Vidnyánszky nem kockáztat a Bánk bánban

Publikálás dátuma
2017.09.11. 07:45
Fotók: MTI/Koszticsák Szilárd
Vidnyánszky Attila nem vállalt rizikót Bánk bán rendezésében, amelyben Szemere Zita Melinda és Molnár Levente Bánk szerepében remekel.

Tíz év után tér vissza Vidnyánszky Attila korábbi főrendező a Magyar Állami Operaházba (az Erkel Színházba), az évad első premierjére, ami történetesen a Bánk bán. Az ember joggal vár valami igazán nagy durranást. Vidnyánszky azonban sajnos nem kockáztat. Néhány izgalmas mozzanat – vacsorára felszolgált csodaszarvas, hintaszék-trónon hintázó udvarhölgyek, koporsóban csónakázó gyermek – kivételével hozza a kötelezőt, és ennyi. A báli jelenetek statikusak, tablószerűek – komoly kihagyott koreográfiai ziccer –, hedonizmusnak nyoma sincs.

A díszlet (Olekszandr Bilozub) ellenben remek: a bálterem hatalmas üvegfala a gótikus ablak-sziluettekkel szép kontraszt a falanszter-szerű falakkal. A temetési jelenetben briliáns a világítás. Nagy Viktória jelmeztervező érezhetően tobzódott a feladatban, s izgalmasan oldotta meg azt: bár a merániak a szivárvány minden színében pompáznak (kedvenc: az IKEA-tárolóhoz hasonló – vagy abból készült? – ridikülök), Petur és a király letisztultságában is fejedelmi, Bánk utolsó kosztümje egyszerűen lenyűgöző még úgy is, hogy fél életemet Wagner-hősök bámulásával töltöttem.

A húzásokon (mi maradt az ősváltozatból és miben igazodtak a Nádasdy-verzióhoz) sokáig lehet vitatkozni. Az nyilván nem független mindettől, hogy a második rész nagyságrendekkel erősebb – kivált az egyéni teljesítményeknek köszönhetően.

Molnár Levente nagy név, nagy hang, van benne ráció, hogy a kedvéért leporolják a Palló Imre-féle baritonváltozatot. Sokakkal ellentétben nekem nem is volt gondom a szokatlan váltással. A szövegtévesztésekkel annál inkább. Melindával közös jelenete ellenben elementáris erejű, mély és megrázó. Komlósi Ildikó megalázottságában is elegáns Gertrúdja emberére akad Molnár Bánkjában, serceg közöttük a levegő, élvezet nézni-hallgatni a kettőst. A zenekar itt-ott darabos (főként az első részben), de aztán kisimul, a Tisza-parti jelenet kifejezetten szép. Hiányérzetem főként a rendezői oldalon van: egy ilyen kalibertől még az amúgy rettentően maradi közönség is szívesebben fogadna el némi bátorságot.

Szemere Zita Melindája viszont egyszerűen csodálatos. Színészileg, hangilag egyaránt. Akkor is végigülném miatta a darabot, ha közben a háttérben a Liverpool 0-5-ös vereségét vetítenék a Manchester City ellen – és ennél szebbet egyetlen operaénekesről sem tudok mondani.

Infó:

Erkel Ferenc: Bánk bán

Erkel Színház

Rendező: Vidnyánszky Attila

Erzsébet királyné közelről

Publikálás dátuma
2017.09.10. 17:31

Gazdag képi illusztrációval jelent meg Falk Miksa újságíró Erzsébet királynéról szóló visszaemlékezése. A szerző jellemzően a túlcsorduló szeretet hangján szól Sissiről.

Tagadhatatlan, hogy Erzsébet királyné, osztrák császárné – Sissi a magyarok kedvenc történelmi alakja. Legendája halála után 119 évvel is ugyanúgy elvarázsol. Életéről számtalan kitűnő kötet látott napvilágot. Mégis, Falk Miksa munkája Erzsébet királynéról - melyet a Szépmíves Kiadó tavaly év végén adott ki Mohammed Nur tervei alapján - az újdonság erejével hat. Ezt bizonyítja, a kötet a nyár legvégén második, változatlan utánnyomásban újra ellepte a könyvesboltokat.

