"Ha fáj, akkor jöjjön!"

Publikálás dátuma
2017.09.04 21:19
Fotó: Vajda József
Fotó: /

Időben elérte a betegeket a hétfőn kezdődött, az alapellátásban dolgozó fogorvosok három napos demonstrációjának a híre. A VII. kerületi Csengery utcai rendelő ötödik emeletén délelőtt tizenegykor például mindössze négyen ülnek a nyolc fogorvosi kezelő ajtaja előtt. Közülük is csak egyiküknek van panasza, a többiek kísérők. A beteg, az alacsony barna hajú asszony azt mondja, napok óta fáj a foga, ma reggel érezte úgy, nincs tovább, muszáj jönnie. Az ügyeletes orvos kedves volt, azt mondta: üljön át egy ajtóval arrébb, a szájsebészhez. Most itt vár.

A takarítónő szerint máskor itt egy fogpiszkálót se lehet leejteni, akkora a tömeg.

A kezelők ajtaján ott a felirat, hogy hétfőn, kedden és szerdán nincs rendelés. Itt a Csengery utcában valamennyi orvos bejött, fölvette a köpenyét, csak épp nem dolgoznak. Nyolcuk közül csupán egyikük állt be a szék mellé, ő viszi a halaszthatatlan eseteket. Az ügyeletet vállaló doktor az asszisztensével üzen a folyosóra: köszöni, de újságíróval nem akar beszélni. Nem azért csinálja.

Hétfőn reggel az eredeti tervezett 700 körzet helyett 800-1000-ben szüneteltették a munkát. A demonstráció még el sem kezdődött, amikor a kabinet közleményt adott ki, melyben biztosították az akciózókat: „a kormány a fogorvosok mellett áll”. Azzal érveltek, hogy „2009-hez képest 2018-ban már 70 százalékkal több pénzt biztosítanak az alapellátás támogatására, háziorvosokra, házi gyermekorvosokra, iskolaorvosokra, védőnőkre és a területi ellátást végző fogorvosokra.”

– Nos, ez az utóbbi a legdühítőbb mondat – mondja az egyik doktornő, aki épp páciensét kíséri. – Ha ez így volna, ahogyan a közleményben áll, akkor most nem kellene demonstrálnunk. Míg a háziorvosok valóban kaptak 30 milliárdot, a fogorvosoknak és a védőnőknek, akik szintén az alapellátáshoz tartoznak, egyszer jutott 2-2 milliárd. Ha elvonnak, akkor mindig részei vagyunk az alapellátásnak, ha adnak, akkor meg nem.

Aztán kérdés nélkül is sorolja, mennyi gondot okoz a rossz finanszírozás, hogy az alapellátásban gyakorlatilag a fogorvos fizeti az állam biztosította térítésmentességet a betegnek. De ha ennyire rossz a helyzet, akkor vajon miért csak a fogorvosok harmada függeszti fel a rendelést ebben a három napban? – vetjük fel. Ezt a doktornő sem érti, pedig, mondja, nyilván, előbb érnének célt, ha senki sem dolgozna a demonstráció idején.

Egy emelettel lejjebb, a hatodik kerületi betegeket ellátó három fogorvos közül egy nem állt a tiltakozók közé. Ő dolgozik. Három beteg is várja. Nem nyilatkozik.

A többiek viszont nem dolgoznak. Egyikük azt mondja: eddig egyetlen beteg sem kifogásolta az akciójukat. Sőt támogatják őket, s amikor egyiküknek elmondta, hogy az állam az ő térítésmentes fogtömése után alig néhány ezer forintot fizet csak, csodálkozva hallgatta. Páciense úgy tudta, hogy az állami fogorvos annyi pénzt kap a kezeléséért, mint amennyit a magánrendelőben ő fizet.

A Visegrádi utcai szakrendelő fogorvosai valamennyien beszüntették a munkát. A váróban egy idősebb férfi azt mondja: ő nem tudta, hogy ma nincs rendelés, de nagyon fáj a foga. Orvosa sürgősnek ítélte, így hamarosan fogadja. A mellette ülő asszony pedig egy fogtörés miatt jött. Ő is hamarosan bemehet.

Egy huszonéves lány „tömetni jött.” Nem tudott arról, hogy nincs hagyományos rendelés. Az asszisztens meghallgatja, majd tájékoztatja, hogy csak a sürgős eseteket fogadják. A lány rögtön rávágja erre: neki sürgős!

– Fáj? – kérdez vissza az asszisztens.

– Nem.

– Akkor a doktornő megnézi, és kap egy időpontot. Legkorábban október ötödikén jöhet vissza.

