Előfizetés

Baltást vegyenek!

Tőlünk érdemes venni, persze csakis igényeseknek. Kétmilliárd forintot igénytelen vevő nem is adna a legjobb minőségű baltás gyilkosért sem, pedig nekünk is többe van. Hiszen amint kiadtuk Azerbajdzsánnak, ahol mint nemzeti hős elnöki kegyelemben részesült, nekünk támadt a fél világ. Mert a magyarokat mindig bántják. Az a rongyos kétmilliárd, ami az azeri feketekasszából Magyarországra eljuthatott, még fájdalomdíjnak is kevés.

Én egyébként elhatárolom magam a fentiektől, mert nem akarok sumák lenni. Szijjártó Péter megmondta, hogy aki összefüggést sejt a gyilkos kiadatása és a kenőpénz-gyanús összegek között, az sumák: „Visszautasítok minden sumák találgatást, ami kapcsolatot feltételez bűnügyek és a magyar kormány között”. Még hogy bűnügyek és a kormány! Olyan messze vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Vagy mint Farkas Flórián a roma integrációra szánt pénzektől, meg Rogán barátai a kötvénybiznisztől. A „sumák” az új kampányszlogen lehet, beírhatták az ellenzék jellemzésére javasolt szavak gyűjteményébe, mindjárt a „Soros-bérenc”, a „nemzetellenes”, a „migránsbarát” és a „kerítésromboló” mellé. A miniszterelnök által egykor olvasásra ajánlott Demokrata „sumák ősz”-ről ír (tudják, az erőszakos zavargások szezonja), amikor „a BKK elleni támadások után a vízellátásban, a gázellátásban, a szemétszállításban is jöhetnek zavarkeltő akciók”. A főpolgármester biztonságpolitikai szakértője: Földi László szerint ezek lesznek „a sumák ősz fejleményei”.

Na kérem, ilyenek a sumákok. Szemben velem, aki készséggel elhiszi, hogy a szemétszállítás zavarait nem az ostoba központosítás okozza, hanem ugyanazok, akik a BKK és a metró elleni orvtámadást is végrehajtották. Közelebbről a Sumák Fakocka és a Sumák Kiskutya. Hogy miként akadályozzák majd meg a kukák kiürítését, azt nem tudom, de hogy ördögien ravasz tervük van arra is, az bizonyos. Földi szerint ez az egész összefüggésben van „az emberi és kisebbségi jogok fetisizálásával”, de ez már magas nekem. Ha csak nem arról van szó, hogy a kisebbségek, zsidók, cigányok, melegek az átlagnál hajlamosabbak a sumákságra. Nem lepne meg.

A magam részéről biztos vagyok benne, hogy a sumákok megszégyenítő vereséget szenvednek. A kormány visszakézből cáfolni fogja az azerbajdzsáni pénzmozgások körüli gyanúkat. A miniszterelnök csak azért nem szólalt meg azonnal, mert nem aprózhatja el magát. Ha minden kormányzati korrupciós ügynél ő beszélne, hát be sem állhatna a szája, ezt igazán nem kívánhatjuk. A fideszes képviselők viszont nyilván nem akadályozzák meg, mint más kellemetlen témáknál, a Nemzetbiztonsági Bizottság ülését, és ott ripityára zúzzák a vádakat. Ha ők mégsem, akkor majd az MKB, ahol az azerbajdzsáni miniszterelnök-helyettes (ő az, aki Orbánnal a rezidenciáján is tárgyalt) fiacskája cégének budapesti számláit vezették, alapos vizsgálatot végez: kinek ment a kétmilliárd. Annyira jó, hogy a bank már Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került, benne igazán bízhatunk! De ha nem így lenne, ott van a bankfelügyelet feladatát ellátó Nemzeti Bank, élén Matolcsyval. Vagy ha valami elképzelhetetlen okból ő nem vizsgálódna kellő mélységben, akkor jönne Polt Péter, a legfőbb ügyész. Hát ezért vagyok száz százalékig meggyőződve, hogy a teljes igazságra fény derül.

