Lorán Lenkét nem lehetett utánozni. Személyisége annyira markáns volt, hogy abban is nyomot hagyott, aki esetleg nem kedvelte őt. Ám a közönség és a szakma is kifejezetten kedvelte Lorán Lenkét. Kifogyhatatlan volt az energiája, a játékkedve. Minden érdekelte őt, tanult balettet, majd elvégezte Makay Margit iskoláját, aztán majdnem a Nemzeti tagja lett, hiszen Németh Antal szerződtette ösztöndíjasnak, de egy beugrás változtatott az eredeti forgatókönyvön. Mégpedig Turay Ida helyett kellett beállnia a Fővárosi Operettszínházba. Ezt a feladatot annyira jól oldotta meg, hogy le is szerződtették az Operettbe. Később több helyen megfordult, tagja volt a Művész Színháznak, a Magyar Néphadsereg Színházának, a Petőfi Színháznak. Aztán jött az igazi otthon, a Vidám Színpad. 1966-tól, több mint húsz éven át volt a Révay utcai teátrum népszerű, meghatározó színésznője. Abban az időben, amikor a Vidám Színpadon sok nagy formátumú művész dolgozott.
A nyolcvanas évek végén átigazolt a Mikroszkópba, ott is jól érezte magát, de a nagy szerelem a Vidám Színpad maradt. Rengeteg kabaréban, vígjátékban szerepelt. De nem csak a színházban hozta a kirobbanó erejű, zabolázatlan komikát, hanem rádióban, televízióban is nagyon sokat lehetett őt, látni, hallani. Csala Zsuzsával alkotott sokáig utazó, felvállaltan haknizó párost. Mindenhol megfordultak, ahová hívták őket. De ők a haknit is komolyan vették és nem mellesleg önmagukat is szórakoztatták. Filmekben, tévéjátékokban is láthattuk. Lorán Lenke jól viselte a népszerűséget, öniróniáját, önfeledt szarkazmusát mindvégig megtartotta. Fontos volt számára a család, második férjével Kozák Lászlóval legendás színházi párt alkottak, noha színpadon talán csak egy produkcióban játszottak együtt. Majdnem minden kitüntetést megkapott, érdemes, kiváló művész lett, a Halhatatlanok Társulatának a tagjává is választották, a Kossuth-díj hiányzott csupán a palettáról, noha többen lobbiztak a szakmából érte. Úgy látszik, komikának a döntéshozók nem merik odaadni ezt az elismerést.
Lorán Lenkén nem fogott az idő, megmaradt kortalannak, sőt egészen az utóbbi időkig gyermeki rácsodálkozással volt képes szemlélni a világot. Temperamentuma, tehetsége, jellegzetes karaktere sokaknak hiányozni fog.
