Egy ritkán idézett közmondás szerint: "A gazdag, ha bolond is, okosnak tartják." Valami ilyesmi járhat az átlag amerikai választópolgár fejében, feltéve, ha nem azon milliók egyike, akiknek a borzasztó pusztításokat okozó Harvey hurrikán átírja az életét. Akárcsak Donald Trump elnöknek, aki szinte pillanatok alatt kénytelen volt tudomásul venni, hogy a tavaly novemberi, hurrikánszerű győzelmének gazdasági hatása szinte semmivé foszlott. A gazdasági élet barométerének tartott vezető amerikai bankok irányítói sorra hátrálnak ki az elnök mögül. Millió számra döntik a birtokukban lévő bankrészvényeket a tőzsdei parkettra. A bizalom mára elszállt. A trumpi gazdasági ígéretek beteljesülésében jóformán már senki sem hisz. Se híre, se hamva az alacsony adóknak, az újabb kamatemelésnek, a laza piaci szabályozásnak. Elmaradt a beruházási boom, aminek egyik oka az általunk is jól ismert munkaerőhiány lehet. A tőzsdei mutatók hosszú távon mindig igazat mondanak, ha szükséges, akkor képesek a korrekcióra is. A tavaly novemberi elnökválasztás után az amerikai bankrészvények egy csapásra 25 százalékkal erősödtek, hogy azután - december óta - mindössze 1 százalékos izmosodásra teljen.
Az amerikai vezető bankárok vakon hittek abban, hogy országuk győztesen kerülhet ki az elnök által indított kereskedelmi háborúkból, szankciókból. Mára világossá vált, hogy Trump gazdasági víziója kifulladt. A dollár, amely a válság utóhatásainak kezelésével bajlódó euróval szemben tavaly év végén még fölénybe tudott kerülni - köszönhetően annak, hogy az elnök politikai lépéseit hitelesnek vélték -, mára a sebeit kénytelen nyalogatni. Az amerikai deviza röpke 200 nap alatt értékének 10 százalékát elvesztette európai társával szemben. Kimondhatjuk: a dúsgazdag elnököt már az átlag amerikai sem tartja okosnak, bolondnak annál inkább.