Különben is, az egész csak vihar egy pohár vízben. Mert mi van, ha mégis kormányközelbe jutottak a titkos pénzek? Arról ugye szó nem lehet, hogy – mint más európai címzetteknél - egyes politikusok szolgálataiért utaltak kenőpénzt. Szerintem legfeljebb egy tanácsadói szerződés ellenértékét fizethették ki. Igen, ez a legvalószínűbb: a mi vezetőink tanácsokat adtak azerbajdzsáni kollégáiknak. Bár azok is elég dörzsöltnek látszanak: az pl. igazán ügyes ötlet, hogy Alijev elnök a saját feleségét nevezte ki alelnöknek. Biztosította népét arról, hogy hitvese „művelt, mind szakmailag, mind elméletileg képzett, becsületes ember”. Márpedig ki ismerheti jobban a nejét, mint ő? És az is nagyon tetszett, amikor valami műszaki malőr következtében egy nappal a szavazás előtt jelent meg a választási eredmény.

De hiába a tehetség, tanácsra Alijevéknek is szükségük van. Hogy mást ne mondják, az ország hivatalos neve még mindig Azerbajdzsáni Köztársaság, pedig már volt alkotmánymódosításuk is. Ez pipogyaságra vall. Aztán: az rendben van, hogy az első ember családja mérhetetlen vagyont halmozott fel, de mindet a saját nevükön, ami csöppet sem elegáns. Meg kell tehát tanítani nekik a strómanok alkalmazásának kifinomult művészetét. És az sem járja, hogy a médiapolitikájukat brutális nyíltsággal, ország-világ szeme láttára gyakorolják. Egy kritikus újságírót agyonvertek, egy másikat megbüntettek, mert hőzöngött, amikor az elnök lányának versét kötelező tananyaggá tették. Minek ez a durvaság! Ugyanezt az eredményt el lehet érni egy-egy lap megszüntetésével, mások megvásárlásával vagy gazdasági kivéreztetésével.

Ha jól meggondolom, azzal a kétmilliárddal a mieink voltaképpen alul volnának fizetve. De barátok között nem szokás filléreskedni.

Ha nem szomjas a szamár…

Maximálisan kulturált, amennyire ez egy diplomatától, párizsi professzor dámától elvárható, engesztelhetetlenül demokrata, viszont kíméletlenül bírál. Ezt a szellemiséget követi a Le Monde-ban publikált szabad fórum cikkében a luxemburgi Viviane Reding, volt uniós biztos, máig is európai parlamenti képviselő. A közösség védelme elvárná, hangsúlyozza, hogy a szabályzata hiteles törvénykönyvvé váljék, mert Budapest és Varsó minduntalan az ellenkezőjére provokálna.

Elbocsátott bírák, szájkosárral elnémított újságírók, kiutált emigránsok, megfélemlített civil szervezetek, diabolizált Brüsszel. Az unió jövője a tét, a válasznak határozottnak kell lennie. De nem így van. Nevezetesen Orbán Viktor magyar kormányfőt nehéz ráncba szedni, akkor is, ha súlyosan sérti az emberi jogokat. Magyarország esetében ez az állapot 2012 óta tart, Lengyelországéban 2015 óta. A hatásos eszköz a közös eszmei követelmények maradéktalan alkalmazására, a közös anyagi alapok megvonása lehet.

Mire várunk? - kérdi Reding. Ő maga a jogállam védelmére már 2014-ben új mechanizmus létrehozását indítványozta. Sajnos azonban az olyan szamarat nem lehet ivásra szorítani, amely nem szomjas. Mit kezdhetnek például a varsói vezetéssel, amely minden párbeszédtől makacsul elzárkózik? Amely a közös értékektől önmagát légmentesen elszigeteli? Hasonló a helyzet Orbán Viktorral, aki megosztja a kontinens néppártjait. Vele szemben hasztalan minden diplomáciai kísérlet Ha ők nem készek módszert váltani, az Uniónak kell ehhez folyamodnia. Az alapelvek szigorításával.

