Miközben minden egyes vízcsekk első oldalán bekeretezve hirdeti, hogy a vevő a 2013. júliusi vízrezsicsökkentés óta mennyit "takarított meg", a nagy állami víziközműcégek tavalyi árbevételének több mint felét teszik ki a különböző trükkös jogcímeken becsúsztatott állami támogatások – fedezhető fel a céges beszámolók mélyén búvárkodva. Tehát a 2013-as, tíz százalékos „rezsicsökkentéssel” megtámogatott fogyasztók, a Fidesz döntése nyomán – legalábbis e területeken - adójukon keresztül fizetik az állami viziközművek területén élők díjainak mintegy harmadát. Számításunk szerint tavaly csak az öt állami víziközmű mintegy harmincmilliárdnyi állami pénzhez jutott trükkösen. Ez pedig az ágazat háromszázmilliárdos összbevételét tekintve pont megegyezik a nagy hangon beharangozott, négy évvel ezelőtti rezsicsökkentés tíz százalékos mértékével. Igaz, ez lényegében észrevehetetlen. Így talán kevésbé fáj, a víz-rezsicsökkentés azonban ettől még lényegében kamu.
Nyugodt hangvételű választ küldött júniusban Fónagy János, a nemzeti fejlesztési tárca parlamenti államtitkára Szabó Szabolcs Együtt-képviselőnek a víziközművek eredményességét firtató kérdésére. Eszerint az öt állami víziközmű-társaság 10-20 milliárdos árbevétel mellett rendre néhány százmilliós nyereséget mutatott fel, így nincs semmi gond. A tervek bemutatásától azért zárkózott el, mert az „aránytalan érdeksérelmet" okozna, bár nehéz elképzelni, hogy a természetes monopolhelyzetű állami szolgáltatók anyagainak megismeréséből kinek származna érdemtelen előnye. A víziközműveket eltartó polgárokat ugyanakkor talán érdekelhetik a részletek.
A mérlegtárba leadott, de nagydobra nem vert tavalyi szöveges mellékletek – kellő mélyvízismeret mellett – már némi betekintést engednek az állami vízcégek bugyraiba.
Noha a társaságok végső eredménye 2015-ben is hasonlóan „megnyugtató” képet mutatott, az ellenzéki képviselő már akkor felhívta a figyelmet: a tényleges tevékenységet mutató üzemi eredmény az öt cégnél közel húszmilliárdos veszteséget mutat, amit az állam rendkívüli eredményként, „egyéb kapott és igényelt támogatás” soron adófizetői pénzből ellentételezett.
Bár az állami víziközműveknek juttatott központi források mértékén meglepődött, nem sajnálja azt a kedvezményezettektől Kurdi Viktor, a Magyar Víziközmű-szövetség (Mavíz) elnöke, az önkormányzati Bácsvíz elnök-vezérigazgatója. Számára ez is az iparág forráshiányát jellemzi. Megerősítette, hogy az ágazat zömét alkotó helyhatósági társaságok nem kapnak hasonló támogatást, így más, például vállalkozói tevékenységeikből, észszerűsítések, egyedi megoldások révén igyekeznek túlélni. A vagyonfenntartási kötelezettség őket is padlóra küldené, ami alól azzal a trükkel bújnak ki, hogy az eszközöket az önkormányzattól bérlik.
Az elnök az Inforádiónak nemrég kifejtette: közel százmilliárdos azonnali felújítási szükséglet terheli a víziközműveket. Az ágazat háromszázmilliárdos összbevételét tekintve tehát ehhez mintegy harminc százalékos díjemelésre lenne szükség – tette hozzá. A Mavíz ugyanakkor kidolgozott egy díjemelés nélküli megoldást is. Ebben részint a – nemrég sikertelenül javítani próbált – közműadó eltörlését, részint a vezetékesvíz-szolgáltatás 5 százalékos áfa-körbe sorolását, részint egy felújítási alapot kezdeményeznek. Annak kapcsán, hogy a nemzeti fejlesztési tárca egy nemrég kiszivárgott belső anyaga szerint ma már a víz mintegy negyede a rendszerből méretlenül elszivárog, a teljes víziközmű-ágazat pótlási költsége több mint tízezermilliárd forint, de a szükséges beruházások is több ezermilliárdra rúgnak, kétségtelennek nevezte, hogy másutt több fejlesztési forrás marad a szolgáltatóknál. (Bár nemrég Makón épp a felújítás után vált ihatatlanná a víz.) A magyarországi csapvizet emberi fogyasztásra alkalmatlannak ítélő amerikai minősítést ugyanakkor cáfolta.