– És, ha azt mondom, hogy fáj? – próbálkozik a lány.

– Ha fáj, akkor jöjjön! – vágja rá az asszisztens. A fiatal nő visszakozik: mégis jó az az október.

Az orvosnak, Futanics Gyöngyinek ottjártunkig nem volt olyan betege, akit azonnal el kellett volna látnia. Páciensei megértették, amikor elmagyarázta, hogy miért nem ad időpontokat ezekre a napokra. Azt állítja: a jelenlegi finanszírozás mellett szinte ingyen jár be dolgozni, legalábbis ahhoz képest, hogy egy kórházi szakorvos bruttó 500-600 ezer forintot kap. Körzetéhez 6500-8000 beteg tartozik. Amit pedig a körzetre kap az egészségbiztosítótól, abból mire kifizeti a rezsit, mindössze bruttó 110 ezer forint orvosbért tud kivenni.

– Nyolc betegem volt eddig, de inkább csak beszélgetős napunk van – értékeli a Népszavának az akció első felvonását Nagy Ákos, a demonstráció szervezője, a keszthelyi fogorvos. Jönnek a betegek, és mi most főként beszélgetünk velünk. Elmondjuk, hogy mi a gondunk, nagyon megértőek, bár sokan hitetlenkedve hallgatták, hogy mekkora a különbség a kezelés valódi költsége és az állami biztosító által fizetett díj között. A beszélgetések végén pedig nagyon is egyetértünk, hogy ez így nincs jól, nagyon nincs jól.

Szerző
2017.09.04 21:19

Kásler doktor veszélyes műtétre készül az egészségügyben

Publikálás dátuma
2018.10.19 06:00
A kép csak illusztráció
Fotó: / Kállai Márton
Minden költségtérítéses szolgáltatást megszüntetne a kórházakban a szaktárca – tudta meg lapunk. Bevételeik 5-10 százalékát veszíthetik el a kórházak, ha betiltják fizetős szolgáltatásaikat. Ez a lépés a nem fizetős terápiákat, például a művesekezelést is veszélybe sodorná.
Nagyobb zavart okozhat, mint amennyi gondot orvosolhat – így minősíthető az a lapunk birtokába került jogszabály-tervezet, amellyel Orbán Viktor kormányfő kérésére elkezdené az egészségügyi köz- és a magánszolgáltatások szétválasztását Kásler Miklós humánminiszter. Egy hamarosan a parlament elé kerülő salátatörvény egyik pontja ugyanis úgy szól: a jövőben „közfinanszírozott kapacitások igénybevételével nem nyújtható nem közfinanszírozott ellátás.” Ez azt jelenti: az intézményekben ma elérhető összes fizetős szolgáltatást meg kell szüntetni. Most az egyágyas szobáért, leletmásolatért, vagy olyan ellátásért is kérhetnek pénzt az intézmények, amit egyébként a biztosító nem fizet. Nem ritka, hogy például a testsúlycsökkentő műtétekre a kórház orvosa bérli saját intézménye műtőjét – akkor is, ha a beavatkozás nem „szépészeti”, hanem egészségügyi okokból válik indokolttá. Ilyenkor például a gyomorszűkítést a kórház eszközeivel, azaz közfinanszírozott tárgyakkal végzik. A tervezett új szabály viszont ezt is megtiltaná, éppúgy mint a műtők vagy egyéb eszközök bérbeadását. Lapunknak az egyik intézményvezető azt mondta, hogy a tervezetben olvasható tiltás gondot okozhat még a művese-kezelésekben is. Ahhoz ugyanis, hogy a gép el tudja végezni a vese helyett a vér szűrését egy kisebb érműtétre van szükség. A művese állomáson ehhez nincs műtő és szakember, ezért ezt a beavatkozást a magáncégek által üzemeltetett állomások is a közeli kórházakban végeztetik el, és számla ellenében ezt ki is fizetik.
Az állami kórházak a bevételeik 5-10 százalékát a magánegészségügyi szolgáltatásokból szerzik. A tervezetben szereplő elképzelés még csak nem is teljesen új. A harmadik Orbán-kormány államtitkára, Zombor Gábor négy évvel ezelőtt jelentette be, hogy az állami kórházakban nincs helye fizetős ellátásnak, és a jövőben a maradék „magánérdekű" fizetős szolgáltatást is kiváltják államival. Azt már a bejelentéskor sejteni lehetett, hogy nem a vállalkozási formában dolgozó altató-, illetve röntgenorvosokat tiltják ki a rendszerből. A Zombor-féle törvénymódosítás meglehetősen nagy zavart okozott: e szerint ugyanis a betegtől nem kérhettek volna pénzt olyan szolgáltatásért amiért más esetben az egészségbiztosító térítést fizet a közfinanszírozott intézménynek, és magánszolgáltatást sem lehetett volna közpénzből finanszírozni. Csak a kórházi magánszolgáltatás tilalma az intézmények mintegy felében hozott lehetetlen helyzetbe vállalkozásokat. A legsúlyosabb problémákkal azok a kórházak kerültek szembe, amelyek érzékelve az ellátás feszültségeit, már korábban piaci szolgáltatásokat kezdtek nyújtani a magyar betegek számára. Ehhez egészen 2014 nyaráig még több-kevesebb biztatást is kaptak a második Orbán-kormány egészségpolitikai vezetésétől. Az úttörő intézmények közé tartozott az Uzsoki, ahol a közkórház kapacitástöbbletének piaci értékesítésével enyhítettek valamit az állandó forráshiányon. Első körben a külföldi betegeket célozták meg, ám miután nagyon sok magyar is érdeklődött, a hazai pácienseket is beengedték a rendszerbe. Aki írásban lemondott a közfinanszírozásról, és meg is tudta fizetni magánbetegként a szolgáltatást, soron kívüli ellátást kaphatott az Uzsokiban. Zombor Gábor intézkedése után ez utóbbit meg kellett szüntetniük. Ma már szinte csak külföldi betegek kerülhetnek a VIP részlegükre, ami viszont a közkórháztól vásárolja, bérli a magánbetegeik ellátásához szükséges eszközöket, szolgáltatásokat.
Szerző
2018.10.19 06:00
Frissítve: 2018.10.19 06:00

