Debreceni polgárok

Hogyan terem a magyar polgár?

Vajda Mihály 1953-ban érettségizett. 1956-ig a Lenin Intézetbe, majd az ELTE filozófia–német szakára járt, ott szerzett diplomát. Lukács György tanítványai közé fogadta, a Budapesti Iskola köréhez (Heller Ágnes, Fehér Ferenc, Márkus György, Mészáros István) tartozott. Általános iskolai tanár lett, majd 1961-től az MTA Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa. 1967-ben a filozófiai tudományok kandidátusa. Ő is fokozatosan eltávolodott a marxizmustól, 1973-ban politikai alkalmatlanság címén elbocsátották. Szabadúszó fordító, nyelvtanár, majd 1977-1980 között Brémában, majd New Yorkban vendégprofesszor. 1989-ben rehabilitálták, 1990-ben a Debreceni Egyetem filozófia tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. 1992-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. 2000-ben az MTA Filozófiai Bizottságának elnöke, majd 2001-től az Akadémia levelező, 2007-től rendes tagja. 2005-től professor emeritus, 2009-ig az MTA Filozófiai Kutatóintézetének igazgatója.

Vajda 2017. szeptember 4-én rövid bejegyzést tett ki a Facebookra a Debreceni Egyetem vezetőjéhez címezve: „Igen Tisztelt Rektor Úr! Sajnálattal közlöm, hogy professor emeritusi címemről kénytelen vagyok lemondani. Nem szeretnék fenntartani semmilyen kapcsolatot egy intézménnyel, melynek Vlagyimir Putyin a díszpolgára.”

A bejegyzés megjelenésével egyidőben szinte teljesen közömbös lett Vajda Mihály filozófusi-tanári munkássága, amit ez a rendszer amúgy is utál. Mint az autonómiát, a kritikus gondolkodást, a kételkedést. Vagy a tisztességet, amellyel bárki nem szeretne az orosz elnök akár csak virtuális társaságába keveredni. Ellentétben Kósa Lajos Debrecenjével és a város morálisan rég kikezdett egyetemével, amelyben Kósa légiója rég átvette már a hatalmat. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az egyetem szenátusának 90 százalékos többsége - félszemmel a hatalomra sandítva - megszavazta Putyin egyetemi díszpolgárságát.

A szabad polgár döntése a Vajdáé, meg az egyetem ugyancsak tiltakozó négy tanszékéé. Olyan egyszerű volna, nem?

Szerző
Friss Róbert

Sötét energia

Tizenkét éve Orbán Viktor beleordította a parlament áporodott levegőjébe: a szocik luxusprofittal tömik az energiamultikat! Mindenki nézett ki a fejéből, hogy ez most mi. Gyurcsányék meg szívták a fogukat, hogy a Fidesz megint bedobott egy gumicsontot. Mert ugyebár, ha Viktor mondja, biztos úgy is van. Aztán kiderült, a Fidesz ellenzékből kiszagolt egy az erőművek százmilliárdos tiltott állami támogatásáról szóló uniós vizsgálatot. Ez azóta persze a feledés homályába veszett: a részletek túl bonyolultak, a parlament meg kisiklatta az egészet, hisz lopni ugyebár kell. (Úgyis mint necesse est.)

Bár a Fidesz a 2010-es kampányban is haszontalicskázott, ez ma már angol hölgyek teázásaként hat Németh Szilárd 2012-ben kirobbant rezsiháborújához képest. Volt itt minden: társasházi rezsikommandók, százmilliós számlaszín-perekkel kifektetett önkormányzatok, sajtótájékoztató-sorozat oly vérlázító szolgáltatói túlkapásokról, mint például a fogyasztóknak írt levél. Az energialobbi meg - mely Gyurcsány és Bajnai izzadságszagú matekozásai ellen hangosan sírt és merkelezett - arra, hogy „levisszük a zárakat, mer' azok magasok, hogy legyen több pénz a bótba vinni”, lefagyott és kiegyezett Orbánékkal. Eszerint az állam puszira átvette a lakossági energiaellátás kereskedelmi vonalát, az ezermilliárdos hálózat pedig javarészt maradt a multiknál. A Fidesz és sajtója rögvest kihirdette, hogy „újra az államé az energiaszektor”, pedig egy frászt, a vagyont megtartották a külföldiek. Cserébe pedig Orbán szemet huny a haszontalicskázások felett. (Említtessék meg itt a politikai szándékokhoz résmentesen idomuló közműhivatal is, amely éppoly lelkesen szállította szakelemzéseit a szoci éra folyamatos áremeléseihez, mint Orbánék őrült rezsicsökkentéseihez. Most meg, a vonal újabb változtával, földbe álló nemzetközi árak mellett se találnak szakmai érvet a lakossági díjvágásra. Szégyen.)

