Velencei Filmfesztivál - Fehér terror feketén

Publikálás dátuma
2017.09.04. 07:46
Matt Damon, George Clooney és Julianne Moore a Suburbicon velencei bemutatóján. Fotó: AFP/Tiziana Fabi
George Clooney-nak helyén van az esze és a szíve – ezt most bizonyította Velencében. Versenyfilmjét, a Suburbicont ugyan a Trump-beszédek ihlették, de szerinte inkább arról szól, hogy az Egyesült Államokban a társadalom még nem nézett szembe a múltjával.

A 2014-es Műkincsvadászok tragikus kritikai fogadtatása után sokan megkérdőjelezték, hogy mi lett a hollywoodi szupersztár George Clooney fineszes rendező énjével, elvégre Az egy veszedelmes elme vallomásai, a Goon Night, and Gool Luck., de tulajdonképpen még A hatalom árnyékában is átgondolt, feszes és komoly mondanivalóval rendelkező művek voltak. A velencei fesztiválon bemutatott Suburbicon – Egy szelet mennyország című új rendezése ugyan kellőképpen társadalomkritikus (ezen a téren vissza a gyökerekhez), de számos pontján bizarr alkotás, melyet végül vegyesen fogadott a fesztivál szakmai közönsége és a kritikusok.

A megosztottság mögött elsősorban talán az a tény áll, hogy a Suburbicon olyan, mintha két film lenne. Az ötvenes évek Amerikájában játszódó művön belül pereg egy Coen-film, meg egy Clooney-film egyidőben. Hogy egyértelmű legyen: csaknem harminc éve írta Joel és Ethan Coen a forgatókönyvet (melyben az egyik szerepet Clooney játszotta volna), melyhez a hozzátett a saját forgatókönyvét, melyet a Pennsylvaniában található Levittown kertvárosban történtek alapján írt meg.

Előbbiben egy amerikai családot látunk, akik először csak felbérelnek gyilkosokat egymás megölésére a biztosítási pénz miatt, majd maguk is azzá válnak – talán mondanom sem kell, igen véres módon. Az utóbbiban pedig egy fekete család költözik be a fehérekkel teli kertvárosba. (1957-ben a Myers család volt az első fekete família, aki beköltözött Levittownba, ennek eredménye rasszista tüntetések voltak.) Noha ők pont szomszédjai lesznek a vérengző degenerált családnak, a tömeg a kisebbséget okolja minden rosszért ami a társadalmukban történhet. Clooney erősen stilizál, a két „félfilm” stílusa igencsak eltér egymástól, ezáltal igen eltávolodik a zsánerfilmes alapoktól is – ez pedig manapság igencsak bátor tett, mely, szemmel láthatóan sok értetlenségre, vagy direkt nem értésre (álláspontja válogatja) ad okot.

– A Trump-kampány adta az ötletet a filmhez, amikor elfogyott a türelmem a végtelen sok beszéddel szemben, melynek a lényege az volt miért kell kerítéseket építeni és miért okai minden egyes problémának a kisebbségek és a bevándorlók – mondta George Clooney Velencében a sajtótájékoztatón.

Ahogy fogalmazott, elkezdte kutatni, hogy az amerikai történelemben mikor volt olyan időszak, amikor az ilyen ideológiáknak bedőlt az ország, így talált rá a levittowni eseményekre. Arra a kérdésre, hogy akkor mi szüksége a párhuzamosan futó horror komédiára, azt válaszolta: hogy a nézők lássák, érezzék a kontrasztot, hogy miközben a fekete családot akarják meglincselni, pont nem ők a valódi forrásai a félelemkeltésnek. Miközben a fehéreknek az a legnagyobb problémája, hogy elveszítik a kiváltságaikat. Égetően aktuálisnak érzi az 1957-ben történeteket George Clooney, akit a Chrarlottesville-ben történtek döbbentették erre rá: csupán egy hónappal a velencei világpremier előtt fajgyűlölő csoportok és baloldali radikálisok csaptak össze a virginiai városban.

– Délen nőttem fel, a hatvanas és a hetvenes években a civil szervezetek megerősödésévél azt hittük, hogy a faji kérdést egy életre lezártuk, de valójában nem történt semmi. A szőnyeg alá söpörve forrtak az indulatok, melyek néha felszínre törtek. Be kell látni, az amerikai társadalom még a rabszolgatártó múlttal sem számolt el. A Suburbicon nem egy Donald Trumpról szóló film lett végül, hanem arról a tényről, hogy a múlttal való szembesülés még nem történt meg – magyarázta Clooney.

