Soros, az üdítő kivétel

Mostanában egyre-másra azt veszem észre, hogy bármilyen fontos kérdésre keresek választ, azzal már csak amolyan „Soros-ügynök”-váddal környékezett szervezetek foglalkoznak. Legyen ez bármi, szegénység, környezetvédelem, energetika, oktatás, egészségügy. Felmerül egy kérdés, ez vagy az hogy áll 2017 Magyarországán, és ma már a válaszadásra leginkább csak valamely Soros- vagy Norvég Alap-váddal illetett szervezet tesz kísérletet. Hogy kis vagy nagyobb mértékben függenek-e a magyar származású milliárdos adakozókedvétől, nem tudom, bár a sokat támadott szervezetek viszonylag átlátható támogatói listáin másokat is fel lehet fedezni. Nélkülözhetetlen munkájukat általában szerény körülmények között, magánlakásokban vagy jutányos bérű közösségi központokban végzik.

Az állami szervezetek, amelyeket azért tartanánk, hogy az adófizetők pénzéből legalábbis pontos képet mutassanak a világról, hogy aztán a gondokra megoldás is szülessék, ma már szinte semmire nem adnak hiteles választ. Egy hosszú történet végén tartunk: Orbánék évtizedeken keresztül nyírták, gyengítették, puhították, hiteltelenítették az elkötelezett szakmai munkát, éheztettek ki agytrösztöket, váltottak le szakembereket és ültettek helyükre kutyaütő bólogatójancsikat, szóval kínkeserves, de határozott, módszeres folyamat vezetett ehhez a mai állapothoz. Látszólag mindenki végzi a dolgát, közszolgák és pártcsicskák tízezrei serénykednek nap mint nap, minden szabályos, nőnek a papírhegyek, naponta pecsétes papíron igazolják a demokráciát, de valahogy semmi sem az, aminek látszik. A lényegről sosincs szó: az egészet az Orbán Viktor haragjától való rettegés tartja össze. Mert ha valaki hibázik – értsd: őszinte -, beindul az úthenger, jönnek a telefonok, koppintás az érzékeny pontra. És persze dől a pénz is, ha valahonnan ki kell füstölni valami gennygócot, vagyis a Fidesz véleményével nem feltétlenül és mindenben egyet értő véleményt. Ebben már az úgymond ellenzéki erőket is bedarálták: nekem is van egy tanár nagynéném, egy ösztöndíjra hajtó fiam, értsétek meg, én nem vagyok érdekes, de ne már miattam kerüljenek parkolópályára.

Ebben lehet üdítő kivétel „Soros”: nem függ senkitől, nem érdeklik a Fidesz machinációi - sőt -, és ugyan nem ad határozott kormányellenes utasításokat, önmagában az, hogy a független, befolyásmentes, a Habony-kommunikációba nem feltétlenül beleilleszkedő gondolatot támogatja, megbocsáthatatlan bűn az ezt immár tűzzel-vassal irtó Orbán-rezsim szemében. Orbánéknak minden Magyarországgal kicsit is foglalkozó nagytőkést sikerült lábhoz szoktatni, megtörni, egyéb befektetéseik fejében elcsendesíteni, így elfojtván a nekik nem tetsző hangokat. Az egyetlen megmaradt, viszonylag bő pénzforrást immáron Soros jelenti. Őt viszont ez a helyzet, fájdalom, alighanem csak feltüzeli: mert (igen, kissé tényleg fura az öreg) neki ez éltető közeg.

Hisz megszokta. Például a Kádár-rendszer végnapjaiban. Amikor több más mellett egy független, fiatal, ütőképes csapat pénzelésével sikerült porrá zúznia a Patyomkin-demokrácia korhadt díszleteit.

A legkevésbé se csodálkozom Orbánék hisztérikus rettegésén.

