„Vlagyimir Putyin kristálytiszta demokrata”– ezt Gerhard Schröder volt német kancellár mondta az orosz elnökről 13 évvel ezelőtt. Vélhetően ettől a kijelentéstől nem teljesen függetlenül történt, hogy Schröder lett a Gazprom felügyelő bizottságának elnöke, ami mellékesen évi félmillió eurós fizetéssel jár. Az idézett, azóta világhírűvé vált mondat az anyagiakon kívül megalapozta Schröder barátságát Putyinnal, akivel jó ideje tegező viszonyban van. A volt német kancellár minden bizonnyal „megszolgálta” a pénzét, Putyin ugyanis most megtette – „független igazgató” címmel – a felügyelete alatt álló, a világ börzén jegyzett legnagyobb olajtermelő vállalata, a Rosznyeft felügyelőbizottsága tagjává. Évi fizetése újabb félmillió, ezúttal amerikai dollár.
Kinevezését Dmitrij Medvegyev miniszterelnök írta alá. A cég vezérigazgatója Igor Szecsin, Putyin legszorosabb bizalmasa. Közös leningrádi – ma Szentpétervár – KGB-s múltjuk köti össze őket. Szecsin hajtotta végre Putyin utasítására a rendszerváltás után magántulajdonba került orosz olaj és gázipar újraállamosítását, s ő számolta fel Mihail Hodorkovszkij olajbirodalmát, a Jukoszt.
Németországban sokan bírálták a volt kancellár lépését, hogy – mint a Der Spiegel írja –, „bekapcsolódott a Kreml határozathozó körébe”. A Rosznyeft ugyanis nem egy nagyvállalat, mit a Volkswagen, hanem mindenek előtt Putyin hatalmi rendszerének része, melyből baráti körét fizeti. Ebben vállalt szerepet Gerhard Schröder, a Német Szövetségi Köztársaság volt kancellárja, a legrégibb német demokratikus párt, az SPD volt elnöke.
A szociáldemokraták mostani kancellárjelöltje, Martin Schulz csalódással vette tudomásul Schröder döntését, hiszen ezzel sokat ártott esélyeinek a szeptember 24-i parlamenti választásokon. „Telefonon beszéltem Gerhard Schröderrel. Közöltem vele, hogy a helyében én nem tettem volna meg ezt a lépést” – nyilatkozta Schulz. A párt többi vezetője is elhatárolódik volt elnökük döntésétől, s nem terveznek további közös fellépést a választási rendezvényeken.
A lépését és személyét ért bírálatok leperegnek Schröderről. „A német munkavállalóknak is haszna lehet abból, hogy német tagja is van a Rosznyeft vezetésének” – kommentálta kinevezését. Ebben áttételesen még igaza is lehet. A vállalat ugyanis nagy befektetésekre készül Németországban. Olajfinomítók alapításán kívül fel akarja vásárolni a Total benzinkúthálózat több mint ezer németországi töltőállomását. Ehhez persze berlini és brüsszeli engedélyekre van szüksége. Putyin ezek megszerzéséhez akarja felhasználni Schröder kapcsolatait. De ennél sokkal fontosabb, hogy a volt kancellár még létező tekintélyére számít az Ukrajna miatt kimondott európai uniós és amerikai bojkott feloldásában is. Az ügyben Schröder már megtette az első óvatos lépést, amikor kijelentette: „a bojkott nem hozta meg a várt eredményt.” További „érveinek” megvesztegetés, fenyegetés is adhat súlyt. Putyin politikájától egyik sem idegen.
Luxus és szókimondás
Köztudott, hogy a volt kancellár mindig nagyon odafigyelt a pénzre. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy szegény körülmények között nőt fel, szülei elváltak, édesanyja egyedül nevelte a családot. „Nyolcan éltünk egy kétszobás, fürdőszoba nélküli lakásban. Anyám segélyből nevelt bennünket. A szomszédok szemében szegény, aszociális család voltunk.” Jó tanuló volt, már a középiskolában is kapott ösztöndíjat. Vezető szerepe volt a szociáldemokrata párt ifjúsági szervezete, a JUSO radikális, baloldali tagozatában. Filmfelvétel őrzi a jelenetet, amikor Bonnban egy tüntetésen rázza a kancellári hivatal kapujának vasrácsát és azt kiabálja: „be akarok ide menni”. A rendőrök elkísérték, és megbüntették rendzavarásért 20 márkára. Húsz évvel később aztán mégis bevonult a kormányfői hivatalba, akkor már nem Bonnban, hanem Berlinben. Ezúttal nem mint rendzavarót kísérte el a rendőrség, hanem a díszszázad, mint a Szövetségi Köztársaság frissen megválasztott hetedik kancellárját kísérte be, a kormányfői rezidenciára.
Schröder – mintha csak be akarná pótolni, amit nyomorúságos gyerekkorában elmulasztott – amint megengedhette magának, nagylábon élt. Szereti a drága szivarokat, a finom öltönyöket és a nehéz francia vörösborokat – kedvence a Chateau de Pommard –, állandó vendég a világvárosok drága vendéglőiben. 73 évesen négy házasságot tud maga mögött. Szókimondónak tekinti magát, de környezete ezt gyakran durvának, modortalannak ítéli meg. Híres eset volt, amikor 2004-ben elvesztette a választásokat Angela Merkellel szemben, s az esti TV-műsor kerekasztal-beszélgetése során minősíthetetlen hangon támadt Merkelre, akitől később bocsánatot kért: „Frau Merkel, maga nem rendelkezik azzal a képességgel, amire egy kancellárnak szüksége van. Csak nem gondolja, hogy az én pártom, a szociáldemokrata párt koalícióra lép kancellársága alatt a maga CDU/CSU-jával?”. A CDU/CSU azóta, 12 éve koalícióban van az SPD-vel, Angela Merkelt pedig a demokratikus országok legtekintélyesebb politikusának tekintik.
