Ez a tárca végülis a magyar külpolitikáról szól, de a történet San Franciscóban kezdődik. Pénteken ugyanis az amerikai sajtó arról a szokatlan fekete füstről számolt be, amely az ottani orosz konzulátus kéményéből lepte el a környéket. A tűzoltók ott teremtek, de hazaküldték őket azzal, hogy nincs tűz, semmi baj, köszönjük szépen.
Folyik az amerikai-orosz csetepaté. Mint gyerekek a játszótéren, egymást hibáztatják, mindkettő csak visszaütött. A múlt héten Amerika bezáratta a San Francisco-i orosz konzulátust, ahol a szombati határidő előtt megállás nélkül folyt a dokumentumok égetése. Meglepő, hogy erre csak az utolsó pillanatban került sor. Lehet, hogy az oroszok is elszámították magukat és a magyar kormányhoz hasonlóan több „megértésre” számítottak Donald Trump Amerikájától?
Pedig tudniuk illett volna, hogy az új elnök nem egyenlő Amerikával. Igaz, döntő szerepe van a háború és béke kérdésében. Ám felette van az alkotmány, amelyet az évszázadok során alig módosítottak. Mellette, nem alárendelt szerepben van jelen a kongresszus két háza és a Legfelsőbb Bíróság is. És ott van a független sajtó. A képviselők pártfegyelme más, mint Európában. A legutóbbi orosz-ellenes szankciókat a kongresszus 99 százaléka megszavazta, s bár Trump ellenezte, az elnöki vétó elmaradt. A vétó felülírásához ugyanis kétharmad kell és ez bőven meg is lett volna.
Ez az Amerika most szinte egységesen megveti Putyin Oroszországát. A 99 százalékos szavazat részben Putyin ukrajnai katonai agressziójára, de főleg arra az orosz elektronikus és politikai beavatkozásra reagált, amelyet a választók többsége tavaly az amerikai demokrácia elleni alattomos támadásnak tekintett és tekint ma is.
Ebben a légkörben Putyin gyakori budapesti fogadtatása és a paksi hosszú távú szerződés kétségbe vonja a magyar kormány NATO iránti elkötelezettségét. Ez a konklúzió nem most és nem tőlem, hanem Orbán Viktortól ered. Tíz évvel ezelőtt ő volt az, aki joggal kritizálta Gyurcsány Ferencet orosz orientációjáért. Megemlítem, hogy a Népszabadságban nyilvánosan támogattam akkor Orbán kritikáját.
Ma Gyurcsány az, aki ellenzékben az ellenzéki Orbánnal ért egyet. Moszkva helyett Brüsszel a cél, mondja; Európához igazodjunk. Kiállása dicséretreméltó, mert ezt a szavazók bizonytalansága közepette teszi. Ugyanis a magyar szavazók háromnegyede, megelőzve a térség másik hat országát, egy liberális, nyugati típusú demokráciát támogat egy tekintélyelvű rendszer ellenében. Ez biztató, de a Political Capital és a GLOBSEC új felmérése szerint 44 százalék (!) szimpatikusnak tartja Putyint. És az orosz diktátor népszerűbb Angela Merkelnél, a német demokrácia szabadon és többszörösen megválasztott, higgadt és humánus vezetőjénél.
Ez a pro-Putyin mentalitás szerfelett érthetetlen Amerikában – még Trump elnöksége idején is. Lehet, hogy Orbán egyszer eljut a Fehér Házba, de az űr a két szövetséges ország és különösen a két kormány között nem szűkül.
