Szerbek a koszovói kormányban

Publikálás dátuma
2017.09.11. 07:37
Fotó: AFP

Ha csekély többséggel is, de megválasztották az új koszovói kormányt, amelynek nem kis meglepetésre a Szerb Lista is tagja lett. Ez azért hatalmas fordulat, mert Európa legfiatalabb államának miniszterelnöke az a Ramush Haradinaj lett, akit Belgrádban háborús bűnösnek tartanak, s néhány napja kiadatását kérték a francia hatóságoktól.

A Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) egykori tisztje által vezetett hárompárti koalícióra 62 képviselő voksolt a 120 tagú pristinai törvényhozásban. A döntő szavazás előtt az ellenzék látványosan kivonult az ülésteremből.

Koszovóban még június 11-én rendeztek parlamenti választást. Bár Haradinaj pártja szerezte meg a legtöbb mandátumot, lehetetlennek tűnt a kormány megalakítása, mert az egyes pártok közötti ellentétek kibékíthetetlennek látszottak. Arra pedig senki sem számított, hogy végül éppen a szerb kisebbség pártja segíti ki a közösség által esküdt ellenségnek tartott Haradinajt. A Szerb Lista tíz honatyával képviselteti magát a törvényhozásban.

A kormány megalakulása hosszú patthelyzetnek vetett véget. A szerbek kabinetbe való bevétele nem feltétlenül Haradinaj nagyvonalúságának a jele. Koszovó jelentős uniós támogatástól esett volna el, ha nincs új kabinet, s előrehozott választást kellett volna kiírni. A Szerb Lista képviselői előzőleg azt közölték, egyebek mellett a földművelési és vidékfejlesztési, illetve az úgynevezett visszatérési tárcát kaphatják meg, továbbá az önkormányzati miniszteri posztokat. Ennél is sokkal fontosabb azonban, hogy – amint Goran Rakic, a Szerb Lista elnöke elmondta – megvalósul a szerbek minden olyan követelése, amelyről korábban még Brüsszelben kötött megállapodást Aleksandar Vucic szerb és Hashim Thaci koszovói elnök. A megegyezés értelmében számos különleges jog illeti meg a szerb közösség tagjait. Előre borítékolható azonban, hogy ez további belpolitikai feszültségekhez vezet majd Koszovóban.

Az új kormánynak más nehézségekkel is meg kell küzdenie. Európa államai közül Koszovóban a legmagasabb a munkanélküliség, a korrupció mértéke pedig elképesztő.

Szerző

Szenegálból indult a sarkkörök első minisztere

Publikálás dátuma
2017.09.11. 07:32
Fotó: AFP
Szeptember elején útra kelt az Arktisz, illetve az Antarktisz felé a francia Ségolene Royal, aki a belpolitikát az ENSZ-re cserélte, s a szervezet első sarkköri minisztere lett.

Ségolene Royal az utóbbi évtizedekben „divattá lett” társadalmi és közéleti téma egyik legnagyobb ismerőjévé nőtte ki magát, s ezzel nagy tiszteletet sikerült kivívnia magának az ENSZ-ben. Jelenleg az egyik legfontosabb új nemzetközi funkciót tölti be, pedig a pályája nem ezzel az ígérettel indult.

Dakarban, az afrikai Szenegálban született 63 esztendeje, a hadsereg zord alezredese, és egy családanya gyermekeként. Öt fivérével és két nővérével együtt szigorú katolikus hagyományok szerint nevelték. Visszaemlékezések szerint az édesapját igazán csak az öt fiú „trónörökös” foglalkoztatta. Legnagyobb törekvése az volt, hogy derék, kötelességtudó katonát neveljen belőlük, s a lányok férjeit is efelé igyekezett terelni. Ez a szellemiség saját bevallása szerint nem tetszett Ségolene-nek, de az érzékenyebb lelkületű anyjának sem. Az asszony végül elszánta magát, hogy otthagyja az alezredest, és új életet kezd azon gyermekeivel, akik követték őt.

