Kötcsén szombaton megint összegyűlt a Fidesz vezérkara meg holdudvara, hogy „vita helyett beszélgessenek”. Ami abból állt, hogy meghallgatták a miniszterelnök útmutatását. Utóbbiról annyit tudunk, amennyit jónak láttak kiszivárogtatni. Meg amekkora nyúlfarknyit a kormányfő szóvivője érdemesnek gondolt közölni az MTI-vel, illetve Rogán Antal kabinetminiszter a köznéppel. A többi nem tartozik senkire.
Akkor sem, ha Kötcséből ők maguk csináltak rituális eseményt, s amely ezúttal az utolsó volt a 2018-as választások előtt.
Lehet, úgy gondolják, tavasszal megint elég lesz a „folytatjuk”. Mert ennél alig több, hogy a választás legfontosabb tétje, meg tudják-e védeni a kerítést, az országot (Orbán itt ősöreg, 2004-es feltételezett migráns-adatokkal riogatott), az elmúlt hét év eredményeit, a családpolitikát, a munkahelyek biztonságát.
Ezeken a nemzet elé öklendezett „célokon” már mosolyogni sincs kedve a polgárok többségének. A Fideszt lassan elunja a köznép. Kicsi, fekáliapöttyös hab a tortán, hogy a kormány „elvárja”, az Európai Bizottság állja a magyar határvédelmi költségek felét. Szerintük elfogadhatatlan, hogy "az a szolidaritás, hogy mindenki fogadjon be migránsokat", aki viszont megvédi a határokat, az nem kap semmit.
A habfecni láttán nem tudjuk, örüljünk, vagy aggódjunk, hogy részleteiben nem ismerhettük meg Orbán nyilván nagy ívű előadását a világrendről, meg Európáról. Azt viszont hallottuk, hogy hosszan értekezett Emmanuel Macron francia elnöknek a héten a Le Point-ban megjelent hatalmas interjújával. Interpretációjában Macron gondolatai helyenként egyezést mutatnak Magyarország érdekeivel: a külpolitikai realizmus szükségességével. A Nyugat válságjelenségeinek leírásával, hogy az európai alapelvek tiszteletben tartásával ki kell javítani azokat a hibákat, amelyek miatt ma Európa rosszul működik, például teljesen egyetértett. A francia államfő több megállapításával viszont állítólag vitába szállt. Hogy mivel, s miért, nem tudjuk. De Macront összegezve talán többet megértünk ebből is.
Macron tényleg elégedetlen az emberektől elszigetelten épült Európa rossz működésével. Azt mondja, vége a kizárólag a konklávékon belül, a győztesek számára készült Európának, amelyet csak a demokratikus csatlakozás, a demokratikus konfrontáció vihet előre és csak úgy, ha a folyamatban helyet adunk az állampolgároknak. A francia elnök például keményen bírálja a lengyel kormány "nagyon aggasztó politikáját, amely megkérdőjelezi az európai szolidaritást, sőt a jogállamiságot is". Ugyanis nem építhetjük fel Európát, aláásva alapelveit. A széteső világban Európa gyengül, ha nem védi büszkén értékeit.
Ha figyelünk, látjuk, hogy nyakunkon Angela Merkel német kancellár újabb győzelmével, feltűnt mellette az európai színen egy másik méretes politikus. Aki ismét naggyá tenné Franciaországot a visszanyert európai szuverenitás keretein belül. Macron az amerikai és a kínai hatalmak dimenzióihoz hasonló Európát akar.
Vagyis, ha Orbán Viktor netán nyer is 2018-ban, mozgástere az Unióban szűkülni fog. Jobb, ha növekvő óvatossággal kezeljük a mind tragikusabbnak tűnő jövőt, ha így „folytatjuk".