2017.09.13 08:06

Focika

Magyar labdarúgás immár évtizedek óta nem létezik, van helyette focink vagy valami hasonlónk, ami nyomokban is egyre kevésbé emlékeztet arra, amit a világ más országaiban labdarúgásnak neveznek. Minden bizonnyal ezt ismerte fel a MOL is, amikor névadó szponzora lett a bajnoki címvédőnek, és a felek abban állapodtak meg, hogy a Videoton a jövőben Vidi néven szerepel az NB I-ben.
Ha arra gondolunk, hogy volt Székesfehérvárnak 1985-ben egy UEFA Kupa-döntős csapata Videoton néven, akkor a mostaniakra illik a Vidi elnevezés. Viszont nagy kár lenne megállni egy csapatnál, ugyanis a többiek sem érnek az elődök nyomába. Ezért nyugodtan lehet becézni (kicsinyíteni) a mezőny többi résztvevőjét is. Miért ne lehetne az FTC-ből Groupama Fradika, a Debrecenből Loki TEVA vagy a Puskásból Öcsi Akadémia? A Haladás lenne a Hali Swietelsky. Az Azerbajdzsánban látott Újpestre – és vezetőségére - is jobban illik az Újpestke elnevezés, ahogy a Honvéd is csupán Honvédka napjainkban.
Talán a közvélemény is elnézőbben fogadná a havonta több milliót kereső focisták (a labdarúgók elnevezés nem illik rájuk) csetlését-botlását Luxemburgtól Macedóniáig, ha a vezetéknevük helyett a becenevük jelenne meg a tudósításokban. Elnézőbbek lennének a szurkolók, ha az újpestiek bakizó kapusa Pajovic helyett Brankóként szerepelne a tudósításokban. Az azeri utazás lehetetlen körülményei – repülés kétszeri leszállással tankolás miatt, étlen-szomjan maradó csapat - kifakadó csapatkapitány szavait nem Litauszkitól, hanem Robitól idéznénk.
A fegyelmi határozat nem arról szólna, hogy a játékvezető sértegetése miatt marasztalnak el valakit, hanem Vikit (Kassai) érte méltánytalanság, vagy füstbombácskák miatt büntetne a szövetségecske fegyelmi bizottságocskája.
Komolytalan ez a becézgetés? Nem komolytalanabb annál, ami a magyar focikában zajlik.
2018.07.18 14:00
Frissítve: 2018.07.18 14:01

Holtponton

Amikor elkezdtem hazajárni a 60-as évek közepén, rokonaim, barátaim általában két kérdéssel fogadtak. Egy: na, mit gondoltok ott kint rólunk? Kettő: mondd, tulajdonképpen van valami különbség a két amerikai párt között?
Az első kérdésről már írtam néhány héttel ezelőtt, a másodikra ma sem könnyű válaszolni. Európai fejjel nehéz volt megérteni a két nagy párt, különösen a demokraták fegyelmezetlenségét és szervezetlenségét. Arculatuk más a déli államokban, mint északon, sok függ a vezető politikusaiktól, stb. Akkoriban, amikor New Yorkban éltem, néha a republikánusokra szavaztam, mert gazdasági kérdésekben meglehetősen konzervatív vagyok (nincs adósságom, az országnak se legyen), s kedveltem Nelson Rockefeller, a New York-i kormányzó és elnöki aspiráns erőteljesebb, szovjetellenes külpolitikáját.  
John F. Kennedy óta viszont mindig egyetértettem a demokratákkal a (számomra) meghatározó kérdésben: a szabadság kiterjesztését illetően. A külpolitika mellett a nők, majd a feketék egyenjogúsága számomra döntő szempont volt és maradt. Az egyetemi felvételi bizottságban, amelynek a 70-es években elnöke voltam, erőteljesen támogattam a különféle kvóták megszüntetését. Bár eleinte haboztam, de gyerekeim hamarosan meggyőztek a melegjogok kiterjesztésének szükségességéről is. Ennek ellenére 1972-ben nem tudtam a demokraták elnökjelöltjére szavazni, mert George McGovern véget akart vetni Amerika tradicionális külpolitikájának. „Come home, America!” ezt hirdette és ettől – finoman szólva – felfordult a gyomrom.
Megszoktam és kedveltem ezt a kétpártrendszert, különösen azt a politikai körülményt, hogy a többé-kevésbé középen álló többség számára az egyes államokban van választék. Azt is, hogy nem kellett a liberális New York Timest olvasni; ott volt a ragyogó (konzervatívabb) New York Herald Tribune. Ám a valaha Herald Tribunet kedvelő republikánusok Rockefeller-szárnya az évek során eltűnt, a párt déli, sőt északi része is jobboldali lett. 
Most két radikálisan különböző párt harcol egymás ellen. Aki nincs velünk, az ellenünk van, mondják egyre inkább mindkét oldalon. Az eredmény: politikai polarizáció és holtpont. A pozíciók is változnak, elsősorban a republikánusoké. Az elnök javaslatára pártja a kongresszusban akkora költségvetési deficitet szavazott meg az idén, amely sokszorosára növeli az ország adósságát. Ez már nem az a párt, amely évtizedeken át a költségvetési mérleg egyensúlyáért harcolt. A párt vezetői és támogatói egyaránt elvetették – akárcsak Orbán Viktor – évtizedes orosz-ellenességüket. A demokraták egy (kis) része pedig az ún. demokratikus szocializmussal flörtöl, ami a választási vereség biztosítéka.
Mivel a Trump párt elsodródott szélsőjobbra, és a demokraták nemigen tudják, hogy mit akarnak (kivéve Trump távozását), a két oldal között most mélyebb a szakadék, mint valaha. Az új, radikális republikánus párt mintha elfelejtette volna, hogy a sikerekben bővelkedő, gazdag, nyílt és befogadókész Amerikát egy középre húzó és gyakran együttműködő kétpártrendszer tette azzá, ami.
Aki nincs velünk, az ellenünk van, mondják egyre inkább mindkét oldalon
2018.07.18 13:58
Frissítve: 2018.07.18 13:59