Eurostat: a magyarok egynegyedét fenyegeti a szegénység

Publikálás dátuma
2018.10.18 21:47
Illusztráció
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
A fiatalkorúak közel harmada tapasztalhatja meg a nélkülözést, a helyzet pedig így is jobb, mint öt éve volt.
Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat legfrissebb jelentése szerint 2017-ben a magyar lakosság 25,6 százaléka élt szegénységtől vagy társadalmi kirekesztettségtől fenyegetetten: ez a nők 26,1 százalékát, a férfiak 25 százalékát, a 18 évnél fiatalabbak 31,6 százalékát és a 65 évnél idősebbek 16,8 százalékát érintette – összegzi a kimutatás eredményeit a Világgazdaság.
Mint a portál írja, az Eurostat infografikája alapján a hazai alkalmazottak 19 százaléka nélkülözött, addig a munkanélküliek túlnyomó többsége, azaz a 73,1 százaléka volt ennek kitéve. A Magyarországra vonatkozó adatok sokat javultak az elmúlt években, hiszen 2013-ban még 27,8 százalékon állt a nélkülözők aránya szintén az Eurostat szerint. Ez önmagában viszont még nem elég, hiszen a szegénység vagy társadalmi kirekesztettség még így is 2 503 936 magyart érintett a statisztikai adatok szerint.
az Eurostat ezeket szempontokat vette figyelembe statisztikája elkészítésekor:
  • társadalmi transzferek (jövedelemből eredő szegénység),
  • milyen mértékben ér valakit súlyos anyagi hátrány, él súlyos nélkülözésben,
  • milyen munkaintenzitású háztartásban él.
Ha valakinél a fentiek közül egy is teljesül, akkor statisztikailag beleesik ebbe a statisztikai kategóriába. Az EU átlagát tekintve (22,5 százalék) nem annyira vészesek a magyar számok. Igaz, az összes arányt tekintve lemaradásban voltunk: az EU-s országokban élő nők 23,3 százaléka, a férfiak 21,6 százaléka élt nélkülözésben. A 18 év alattiak 24,5 százalékát, a 65 év felettieknek 18 százalékát érintette a szegénység. És jobb eredmény született az EU-ban a munkavállalókat, illetve a munkanélkülieket tekintve is – előbbieknek a 12,3 százaléka, míg utóbbiaknak a 64,7 százaléka küzdött szegénységgel és kirekesztettséggel. Végül, a hazai munkaintenzitás kapcsán elmondható, hogy tavaly éves szinten rekordszintű volt a foglalkoztatási ráta (68,2 százalék). Azaz 2017-ben a foglalkoztatottak átlagos létszáma elérte a 4 millió 421 ezer főt, amely összesen 70 ezerrel haladta meg a 2016-os adatokat – írja a lap.
2018.10.18 21:47