Falk Miksa, a 19. század kedvelt újságírója, később politikusa - mint az emlékkötet első fejezetéül szolgáló, 1887-es hírlapcikkében írja - felkérésre számol be Erzsébet királynéról szerzett emlékeiről. A szerző vállaltan grafomán, és hangsúlyozza, írásait nem irodalmi értéknek szánja. Kortörténeti leletnek viszont annál inkább illenek a gördülékeny stílusban lejegyzett megemlékezések. Részletesen beszámol arról, hogy 1866 ősze és 1867 tavasza, vagyis magyar uralkodóvá koronázást megelőző időszakban miként tanította magyarra a „királyné őfelségét.” A harmincas évei vége felé járó férfiú a megbízatás idején a bécsi első takarékpénztár titkára volt, és a kispolgári attitűdöt a Habsburg-ház különböző kastélyaiban is megőrizte. Kevesebb, mint száz írott oldalnyi visszaemlékezései talán emiatt csöpögnek a túláradó hódolattól (Diderot gondolatát követte abban, miképpen ildomos hölgyekről írni), a „magas állású nő” szépsége, karcsú alakja, halk és finom modora rendre említésre kerül. A beszámoló néhol már annyira túlzó, hogy egyes – Mátyás király anekdotáihoz hasonlatos – fabulák valóságtartalmát maga is megkérdőjelezi, ugyanakkor ezzel jól lefesti azt a szeretetet, amelyet Sissi kapott a magyaroktól.

Falk különböző években írt visszaemlékezései tehát nem szűkölködnek az eposzi jelzőkben, még akkor sem, ha a császárról (akiről egyébként legkevesebbszer) esik szó. (Az ő pontos megítéléséhez érdemes elolvasni Gerő András tavaly, bővített kiadásban megjelent Ferenc József és a magyarok című munkáját.) Az újságszerző nem kevésszer írja felül a történelmi valóságot, erre jó példa az, amikor azt próbálja bizonygatni: a királyné nem volt kedélybeteg. Az utókor viszont pontosan tudja, a depresszió nemhogy jellemezte életét, hanem egy ponton – a sorozatos családi tragédiák hatására – elhatalmasodott rajta. Ugyanakkor a szerző személyes élményei által hitelesítve egy olyan művelt koronás ,,tanítvány" képét rajzolja ki, aki a ceremoniális közeg szabadelvűjeként gyakran tesz jót a magyaroknak, s aki elzárt fiókjában betiltott műveket és röpiratokat őriz.

A könyvhöz, amely különösen érdekes lehet a királyné szeptember 10-i halála évfordulója idején, nagyszámú festmény- és fotómelléklet tartozik. Ez kiegészíti és árnyalja a leírtakat, de akárcsak bizonyos korabeli szavak (plajbász, árestom) esetében a lábjegyzék, itt a kápalírások hiányoznak fájóan.

Végső búcsút vettek Makk Károlytól - Fotógaléria!

Publikálás dátuma
2017.09.09. 14:37
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Családja, barátai, a filmszakma képviselői és tisztelői vettek végső búcsút Makk Károly Kossuth-díjas filmrendezőtől, a nemzet művészétől szombaton Budapesten, a Fiumei úti sírkertben. A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK!

Makk Károly, a magyar mozgókép mestere, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke életének 92. évében augusztus 30-án hunyt el. "Néhány remekműve filmtörténeti klasszikus és velük is előáll az a varázslat, hogy minden kockájuk él, ma is él" - idézett Nagy-Kálózy Eszter színművész Konrád György egy korábbi szövegéből. 

"Soha nem ítélkeztél, mindig megértésre buzdítottál mindenkit" - emlékezett Tarr Béla filmrendező, akinek gyászbeszédét Haumann Péter színész olvasta fel a búcsúztatáson.

