Morgane Kimmichről elsőre igen nehéz megállapítani, hogy nem angol: a francia nő több mint hét éve él az Egyesült Királyságban, az alap-, a mester-, majd pedig a doktori képzést is ott végezte, közel tökéletes brit akcentussal beszéli a nyelvet, gond nélkül beilleszkedett. Az utóbbi időben azonban több alkalommal is durva támadások célkeresztjébe került. „Jelenleg egy pubban dolgozom, ahol én vagyok az egyetlen ‘külföldi’, noha én egyáltalán nem érzem magam annak, Nagy-Britannia az otthonom. Ennek ellenére volt olyan vendég, aki azt mondta: ‘azt akarom, hogy olyan szolgáljon ki, akinek van brit útlevele’. Egy másik megkérdezte, hogy a szülővárosom Strasbourg jó hely-e. Amikor azt válaszoltam, hogy igen, visszakérdezett, hogy akkor miért nem megyek vissza” – mesélte lapunknak Kimmich, aki idén fejezte be a doktori képzést a London South Bank Egyetemen, kutatási területe a politikai viták médiareprezentációja.
A francia nő mégsem tervezi, hogy elhagyja az Egyesült Királyságot. Egy friss kutatás szerint azonban ezzel a hozzáállással a kisebbséget képviseli, ugyanis a tanulmány szerint közel egymillió magasan képzett európai uniós állampolgár fontolgatja a Brexit nyomán kialakult helyzet miatt, hogy nem az Egyesült Királyságban kamatoztatja a tudását. A KPMG felmérése szerint a doktori fokozattal rendelkezők 55 százaléka, és mesterdiplomások 49 százaléka tervezi vagy komolyan fontolgatja, hogy elmegy. „A független, képzett fiatalok… akikre a legnagyobb szükség van” – olvasható a KPMG összefoglalójában. A válaszadók többsége azzal érvelt, hogy úgy érzi, kevésbé látják szívesen az országban, és kevésbé is becsülik őket. Sokan mondták, hogy a Brexit óta az Egyesült Királyság „már nem vonzó”, és európapártiként nem értenek egyet a Brexittel.
Morgane Kimmich úgy véli, ez főként azon múlik, hogy ki mennyi ideje él az országban. Mint mondja, aki hozzá hasonlóan már letelepedett, „az érezhetően erősebb rasszizmus” aligha gondolkodik ilyesmin, míg akik csak a képzés idejére költöztek oda, nagyobb valószínűséggel hoznak meg egy ilyen döntést.
A jelek szerint az Egyesült Királyság azonban a határain kívül is vesztett vonzerejéből az utóbbi évben. A KPMG tíz uniós országban – ott, ahonnan a legtöbben vándorolnak ki Nagy-Britanniába – ezer embert kérdezett meg terveiről és vágyairól: mint kiderült, munkalehetőségek szempontjából továbbra is az öt legkedveltebb desztináció között van (Németország és Svédország mögött, de Dánia és Hollandia előtt), viszont a válaszadók 49 százaléka úgy nyilatkozott, hogy kevésbé vágynak oda a tavaly júniusi Brexit-népszavazás óta. Ezt alátámasztja az is, hogy kevesebb uniós diák jelentkezett brit egyetemekre az utóbbi évben.
A tanulmány, amelyet teljes terjedelmében a héten publikálnak, ráerősített az agyelszívást érintő, eddig is meglévő félelmekre. A The Guardian beszámolója szerint az IT szektort különösen súlyosan érintheti, ha beigazolódik az elvándorlásra vonatkozó trend, de mindazok a területek, ahol a fiatal tehetségekre – mérnökökre, építészekre, ingatlanszakértőkre, jogászokra – építenek, bajban lesznek. Érdekes módon a magasabb fizetéssel rendelkezők azok, akik leginkább mennének: a 15-20 ezer fontos éves jövedelemmel rendelkezőknek csupán 33 százaléka gondolkodott el a költözésen, míg a 200 ezer font felett keresők 77 százaléka menne.
„Bár az itt dolgozó uniós állampolgárok fele maradni szeretne, azt, hogy a másik fele mit csinál majd, az egyelőre kérdés… A kivándorlás ellensúlyozása érdekében várhatóan nő a verseny a cégek között a fiatal tehetségekért… Egyelőre nagyon kevés munkaadó tesz eleget azért, hogy megfelelő módon támogassa az uniós munkavállalókat, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Királyságot az a veszély fenyegeti, hogy rengetej jó, kreatív szakembert veszíthet el – mondta Karen Briggs, a KPMG Brexitért felelős szakembere.
