Mediterrán gyöngyszem Sibenik

Ha választanunk kell egy kalandozós horvátországi nyár bázisául egy tökéletes támaszpontot, akkor Sibeniknél nem lehet semmi alkalmasabb. Ráadásul szeptember elején is tombol a nyár.

Sibenik, akár északról jövünk, akár délről, igazán sokarcú hely. A valamikori Jugoszláv iparvárosra ma is emlékeztetnek a város körül megmaradt ipartelepek, de mára már minden a turistákról szól, akik áprilistól novemberig szinte ellepik a szűk középkori sikátorokat és a tengerpart látványos sétányát.

Aki autóval jön, annak egyszerű dolga van. Csak egyenesen behajt a kikötő irányába és percek alatt ott találja magát a festői Krka folyó torkolatánál fekvő öbölben. Parkolni talán a buszpályaudvar melletti fizető parkoló a legkényelmesebb, hiszen 6 kunáért (246 forint) óránként az Óváros és a nyüzsgő piac mellett hagyhatjuk a kocsit.

Tanácsos a túra előtt felmenni a házakkal sűrűn körbeépített piactérre és magunkhoz venni mindent, ami útközben szükséges. A fügétől a szőlőig, az olivaolajtól a friss sajtig minden kapható, ráadásul sokkal olcsóbban, mint az óvárosban található kioszkokban. Alkudozni lehet, sőt kötelező, de az angollal nem sokra megyünk az őstermelők között.

A tengerparti sétány talán a legszebb egész Dalmáciában. Nem túl nagy, nem túl hosszú, de igazán hangulatos a középkori városfalak előtt. Sibenik mozgalmas történelme látható itt kövekbe faragva, elöntve a valódi mediterrán életérzéssel. Azt biztosan senki nem tudja megállni, hogy le ne telepedjen valamelyik hangulatos kávézó teraszára egy erős kávéra vagy a hamisítatlan dalmát halételek egyikére. Minden megfizethető, sőt, a pizza bármelyik olasz étteremnek is becsületére válna. Hja, a velencei gyökerek… A helyi vörösbor – a babic – vagy a különféle likőrök kötelező szuvenírt jelentenek.

Sibenik óvárosa tulajdonképpen két párhuzamos utcából áll, erre vannak merőlegesen felfűzve a további sikátorok, kis terecskék. Érdemes elindulni a Városházától a tér végén induló utcán és végigsétálni az óvárosban. Ha elég erőnk van, másszunk fel a dombtetőn fekvő Szent Mihály erődbe. Alatta nem lehet kihagyni a temetőt, ahol leginkább olasz neveket fogunk találni a különleges sírköveken. A kilátás viszont pazar az egész öbölre és a városra. A domb tetején található Szent Mihály erőd volt mindig is Sibenik legerősebb pontja. A várfalakat is innen indították és ide vetették vissza. A XIX. század közepén a várost körülvevő falak egy részét - az északi és a déli oldalon - eltávolították. Ma már csak az északi oldalon lévő Gorica maradt meg. A vár tetején lobogó horvát zászló a közelmúlt történelmére is emlékeztet, hiszen a szerbek hat napon át ostromolták a várost a délszláv háború idején, sikertelenül. Erről biztosan sokat tudna beszélni a Vészhelyzet sármos Kovac doktora, Goran Visnjic, aki szintén itt született és harcolt a fronton.

Amúgy ma Sibenik a béke és a nyugalom szigete a nyüzsgő dalmát tengerparton, talán éppen emberléptékű méretei miatt is. Sokan saját hajóval jönnek, így a kikötőben hemzsegnek a német, angol, svéd vagy orosz zászlóval ékesített jacht-csodák. Aki viszont ide akar költözni – és ők sincsenek kevesen – annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, hiszen egy nem túl frekventált helyen levő garzonlakásért is 20-25 millió forintnyi eurót kérnek az ingatlan közvetítő irodák.

Sibeniktől alig néhány kilométerre található a környék egyik legszebb természeti kincse a Krka Nemzeti Park, és annak vízesései. (Sibenikből jól kitáblázott úton Skadrin felé kell tartani. Nem lehet eltéveszteni az utat.) A Nemzeti park tulajdonképpen egy vízesés-rendszert foglal magába. A Krka vízesés nagyjából olyan, mint a Szalajka-völgy, csak sokkal nagyobban. Itt biztosan otthonosan fogjuk érezni magunkat. Fürdőruhát vigyünk magunkkal, mert a nagy vízesés előtti tóban fürdeni lehet.

Szent Jakab székesegyház

A séta elején egy nagy erődítményszerű épület fogad két ágyúval. Ezek ugyan nem üzemelnek rendeltetésszerűen, de nagyobb ünnepeken azért eldurrannak. Akár itt is bemehetünk az óvárosba, vagy ha tovább sétálunk, akkor közvetlenül a Szent Jakab katedrális előtti lépcsősoron is felsétálhatunk. Bárhol is menjünk be az óvárosba, ahogy beérkezünk megcsap a fülledt páradús levegő és az 500 éves mediterrán, nyüzsgő élet. Elsőként nézzük meg Sibenik leghíresebb épületét a Szent Jakab székesegyházat. Egy XII. századi templom helyén kezdték el építeni a katedrálist 1402-ben. Az építéshez a közeli Brac szigetről hozták ide a híres horvát mészkövet. A washingtoni Fehér Házat is ebből a mészkőből építették. 1433 és 1441 között híres olasz mesterek kezdték el építését.

1444-ben Juraj Dalmata főépítész úgy gondolta, túl kevés pénzt költöttek, nem lesz elég pompás a katedrális, így az olasz építészeket hazaküldte és velenceieket hívott helyettük. A szentély külső borítására 74 emberi arcot faragtak. Ezek az emberek mind fontos szerepet töltöttek be akkor a város életében, az építkezésben, vagy éppenséggel sok adományt adtak a katedrális építésére. A dóm oldalán található az oroszlános kapu, az általuk tartotta oszlopok tetején találjuk a teremtés két jelképét: Ádámot és Évát. A székesegyház nyáron 8 és 12, valamit 16 és 18 óra között díjmentesen látogatható. A katedrálisban fényképezni nem lehet.