Tőlünk érdemes venni, persze csakis igényeseknek. Kétmilliárd forintot igénytelen vevő nem is adna a legjobb minőségű baltás gyilkosért sem, pedig nekünk is többe van. Hiszen amint kiadtuk Azerbajdzsánnak, ahol mint nemzeti hős elnöki kegyelemben részesült, nekünk támadt a fél világ. Mert a magyarokat mindig bántják. Az a rongyos kétmilliárd, ami az azeri feketekasszából Magyarországra eljuthatott, még fájdalomdíjnak is kevés.
Én egyébként elhatárolom magam a fentiektől, mert nem akarok sumák lenni. Szijjártó Péter megmondta, hogy aki összefüggést sejt a gyilkos kiadatása és a kenőpénz-gyanús összegek között, az sumák: „Visszautasítok minden sumák találgatást, ami kapcsolatot feltételez bűnügyek és a magyar kormány között”. Még hogy bűnügyek és a kormány! Olyan messze vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Vagy mint Farkas Flórián a roma integrációra szánt pénzektől, meg Rogán barátai a kötvénybiznisztől. A „sumák” az új kampányszlogen lehet, beírhatták az ellenzék jellemzésére javasolt szavak gyűjteményébe, mindjárt a „Soros-bérenc”, a „nemzetellenes”, a „migránsbarát” és a „kerítésromboló” mellé. A miniszterelnök által egykor olvasásra ajánlott Demokrata „sumák ősz”-ről ír (tudják, az erőszakos zavargások szezonja), amikor „a BKK elleni támadások után a vízellátásban, a gázellátásban, a szemétszállításban is jöhetnek zavarkeltő akciók”. A főpolgármester biztonságpolitikai szakértője: Földi László szerint ezek lesznek „a sumák ősz fejleményei”.
Na kérem, ilyenek a sumákok. Szemben velem, aki készséggel elhiszi, hogy a szemétszállítás zavarait nem az ostoba központosítás okozza, hanem ugyanazok, akik a BKK és a metró elleni orvtámadást is végrehajtották. Közelebbről a Sumák Fakocka és a Sumák Kiskutya. Hogy miként akadályozzák majd meg a kukák kiürítését, azt nem tudom, de hogy ördögien ravasz tervük van arra is, az bizonyos. Földi szerint ez az egész összefüggésben van „az emberi és kisebbségi jogok fetisizálásával”, de ez már magas nekem. Ha csak nem arról van szó, hogy a kisebbségek, zsidók, cigányok, melegek az átlagnál hajlamosabbak a sumákságra. Nem lepne meg.
A magam részéről biztos vagyok benne, hogy a sumákok megszégyenítő vereséget szenvednek. A kormány visszakézből cáfolni fogja az azerbajdzsáni pénzmozgások körüli gyanúkat. A miniszterelnök csak azért nem szólalt meg azonnal, mert nem aprózhatja el magát. Ha minden kormányzati korrupciós ügynél ő beszélne, hát be sem állhatna a szája, ezt igazán nem kívánhatjuk. A fideszes képviselők viszont nyilván nem akadályozzák meg, mint más kellemetlen témáknál, a Nemzetbiztonsági Bizottság ülését, és ott ripityára zúzzák a vádakat. Ha ők mégsem, akkor majd az MKB, ahol az azerbajdzsáni miniszterelnök-helyettes (ő az, aki Orbánnal a rezidenciáján is tárgyalt) fiacskája cégének budapesti számláit vezették, alapos vizsgálatot végez: kinek ment a kétmilliárd. Annyira jó, hogy a bank már Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került, benne igazán bízhatunk! De ha nem így lenne, ott van a bankfelügyelet feladatát ellátó Nemzeti Bank, élén Matolcsyval. Vagy ha valami elképzelhetetlen okból ő nem vizsgálódna kellő mélységben, akkor jönne Polt Péter, a legfőbb ügyész. Hát ezért vagyok száz százalékig meggyőződve, hogy a teljes igazságra fény derül.
Különben is, az egész csak vihar egy pohár vízben. Mert mi van, ha mégis kormányközelbe jutottak a titkos pénzek? Arról ugye szó nem lehet, hogy – mint más európai címzetteknél - egyes politikusok szolgálataiért utaltak kenőpénzt. Szerintem legfeljebb egy tanácsadói szerződés ellenértékét fizethették ki. Igen, ez a legvalószínűbb: a mi vezetőink tanácsokat adtak azerbajdzsáni kollégáiknak. Bár azok is elég dörzsöltnek látszanak: az pl. igazán ügyes ötlet, hogy Alijev elnök a saját feleségét nevezte ki alelnöknek. Biztosította népét arról, hogy hitvese „művelt, mind szakmailag, mind elméletileg képzett, becsületes ember”. Márpedig ki ismerheti jobban a nejét, mint ő? És az is nagyon tetszett, amikor valami műszaki malőr következtében egy nappal a szavazás előtt jelent meg a választási eredmény.
De hiába a tehetség, tanácsra Alijevéknek is szükségük van. Hogy mást ne mondják, az ország hivatalos neve még mindig Azerbajdzsáni Köztársaság, pedig már volt alkotmánymódosításuk is. Ez pipogyaságra vall. Aztán: az rendben van, hogy az első ember családja mérhetetlen vagyont halmozott fel, de mindet a saját nevükön, ami csöppet sem elegáns. Meg kell tehát tanítani nekik a strómanok alkalmazásának kifinomult művészetét. És az sem járja, hogy a médiapolitikájukat brutális nyíltsággal, ország-világ szeme láttára gyakorolják. Egy kritikus újságírót agyonvertek, egy másikat megbüntettek, mert hőzöngött, amikor az elnök lányának versét kötelező tananyaggá tették. Minek ez a durvaság! Ugyanezt az eredményt el lehet érni egy-egy lap megszüntetésével, mások megvásárlásával vagy gazdasági kivéreztetésével.
Ha jól meggondolom, azzal a kétmilliárddal a mieink voltaképpen alul volnának fizetve. De barátok között nem szokás filléreskedni.
