók csak évtizedek alatt tudnak regisztrálni. Eddig nem volt olyan elmélet, amely felölelte volna mindezeket az időintervallumokat. 

Az új kutatás bebizonyította, hogy mindössze két jelenség határozza meg, milyen erősen fénylik a Nap. Az egyik jelenség forrásai a forró, a Nap belsejéből kiemelkedő, majd lehűlő és ismét visszasüllyedő plazmahullámok. A forró, emelkedő anyag fényesebb, mint a felszínen lévő, már lehűlt plazma. A hullámok így hozzák létre a világos és sötét területek jellegzetes, gyorsan változó mintázatát, az úgynevezett granulációt. Ezek a jellegzetes mintázatok olykor több száz kilométeresek. 

Másrészt a Nap váltakozó mágneses mezői is fontos szerepet játszanak a jelenségben, az erőteljes aktivitási szakaszban felismerhetőek a sötét régiókról (napfoltokról) és a világos területekről (napfáklyákról). A granulációhoz képest ezek nagyon nagyok, néhány napfolt még szabad szemmel is kivehető a Földről. Ráadásul számuk és formájuk jóval lassabban változik, így az általuk okozott fényingadozás több mint öt órán át tarthat. Elemzésükhöz a kutatók a SOHO és az SDO űrszondák műszereinek adatait használták, amelyek éveken át rögzítették a napfelszín mágneses mezőit és a mintázatokat.

Szerző

Elkészült a SpaceX űrruhája

Publikálás dátuma
2017.08.25. 07:19
Fotó: AFP

Elon Musk magán-űrtársasága Instagram oldalán bemutatta azt az új űrruhát, amelyet asztronautái viselnek majd. Valóban működik, írta, nem utánzat, mát tesztelték. A képen jól látható, hogy a fehér anyag könnyebb, mint a NASA űrhajósai által hordott öltözék.

Fotó: AFP

Fotó: AFP

Szerző

Világháborús tárgyak egy olvadó gleccserből

Soha nem látott mennyiségben kerülnek elő az első világháborúból származó tárgyak az észak-olaszországi Marmolada-gleccserből, amely egy évszázad alatt csaknem a felére zsugorodott, és különösen erősen megolvadt az elmúlt hetek hőhullámának hatására - írja az erdekesvilag.hu. Világháborús "relikviákat" kereső kincsvadászok tucatjai járják a Dolomitok legmagasabb hegycsoportja, a Marmolada északi lejtőjét, ahol a hegység egyetlen nagyobb méretű gleccsere található.

A helyi médiumok beszámolói szerint a relikviavadászok szép számmal találnak egykori csajkákat, evőeszközöket, bakancsokat, dróthálódarabokat, bombákat, puskákat és szuronyokat, sőt előkerült egy kisebb, sziklába vájt erődítmény is a Trentino-Alto Adige (Dél-Tirol) és Veneto tartomány határán fekvő gleccseren.

A gleccser területe 100 év alatt 420 hektárról 214 hektárra csökkent, és ma minden korábbinál könnyebb rábukkanni a száz éve mintegy 3000 méteres magasságban harcoló katonák dolgaira, eszközeire. A csendőrök próbálják megakadályozni a fosztogatást, az újfajta "aranylázat", de – főleg a létszámhiány miatt – kevés sikerrel.

Szerző