Külön érdekesség, hogy a filmben a lincselők a kitűzik a konföderációs zászlót a fekete család házára. Ez is forró téma a rendező szerint, aki vallja: a saját kertjében mindenki azt helyez el, amit akar, de a közintézményről azonnal kell távolítani minden konföderációs zászlót és Jefferson Davis szobrot, hiszen ez sérti a nem fehér adófizetők érdekeit.

Arra a kérdésre, hogy akkor ezért forgatott ilyen „mérges” filmet, Clooney úgy reagált: sötét felhők vannak most Amerika felett, az ország a Watergate botrány óta nem volt ennyire mérges. Szavai szerint nem akarták elmismásolni a kérdést, ezért vicces, de ugyanakkor gonosz és irtó pipa filmet forgattak. Innen már szinte magától adódott az utolsó kérdés, mely arra vonatkozott, hogy vállalná-e a következő elnöki megbízatást Clooney. A színész-rendező csak úgy reagált, hogy az jó mulatság lenne, de igaz ütős választ a Suburbicon főszereplője, Matt Damon hozta:

– Szeretném, ha bárki az Amerikai Egyesült Államok elnöke lenne, most azonnal!

Független marad a JAK

Publikálás dátuma
2017.09.04. 07:45

A JAK-ot éppen az autonómiatörekvések és a szólás- valamint publikálási szabadság vágya hozta létre a '80-as években, így a jelenleg egyesületi formában működő szervezet önazonosságának alapja a függetlensége.

Elnököt választott a József Attila Kör (JAK), a fiatal szerzőket és irodalmárokat tömörítő szervezetet eddig vezető Gaborják Ádám mandátuma lejár 2017 decemberében. A tagság elfogadta és megszavazta az egyedül pályázó Nagy Kata költő koncepcióját. A jelenlegi kultúrpolitika által talán végképp kettészakított irodalmi életben a kiéheztetett szervezetek (mint a Szépírók Társasága és a JAK) elsődleges feladata a függetlenség fenntartása a tagság megóvása mellett. Nagy Kata elnöki pályázatának első mondatában szereplő jelzők a követező három évben rábízott szervezet elé kitűzött céljait is jelentik egyben: legyen közösségi, befogadó, kísérletező, civil és független. A JAK-ot éppen az autonómiatörekvések és a szólás- valamint publikálási szabadság vágya hozta létre a '80-as években, így a jelenleg egyesületi formában működő szervezet önazonosságának alapja a függetlensége.

Nagy Kata koncepciójában a magánmecenatúra bevonásának említése mutatja, hogy az önálló financiális háttér megteremtésében látja a függetlenség fenntartásának egyik zálogát. Azonban fontos és egyre sürgetőbb feladat minden szervezet számára az állami pénzek igazságosabb elosztásáért való harchoz a megfelelő tárgyalási pozíció kiharcolása. Felvetései között újdonságként szerepel az Olvassuk egymást! mozgalom, civil érdeklődők számára is nyitott találkozókat rendszeresítene, sőt online is be lehetne csatlakozni a régi és új JAK-füzetek közös felfedezésébe. A sorozatnak eddig jó kétszáz kötete jelent meg, a kiadott szerzők között található Nádas Péter, Esterházy Péter, Borbély Szilárd, Tóth Krisztina, Erdős Virág, illetve a most megválasztott Nagy Kata is.

Szerző

Lorán Lenkét szeptember 20-án búcsúztatják

Szeptember 20-án, szerdán búcsúztatják Lorán Lenke Jászai Mari-díjas színésznőt, érdemes és kiváló művészt, aki életének 91. évében múlt vasárnap hunyt el.

A család szombaton arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a nyilvános megemlékező szertartás 16 órakor kezdődik a budapesti Szent István-bazilikában. A kegyeletet a szertartás előtt, 15 órától lehet majd leróni. A temetés - az elhunyt színésznő végakaratának megfelelően - később, szűk családi körben lesz.

Lorán Lenke 1927-ben született Győrben. A balettiskola után Makay Margit stúdióját végezte el. Tizenhat évesen, 1943-ban szerződött először színházhoz: a Fővárosi Operettszínház tagja lett.

1945 és 1966 között fellépett a Művész Színházban, a Magyar Néphadsereg Színházában, a Petőfi Színházban. 1966-tól lett a Vidám Színpad tagja, 1998-tól Mikroszkóp Színpadhoz kötötte a szerződése.

Munkásságáért 1968-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 2003-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, 2007-ben a Táncsics Alapítvány életműdíját. 2010-ben lett érdemes művész, ugyanebben az évben Marton Frigyes-díjjal jutalmazták, 2015-ben kiváló művésszé választották. 2005-ben az Új Színház örökös tagjainak sorába fogadta, a Halhatatlanok Társulatának szintén örökös tagja.

Szerző