Hallom: „nem terhelnék tovább az energiaszektort”. Ennek csúcscinizmusa már abban megmutatkozik, hogy Orbánék 2010 óta – harcok meg konzultációk ide vagy oda - azt csinálnak a rezsivel, amit akarnak. Ám miután a kiéheztetett energiaipar átadta az államnak a kereskedelmet, az extraprofit már Orbánéknál gyűlik. Ez a könyvekből kimutatott tény. Az állam az embereké helyett a saját zsebét tömi. De Orbán már nem tiltakozik, slapajai pedig „elszámolási különbözet” címen és hasonló varázsmondókákkal igyekeznek eltakarni a kormányfő zsebéből kitüremkedő pénzköteget. Most a szocialisták követelnek rezsicsökkentést, de észérveiket a Fidesz azzal söpri le, hogy a mocskos bolsi kussol. Illetve mindenki mocskos bolsi, aki a témát meg meri pendíteni.

Újabb fordulatként a Fidesz úgymond szociális gázárakért „küzd”, miközben ezek bevezetésében eddig sem akadályozta őket senki. Különösen az ősellenség Brüsszel nem, amely nyolc éve még az IMF-fel együtt a szociális gázárak megszüntetésére utasította Bajnaiékat.

Ha ön most úgy érzi, nem teljesen látja át a rezsirendszert, megnyugtatom, nem is érdemes tovább próbálkoznia. Egy zsékategóriás tragikomédia az egész.

Szerző
Marnitz István

Baltást vegyenek!

Tőlünk érdemes venni, persze csakis igényeseknek. Kétmilliárd forintot igénytelen vevő nem is adna a legjobb minőségű baltás gyilkosért sem, pedig nekünk is többe van. Hiszen amint kiadtuk Azerbajdzsánnak, ahol mint nemzeti hős elnöki kegyelemben részesült, nekünk támadt a fél világ. Mert a magyarokat mindig bántják. Az a rongyos kétmilliárd, ami az azeri feketekasszából Magyarországra eljuthatott, még fájdalomdíjnak is kevés.

Én egyébként elhatárolom magam a fentiektől, mert nem akarok sumák lenni. Szijjártó Péter megmondta, hogy aki összefüggést sejt a gyilkos kiadatása és a kenőpénz-gyanús összegek között, az sumák: „Visszautasítok minden sumák találgatást, ami kapcsolatot feltételez bűnügyek és a magyar kormány között”. Még hogy bűnügyek és a kormány! Olyan messze vannak egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Vagy mint Farkas Flórián a roma integrációra szánt pénzektől, meg Rogán barátai a kötvénybiznisztől. A „sumák” az új kampányszlogen lehet, beírhatták az ellenzék jellemzésére javasolt szavak gyűjteményébe, mindjárt a „Soros-bérenc”, a „nemzetellenes”, a „migránsbarát” és a „kerítésromboló” mellé. A miniszterelnök által egykor olvasásra ajánlott Demokrata „sumák ősz”-ről ír (tudják, az erőszakos zavargások szezonja), amikor „a BKK elleni támadások után a vízellátásban, a gázellátásban, a szemétszállításban is jöhetnek zavarkeltő akciók”. A főpolgármester biztonságpolitikai szakértője: Földi László szerint ezek lesznek „a sumák ősz fejleményei”.

