Tiszteletlen úr

Balog Zoltán, az emberi erőforrásokért felelős miniszter talán nem tudja, mit ír az alkotmány az állam és az egyházak szétválasztásáról (hat évvel az új, fideszes alaptörvény elfogadása, és öt év kormánytagság után honnan is tudhatná). Nem gond, segítünk: a jogszabály a VII. cikkben rögzíti, hogy „az állam és a vallási közösségek különváltan működnek”. Nála a jelek szerint belefér a különvált működésbe, hogy egy református lelkészi előéletű oktatási miniszter a nagykőrösi református templomban tervezi megtartani az országos tanévnyitót – de hát Balog Zoltánnál annyi minden belefért már, aminek nem lett volna szabad beleférnie.

Azt még megértjük, hogy nevezett úr visszavágyik a szószékre, bár ha visszamenne, szerintünk nem sokan tartóztatnák: az a minősíthetetlen teljesítmény, amit a hazai oktatás és az egészségügy az utóbbi öt esztendőben az irányítása alatt felmutatott (minapi hír, hogy már a patkányok is menekülnek a kórházakból), rég időszerűvé tette, hogy a miniszterség helyett valami tisztességes kenyérkereső foglalkozást találjon magának.

Ez azonban csupán az állampolgári, választói szemszögű megközelítése a problémának, és van egy másik, hitéleti nézőpont is. Nevezetesen: sejthető, hogy a lelkipásztori szolgálatról a hatalomért lemondó Balog Zoltán a helyszín választással gesztust akart gyakorolni, ám a valóságban csak a tiszteletlenségét és a mohóságát nyilvánította ki. Aki ugyanis templomjáró hívőként élte át az ország közelmúltját, pontosan tudja, hogy ezeknek a gesztusoknak mindig ára van: a politika sosem ad semmit önzetlenül. Nem csak a tanév indul el szeptemberben, hanem a választási kampány is – az egyházi fők viszonozni fogják a kormányzati kegyeket, és már megint nekünk, hívőknek fog égni az arcunk; miattuk, helyettük, meg persze Balog Zoltán helyett is.