Ségolene pályáját meghatározták az egyetemi évek. Itt ismerkedett meg barátaival, többségükben a baloldallal rokonszenvező fiatalokkal, a Szocialista Párt jövendő vezetőivel. Köztük Francois Hollande-dal, akinek a charme-ja állítólag főként abban állt, hogy ékes szavú, elragadó szónok volt. Meglehet a hírnév nem volt teljesen megalapozatlan, de Mitterrand-tól, a későbbi mestertől nem igazán sikerült ellesnie a politika művészetének igazi rejtélyeit. Ez azonban nem állta útját a szerelemnek, a párnak három fia és egy leánya született. Flora születése idején a Paris Match úgy döntött, hogy fotóriportot közöl róluk, és Valérie Trierweilert, a magazin munkatársát kérte föl a cikk megírására. Az újságíró igen közel került a családhoz, olyannyira, hogy amire Hollande-ot államfővé választották, Valie költözött – ő sem hitvesként, hanem élettársként – az Élysée-palotába a négy gyermek anyja helyett, noha csak kurta ideig.

Ségolene a kormányzatban szerényebb tárcák élén menetelt előre, időközben azonban kedvet kapott, hogy belefogjon egy merészebb vállalkozásba is, így a 2007-es elnökválasztáson kihívta Nicolas Sarkozyt, de alulmaradt. Hollande elnöksége során azonban kiderült, hogy a konzervatív elődöt váltó szocialista elnök kormányzása nem sikerült olyan fényesre, mint amilyennek győzelme idején ígérkezett. Már az első hónapokban világossá vált, hogy a szocialisták nem a legremekebb miniszteri gárdát állították össze. Csakhamar Hollande is rádöbbent arra, hogy nem minden a vágyai szerint alakult, az Aranyszájú Szent János-féle szónoki talentum önmagában kevés az üdvösséghez.

Jobbára ezért inkább utazgatott, külföldön tárgyalt. Viszonylag gyorsan rálelt a „csodaszerre”: mindenekelőtt hajdani élettársa környezetvédelmi ösztöneire, amelyek Ségolene-t igen gyorsan megkülönböztették a többi uniós tagállam minisztereitől. Persze akadtak közöttük is derék és hozzáértő szakemberek, de Párizs lett a környezetvédelmi „főváros”, így amikor végre elérkezett az ENSZ égisze alatt az átfogó nemzetközi rendszer kialakításának az ideje – és elindult a közös fellépés a sarkkörök tájékán –, senkinek nem jutott eszébe más nevet indítványozni, mint az övét. Szavazásra gyakorlatilag szinte nem is volt szükség arról, hogy ki is legyen a világszervezet első sarkköri minisztere, vezető csúcsdiplomatája. Ségolene Royale ezzel egyúttal jogos kárpótlást kaphatott a francia politikai életben elszenvedett balsikereiért, s a magánéleti kihívásokért.

„Ezentúl te leszel a hideg és a meleg vitathatatlan ura” – mondta neki egy régi ismerőse, amikor szeptember elején hivatalba lépett. Azzal tréfálkoztak, ha Emmanuel Macron francia elnök a jeles hölgyet netán külügyminiszterévé nevezte volna ki, az imént elfoglaltnál az talán szerényebb posztnak számítana. Az első küldetés Chilébe vezet, ahol egy nemzetközi összejövetelen az Antarktisz oltalma lesz a téma, a Spitzbergákon pedig később a globális felmelegedés veszélyeiről vitáznak majd. El se kezdődött még igazán a munka, és máris igen elfoglalt. Madame Royal mégis elégedett, mert – amint állítja – eredeti vágyait követve szolgálhatja az emberiség jövőjét.

Szerző

Rakka már nem sokáig lesz az Iszlám Állam „fővárosa"

Publikálás dátuma
2017.09.11. 07:31
Fotó: AFP
Helyszíni források szerint Rakka már nem sokáig lesz az Iszlám Állam (IS) „fővárosa". A területi veszteségek súlyos anyagi következményekkel járnak a szervezet számára.

Kalaf épp a borbélyszékben ült, amikor a The New York Times tudósítója a rakkai mindennapokról kérdezte. A szíriai férfinak sikerült megszöknie az Iszlám Állam de facto „fővárosából", s első útja a borbélyhoz vezetett, mert hat hónapja nem borotválkozott: „ami a látszatot illeti, megtettem mindent, amit elvártak”, foglalta össze röviden, hogy miképp lehet túlélni a kegyetlen szervezet uralma alatt.