"Feltűrted az inged ujját és nekiláttál, hogy láttasd az emberi természet lényegét, az emberi konfliktusokat, vágyakat, azoknak kudarcba fulladását vagy megvalósulását. Mirólunk csináltál filmeket. Az esendőségünkről, a nagyravágyásunkról, álmainkról" - írta Tarr Béla, hangsúlyozva: a magyar filmtörténet és a magyar filmrendezők nagy csapata szegényes lenne Makk Károly nélkül, aki felnevelte a magyar film új meg új nemzedékét, mindig bátorított mindenkit, hogy merje használni a fantáziáját.

"Igazi mester voltál, filmjeidben, gondolkodásodban és az élet élvezetében" - fogalmazott a rendező, kiemelve, hogy Makk Károly ragaszkodott a humanista értékekhez, örökös kutató volt, aki mindig kereste azt a belső békét, ami minden embernek kijár, és azt mindig tudta, hogy a szabadság létfontosságú életelem.

A Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ha valami bonyolult és sürgős problémát vetettünk fel neked, mindig az volt a bölcs tanácsod: atya, nyugalom, majd az élet megoldja - emlékezett Káel Csaba filmrendező, a művész egykori tanítványa.

"Az egyetlen dolog, amit az élet nem old meg, hogy nélküled kell folytatnunk és nincs már közöttünk varázslatos személyiséged, kifinomult ízlésed, az emberi kapcsolatok mélységeit kutató empátiád és káprázatos intelligenciád, aminek erejével oly sokszor segítettél nekünk. Segítettél élni, és túlélni, a Liliomfival az 50-es éveket, a Szerelemmel a 70-eseket, az Egymásra nézvével segítettél felfedezni belső szabadságunkat" - mondta személyes hangú beszédében Káel Csaba.

"Tőled, a filmjeiden keresztül tanultuk az életet" - hangsúlyozta. "A filmjeiden keresztül velünk marad sugárzó, mérhetetlen tehetséged, a szereteted, a biztatásod, de az a szelíd mosoly és a megnyugtató tekintet, ami tényleg azt hitette el velünk, hogy +az élet majd megoldja+, örökké, feloldhatatlanul hiányozni fog" - fogalmazott Káel Csaba.

MTI Fotó: Balogh Zoltán

MTI Fotó: Balogh Zoltán

"Élni szeretett és tudott is" - hangsúlyozta Pálfi György filmrendező, kiemelve: Makk Károly olyan személyiség volt, aki a legnagyobb természetességgel tudott létezni a legabszurdabb helyzetekben is. Jól tudott bánni az emberekkel, figyelmes és empatikus volt, egy igazi filmkészítőhöz méltóan felismerte a műfajokat és betartotta szabályait.

"Mentorom voltál. Beengedtél a belső klubba, hittél bennem.... még olyankor is, amikor én se hittem már magamban" - hangoztatta a rendező, hozzátéve: Makk Károly filmjei örökségek, amellyel sok mindent lehet kezdeni: felélni, elherdálni, megőrizni, továbbadni vagy új életet kezdeni vele.

Rónai Egon újságíró, műsorvezető elmondta: Makk Károly végigkísérte az életünket, filmjei élmények voltak, amelyek beépültek a tudatba. Felidézte: az 1980-as években első nagyinterjúját Makk Károllyal készítette és a filmrendező egyik utolsó interjúját neki adta. "Makk Károly most is van: az életünkben is van, bennünk is van" - hangsúlyozta.

Ferencz Győző irodalomtörténész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia ügyvezető elnöke, aki az intézmény nevében búcsúzott, elmondta: Makk Károly 1993-tól tagja, 2011-től haláláig elnöke volt az akadémiának. Kiemelte: nehéz időben vállalta a feladatot, amely az alkotástól vonhatta el, de felmérte, hogy az a szerep, amelyet betölt, milyen fontos a magyar művészet jelenlegi helyzetében. Makk Károly nevét a filmjei fogják megőrizni, de akadémiai elnöksége is nagyszerű életművének része - hangsúlyozta.

A búcsúztatáson Szakcsi Lakatos Béla zongoraművész játszott. A szertartás végén Konrád György búcsúzott barátjától a temetés előtt írt, személyes hangú levelének felolvasásával. 

Szerző
Frissítve: 2017.09.09. 17:58