Mire várunk? Az idegháború egyik hatásos eszköze a pénz lehet. A lengyel és a magyar esetben a közös anyagi alap évi nemzeti jövedelmük öt százalékát teszi ki. Amennyiben az állami költségvetési hiány mértéktelenül elszáll, büntetést van mód alkalmazni a kormányzatok megzabolázásra, és ezzel öregbíteni az unió hitelességét. A közösség ésszerűen azzal védhetné a demokráciát, ha jognyirbálásokat tapasztalva csökkentenék az anyagi mozgásteret, amit az érintettek igencsak megsínylenének. A deficit száguldani kezdene, a vásárlóerő tekintélyesen csökkenne. Mindez kikezdené a kormányzatok politikai hitelét. Az Európai Unió csakis azzal mozdíthatja elő az emberi jogok alkalmazását, ha megköveteli a szigorú szabálykövetést. Az uniós tagság önkéntes, jogokat és kötelezettségeket egyaránt magában foglal. Értékeket és sorsokat fogunk össze együtt, és nem hatalmas piac vagyunk csupán, ahol az egyik a másik rovására érvényesülhet - hangsúlyozza Viviane Reding.

És minősítő véleményeként hozzáfűzi azt is, hogy a tangót ketten járják. Az nem magánszám, amelyben mindenki úgy ugrándozik, ahogyan az csakis őt szórakoztatja.

Baksis Bakuból

Azon még csak-csak el lehet vitatkozni, mennyire mutat demokratikus vonásokat Magyarország, ám Azerbajdzsán esetében ennek semmi értelme. Az ország eleve csak 1991 óta létezik, korábban a török, a perzsa, majd az orosz birodalom része, illetve a Szovjetunió tagköztársasága volt. Nem csoda, hogy függetlenné válása után szinte azonnal a despotizmus felé fordult. A sors furcsa fintora, hogy a mai elnök, Ilhan Alijev apja, Gejdar Alijev a hatvanas évek végén éppen a "civilizálódás", a korrupció és a nepotizmus elleni harc jegyében került az Azerbajdzsáni Kommunista Párt élére, majd az SZKP legfelső vezetői testületébe, a Politikai Bizottságba. Hát persze, hogy amikor egy clevelandi kórházban megállt a szíve, a fiára szállt a hatalma, aki tulajdon feleségét nevezte ki helyettesének, és újabban már a saját, épp csak pelyhedző állú fiát is magával viszi a nemzetközi csúcstalálkozókra. Az ellenzéki politikusokat, a civileket, a független újságírókat zaklatják, ellehetetlenítik, fenyegetik, és ha nem értenek a "szép szóból", bebörtönzik. Aztán az egészet török módra rákenik "a gülenistákra", vagy - nem mondjuk meg, milyen példát követve - Soros Györgyre.

Régóta nyilvánvaló, hogy Ilhan Alijev fontosnak tartja országa nemzetközi reputációját. Az Atletico Madrid futballistái például 2013 óta az azeri turisztikai hivatal hirdetését viselik mezükön. Csak a szerződés első, másfél éves szakasza 12 millió euróba került, és biztosan sok turista látogat emiatt Azerbajdzsánba, mert a kontraktust többször is meghosszabbították. A napokban kiderült, hogy ez is csak aprópénz az európai politika és média befolyásolására szánt két és fél milliárd eurós titkos alaphoz képest. Utóbbiból az Átlátszó szerint több mint hétmillió kötött ki egy rejtélyes magyarországi számlán - talán véletlenül, de mindenesetre pont akkortájt, amikor Orbán Viktor Bakunak ajándékozta az ott nemzeti hősként ünnepelt baltás gyilkost.

Na most ez az Azerbajdzsán valamiért kedvesebb a magyar vezetők szívének, mint Hollandia. Csak tudnánk, miért!