Na kérem, ilyenek a sumákok. Szemben velem, aki készséggel elhiszi, hogy a szemétszállítás zavarait nem az ostoba központosítás okozza, hanem ugyanazok, akik a BKK és a metró elleni orvtámadást is végrehajtották. Közelebbről a Sumák Fakocka és a Sumák Kiskutya. Hogy miként akadályozzák majd meg a kukák kiürítését, azt nem tudom, de hogy ördögien ravasz tervük van arra is, az bizonyos. Földi szerint ez az egész összefüggésben van „az emberi és kisebbségi jogok fetisizálásával”, de ez már magas nekem. Ha csak nem arról van szó, hogy a kisebbségek, zsidók, cigányok, melegek az átlagnál hajlamosabbak a sumákságra. Nem lepne meg.

A magam részéről biztos vagyok benne, hogy a sumákok megszégyenítő vereséget szenvednek. A kormány visszakézből cáfolni fogja az azerbajdzsáni pénzmozgások körüli gyanúkat. A miniszterelnök csak azért nem szólalt meg azonnal, mert nem aprózhatja el magát. Ha minden kormányzati korrupciós ügynél ő beszélne, hát be sem állhatna a szája, ezt igazán nem kívánhatjuk. A fideszes képviselők viszont nyilván nem akadályozzák meg, mint más kellemetlen témáknál, a Nemzetbiztonsági Bizottság ülését, és ott ripityára zúzzák a vádakat. Ha ők mégsem, akkor majd az MKB, ahol az azerbajdzsáni miniszterelnök-helyettes (ő az, aki Orbánnal a rezidenciáján is tárgyalt) fiacskája cégének budapesti számláit vezették, alapos vizsgálatot végez: kinek ment a kétmilliárd. Annyira jó, hogy a bank már Mészáros Lőrinc érdekeltségébe került, benne igazán bízhatunk! De ha nem így lenne, ott van a bankfelügyelet feladatát ellátó Nemzeti Bank, élén Matolcsyval. Vagy ha valami elképzelhetetlen okból ő nem vizsgálódna kellő mélységben, akkor jönne Polt Péter, a legfőbb ügyész. Hát ezért vagyok száz százalékig meggyőződve, hogy a teljes igazságra fény derül.

Különben is, az egész csak vihar egy pohár vízben. Mert mi van, ha mégis kormányközelbe jutottak a titkos pénzek? Arról ugye szó nem lehet, hogy – mint más európai címzetteknél - egyes politikusok szolgálataiért utaltak kenőpénzt. Szerintem legfeljebb egy tanácsadói szerződés ellenértékét fizethették ki. Igen, ez a legvalószínűbb: a mi vezetőink tanácsokat adtak azerbajdzsáni kollégáiknak. Bár azok is elég dörzsöltnek látszanak: az pl. igazán ügyes ötlet, hogy Alijev elnök a saját feleségét nevezte ki alelnöknek. Biztosította népét arról, hogy hitvese „művelt, mind szakmailag, mind elméletileg képzett, becsületes ember”. Márpedig ki ismerheti jobban a nejét, mint ő? És az is nagyon tetszett, amikor valami műszaki malőr következtében egy nappal a szavazás előtt jelent meg a választási eredmény.

De hiába a tehetség, tanácsra Alijevéknek is szükségük van. Hogy mást ne mondják, az ország hivatalos neve még mindig Azerbajdzsáni Köztársaság, pedig már volt alkotmánymódosításuk is. Ez pipogyaságra vall. Aztán: az rendben van, hogy az első ember családja mérhetetlen vagyont halmozott fel, de mindet a saját nevükön, ami csöppet sem elegáns. Meg kell tehát tanítani nekik a strómanok alkalmazásának kifinomult művészetét. És az sem járja, hogy a médiapolitikájukat brutális nyíltsággal, ország-világ szeme láttára gyakorolják. Egy kritikus újságírót agyonvertek, egy másikat megbüntettek, mert hőzöngött, amikor az elnök lányának versét kötelező tananyaggá tették. Minek ez a durvaság! Ugyanezt az eredményt el lehet érni egy-egy lap megszüntetésével, mások megvásárlásával vagy gazdasági kivéreztetésével.

Ha jól meggondolom, azzal a kétmilliárddal a mieink voltaképpen alul volnának fizetve. De barátok között nem szokás filléreskedni.