Bokszzsák

Szijjártó irigyelhetné. De nem teszi. Mondhatná, könnyű Rex Tillersonnak. Nem pusztán azért, mert mégiscsak egy világhatalom külügyminisztere, vagy mert a jelek szerint van "sütnivalója" és hajlamos rá, hogy gondolkodjon is. Hanem amiért bátran vállalhatja saját véleményét, még ha az nem is egyezik a főnökéével, aki történetesen az Egyesült Államok elnöke. Talán még az sem véletlen, hogy épp abban a tévében derült ez ki, amelyet még Donald Trump is elismer (mert a médiumok többsége ellenség). Tillersont arról faggatta a Fox News riportere, nem nehezíti-e meg a dolgát, hogy az elnök nem határolódott el egyértelműen a Charlottesville-ben felvonuló náciktól. Mire a miniszter azt mondta, ők a tárcánál mindig az amerikai értékeket - a szabadságot, az emberi jogokat - képviselik. Adódott a kérdés: ezek az elnök értékei is? Mire Tillerson: "Az elnök a maga nevében beszél".

Hoppá. De tudjuk, könnyű Tillersonnak. Most 65 éves, s nem volt mindig politikus. 23 évesen lett a világ egyik legnagyobb olaj- és gázcégének munkatársa, hogy felküzdje magát az elnöki és vezérigazgatói pozícióig. Tíz éven át állt az ExxonMobil élén, mígnem elfogadta Trump felkérését a kormányzati szerepre. Azt mond, amit akar. Kimondhatja, amit gondol.

Magyar kollégája - ilyen szempontból (is) - többszörösen hátrányos helyzetű. 24 évesen már parlamenti képviselő, 32 évesen a miniszterelnök szóvivője. S úgy maradt. Mint államtitkár, majd miniszter a jelek szerint egy pillanatra sem szűnik meg a kedves vezető magyar hangja lenni. Azt mond, amit a főnöke előír neki, legfeljebb már saját szavait használja. Elég baj az (neki, nekünk).

Mióta pedig már Hollandia ellen is hadat visel - a Budapestről búcsúzó nagykövet néhány szerencsétlen, bár direkt félremagyarázott megfogalmazása miatt -, különösen elemében van. Egy interjúban például megtudhattuk tőle, hogy "nem gyerekekről beszélünk, akik az óvoda udvarán beszélgetnek". Ezzel magyarázta, hogy a diplomata írásban megjelent szavait kormánya bizonyára ellenőrizte. Ugyanott Magyarországról: "Ezeréves államisággal rendelkező ország vagyunk, nem egy bokszzsák." Ez a gondolat aztán annyira megtetszett neki, hogy a magyar nagykövetek hétfői értekezletére tovább is fejlesztette. Azt mondta, hogy aki ezekben a nehéz időkben meghunyászkodik, azt "legyalulják". Rákényszerítik olyan dolgokra, amelyeket nem akarna csinálni, s bokszzsáknak tekintik. A lényeg: Magyarország nem hagyja magát, külpolitikáját változatlanul saját érdekei határozzák meg, mindenki alkalmazkodjon ehhez.

És itt nincs senki, aki őszintén kimondaná, hogy "a fiúk a maguk nevében beszélnek". Hogy a fő - és szinte egyetlen - céljuk a jövő évi választási győzelem és mindent, még a külpolitikát is ennek rendelnek alá. A magyar érdekek helyett csak a magukét képviselik. Mert hatalmon akarnak maradni és ehhez minden eszközt megengedhetőnek vélnek. Ha kell, megtámadják Brüsszelt, Hollandiát, ha úgy hozza a helyzet, piedesztálra emelik Putyint, vagy Erdogant. Semmi sem számít.

És közben éppen ők teszik bokszzsákká Magyarországot. Nem véletlenül. Szándékosan.