Egy, csak egy legény volt talpon a kijevi Verkhovna Rada Porosenko-párti frakciójában. Csupán a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Brenzovics László szavazott nemmel a nemzeti kisebbségekre nézve hátrányos oktatási törvényre. Azért tette, hogy legyenek még Ukrajnában magyar gyerekek, akiknek tanítják a Toldit. Mert szép verseket írt Tarasz Sevcsenko, de hát azok a gyerekek mégiscsak ugorok volnának.
Ukrajna sok nemzetiségű ország, amelyre keletről óriási nyomás nehezedik. A Krím orosz megszállása, a Donyeck és Luganszk erőszakos elszakítására tett kísérlet nyomán nem túlzás kijelenteni, hogy a puszta létéért, államisága megőrzéséért harcol. Ebben a helyzetben könnyű összekeverni a hazafiságot a nacionalizmussal. Világos, hogy Kijevben az orosz befolyás elleni küzdelem hevében találták ki a kisebbségi oktatást visszafejlesztő törvényt. Ha úgy tetszik, a magyar diákok az orosz-ukrán konfliktus veszteseivé válhatnak. Hogy Arany János után egy másik magyar költőt idézzünk: "Egy hegy megy./ Szembejön a másik hegy./ Ordítanak ordasok: Össze ne morzsoljatok!/ Én is hegy,/ te is hegy,/nekünk ugyan egyremegy." Hát nem lenne kár érte, ha a Kárpátalján Weöres Sándort se tanítanák?
Magyarországon egy emberként hördült fel a kormány és a komplett ellenzék, ami nagy szó. De rosszul járnak a lengyel vagy a román nyelven tanító iskolák is, úgyhogy Kijev készülhet a most kivételesen nyugatról érkező hideg zuhanyra. Nem vigasz, hogy mint kárpátaljai kollégánknak a Népszava szombati számában megjelent tudósításából kiderült, az Európai Unió nyelvein, így magyarul, lengyelül vagy románul tanító intézmények kedvezményt kapnak, ezekben több tárgy maradna a gyerekek anyanyelvén. Lehet még továbbá számítani a "szokásos" slamposságra, illetve arra, hogy Ukrajnának nincs pénze és elég tanára a törvénybe foglalt változtatásokhoz, így egy darabig még úgyis minden marad a régiben.
Aki bajban van, annak barátokra van szüksége. Magyarul: Kijev is jobban járna, ha átírná az új oktatási törvényt.
