Kossuth Pest vármegye gyűlésén 1844-ben nevezte elsőként - állítólag gúnyosan, mivel nem voltak jó viszonyban - Széchenyit a "legnagyobb magyarnak". Talán ő maga sem gondolta, mennyire találó állandó jelzőt adományozott a "nemes grófnak". Széchenyi egymaga többet tett az ország fejlődéséért, mint politikustársai összesen. Természetesen nem akarom kisebbíteni sem Kossuth, sem Deák, sem Eötvös József és mások érdemét, de dicsőséges útjukon Széchenyi indította el őket. Széchenyi emberi nagyságát az is mutatja, hogy - bár kölcsönösen nem kedvelték egymást -, amikor az ország érdeke azt igényelte, össze tudott fogni Kossuthal. Kossuth a pénzügy, Széchenyi a közlekedésügyi minisztérium vezetését vállalta el Batthyány kormányában. Külön szeretném megköszönni Takács Imre kiváló írását (A hazát szolgálta, szeptember 4. ), melyet csak annyival szeretnék kiegészíteni: Széchenyi valóban a hazát szolgálta önzetlenül, s bár zseni volt, mindig kételkedett önmagában. Vívódó, gondolkodó, folyton jobbra törekvő ember volt, aki megbecsültségét munkásságával és egész életével maga érdemelte ki.