Noha azóta a Fidesz a kimutatások szabályait átszabva megszüntette például a rendkívüli eredményt, azért a trükköket nem sikerült teljesen elfedni. Most ugyanis továbbra is 10-20 milliárdos normál árbevétel mellett hirtelen ennek több mint a felére rúgó „egyéb bevétel” jelent meg. Az ÉRV Északmagyarországi Regionális Vízművek kivételével a többi állami cég szöveges jelentése ennek beltartalmát - legalábbis mellékleteiben – kifejti. A legnagyobb, cégenként akár hatmilliárdra is rúgó tétel szerint a társaságok állami tulajdonosa, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő évente elengedi az eszközök értékvesztésével megegyező tartozást. Ez az úgynevezett „visszapótlási kötelezettség alóli mentesség”. Magyarán a társaságok nem saját forrásból, hanem az adófizetők pénzéből pótolják berendezéseiket. Hasonlóképp milliárdos tétel a hol „költségellentételezésnek”, hol „díjtámogatásnak” hívott tétel. Ezt – a Dunántúli Regionális Vízmű megfogalmazásában - „a lakossági vevői kör díjainak alacsonyan tartása érdekében címzett költségvetési forrásból a költségek és ráfordítások ellentételezésére” kapták. Egyértelmű: az állam a rezsicsökkentés okozta kiesést adófizetői pénzből pótolja ki. Tehát a 2013-as víz-rezsicsökkentés egy egyszerű számviteli trükk: a díjvágásból keletkezett hiányt az állam az adófizetők pénzéből pótolja ki. Ez a kevés közterhet fizető felhasználókat hozza előnyös helyzetbe a többiekkel szemben.
A nagybani bűvészkedés oka minden bizonnyal a cégek közvetlen állami támogatásának uniós tilalma. Ez, azon túl, hogy a Fidesz így szándékosan megtéveszti a választókat, felesleges. Ilyen esetekre ugyanis az EU is ismer kivételeket. Sőt – legalábbis ha nem az adatnyilvánosságról van szó - maga az Orbán-kabinet se piacként, hanem egy fajta állami kötelezettségként tekint a tevékenységre, aminek fenntartásáért a költségvetés jótáll. Önkormányzati vízcégek – így például a Fővárosi Vízművek – mérlegeiben hasonló trükkökre nem bukkantunk, bár az ágazat problémái ezeket is érintik.
Az elmúlt évek során folyamatosan romlott az öt állami víziközmű pénzügyi helyzete – fogalmaz Szabó Szabolcs. Átszervezések, új adók, leépítések, ingyenesnek beállított, rájuk terhelt szolgáltatások és a rezsicsökkentés tényleges költségeinek részbeni megtérítése sújtja az ágazatot. A rendszeres számviteli trükközések ellenére milliárdokat vontak ki a szükséges karbantartásból – teszi hozzá az ellenzéki Együtt képviselője.
Források híján a víziágazat jelenleg vegetál – fogalmazott kérdésünkre Schmidt Jenő, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke. Ezen belül is elsősorban az ivóvíz-szállító rendszerek szorulnak sürgős felújításra: a csatornahálózat állapota az elmúlt évek nagyberuházásai nyomán kedvezőbb. A Tabot polgármesterként fideszes színekben irányító elnök amellett, hogy az ágazatra kivetett közműadó eltörlését szorgalmazta, úgy vélte: egy-két éven belül a vízdíjhoz is „elkerülhetetlenül hozzá kell nyúlni”.