Rakkát 2014-ben vették be a szélsőséges szunniták, didadalittasan, harckocsikkal vonultak végig az utcákon, és az épületekre kitűzték a szervezet fekete zászlaját. Három évvel később azonban úgy tűnik, hogy a „főváros” hamarosan elesik. Az amerikai lap szerint az Egyesült Államok által támogatott erők épp hogy nem vették körbe a várost, de a terület mintegy 50 százaléka fölött már ők gyakorolják az ellenőrzést. A valaha 300 ezer embernek otthont adó Rakkában kevesebb mint 25 ezer civil maradt, akik tudják, hogy bármelyik pillanatban meghalhatnak: ha maradnak, a folyamatos légi csapások jelentik a veszélyt, ha menekülnek, akkor a taposóaknák. Az amerikai napilap riportere a város határában többekkel beszélt, akik azt mondták, az is aggasztó, hogy fogytán az ivóvíz.

Az Iszlám Állam szimbolikus jelentőségű fellegvára elesni látszik, ám a szélsőségesek ugyanolyan kegyetlenséggel terrorizálják a helyieket, mint három éve, amikor területszerző hadjáraiatik eredményeképp újabb és újabb városokat igáztak le, s dédelgették a kalifátusról szőtt álmokat. A megfélemlítés mindennapos. Az egyik helybélit, Hasszán Ramadánt háromszor tartóztatták le és korbácsolták meg az elmúlt időszakban: vagy túl rövid volt a szakálla, vagy a nadrágja volt túl hosszú. Egy asszony a férjét gyászolta, akit lefejeztek, miután segített egy keresztény családnak megszökni. Egy másik nő a feldagadt karját mutatta: a piacon vásárolt, de az arca nem volt teljesen eltakarva, ezért egy szélsőséges úgy megütötte a karját a fegyvere markolatával, hogy eltört a csuklója.

„A Kalasnyikovjaikat állandóan a fejünkhöz szegezték. Bármelyik pillanatban úgy dönthettek, hogy lefejeznek. Próbáltam velük megvitatni bizonyos dolgokat, de nem hallgatnak senkire és semmire, még a tények sem számítanak, csak a hitük” – nyilatkozta a városon kívül egy rakkai orvos, az egyik állami kórház korábbi igazgatója, akinek sikerült elmenekülnie.

Szakértők szerint az Iszlám Állam a korábban ellenőrzése alatt álló iraki és szíriai területek mintegy kétharmadát veszítette el az elmúlt időben, aminek súlyos anyagi következményei vannak. A korábbi területszerzések nem csupán a „kalifátus” kiépítéséről, és a presztízsről szóltak, hanem a felbecsülhetetlen pénzforrást jelentő olajmezők megszerzéséről is. Egy washingtoni központú kutatóintézet, a Demokráciák Védelméért Alapítvány becslései szerint 2015-ben 500 millió dollár bevétele volt a szervezetnek a finomított nyersanyag eladásából. Egy évvel később azonban az Egyesült Államok által vezetett nemzetközi koalíció légi csapásai következtében 180 és 250 millió dollár közé esett az olajból származó profit. Első sorban az országon belül kereskednek az olajjal, az egyik fő felvásárló – számol be róla a CNBC – maga a szíriai rezsim, amely nagyban függ az IS olaj- és gázeladásaitól

A területi veszteségekkel nemcsak az olaj, de az adóbevételek is csökkentek. A szervezet másik fontos bevételi forrása ugyanis az ellenőrzése alatt álló területeken beszedett adókból származik. 2014-ben 600 millió dollár jött így össze. „Ami a szervezet finanszírozását illeti, az IS várhatóan egy ‘hagyományosabb’ modellre áll majd át a jövőben: inkább a külföldi támogatók anyagi segítségére fog támaszkodni, valamint nem kizárt, hogy túszejtésekből igyekszik pénzhez jutni” – olvasható a kutatóintézet által publikált jelentésben. Ahogy a területi veszteségekkel az IS presztízse és anyagi erőforrásai csökkennek, úgy igyekeznek más módon „kompenzálni". Nem véletlen, hogy a szervezet vezetői külföldi terrorakciókra buzdítják követőiket, hiszen ezzel fenn tudják tartani a látszatot, hogy az IS ellenőrzése alatt álló területeket ugyan minimalizálhatják, de a szervezetet nem lehet legyőzni.

Szerző