Ismét jön az aranyláz?

Bizonytalanság a világpolitikában, a monetáris szabályozásban, hurrikánok és rakéták - az álmoskönyv szerint manapság minden együtt van ahhoz, hogy az aranyláz, ha ne is az egekbe szökjön, de legalább is emelkedjen.

A napokban egyéves csúcson, unciánként 1337 dolláron jegyezték a sárga fémet, amely az év eleje óta 17 százalékkal drágult. (Tegnap 1324 dollár volt az árfolyam.) Az árutőzsdéken is rekordforgalmat bonyolítottak le, s a jelenlegi lendületnek egyaránt van érzelmi és racionális alapja is. Az emberek lelkéből kitörölhetetlen, hogy az arany birtoklása a biztonságot jelenti, vészhelyzetek esetén, s ilyesmiből az utóbbi időben bőven kijutott a világnak. Az észak-koreai fenyegetés mellé adalékként jött Irma hurrikán és a többi pusztító természeti csapás, ami a legnagyobb biztonságot ígérő befektetés felé terelte a pénzt. De az arany malmára hajtották a vizet az amerikai gazdaságstatisztikák, Donald Trump elnök következetlensége, és a nyomukban gyengülő dollár.

A "zöldhasú" elvesztette korábbi vonzerejét, és a jövőbeni kilátások sem erősítik a bizalmat az irányába. Napjainkban ugyanakkor nem valós forgatókönyv a kamatemelés, Európában semmiképp sem, de a tengerentúlon is csak kis lépésekre lehet számítani. A fejlett országok eladósodottsága ugyanis olyan mértékű, hogy, a jelenlegi nem elégséges infláció mellett, a kamatemeléssel dráguló adósságszolgálat érzékeny, a GDP-ben is mérhető, veszteségeket okozna az államkasszáknak.

Így semmi nincs ami az arany versenyképességét rontaná. Az év elején még a mostani állapot ellenkezőjére szavazott a piac, oly módon, hogy hallgatott Donald Trump ígéreteire, és egy iidei kamatemelési sorozatban bízva a dollár izmosodására számítottak. Az arany kereslete így a 2009-es szintre esett vissza, alig 2000 tonna aranyat vásároltak, ennek hatására az árfolyama, július táján csak 1260 dollár környékén mozgott, messze elmaradva a 2011. augusztusában feljegyzett 1915 dolláros csúcstól. A helyzet normális következménye lett az olcsó arany iránti érdeklődés fellendülése. Ismét visszatértek vásárlóként az ékszerpiac szereplői. bővült az ipari felhasználás, és a nagy jegybankok, nem utolsó sorban a kínai, de a török központi pénzintézet, is a napokban bevásároltak.

Az érdeklődés növekedése nyomán most már 1450-1460 dolláros aranyárat valószínűsítenek az elemzők az év folyamán. Várhatóan visszatéved a nemesfémpiacra az "elkóborolt bárányok" egy csoportja is, amelynek tagjait az új lehetőség, a digitális pénz csábított kalandra.

Különösen a fejlődő országokban kezdtek menedék befektetésként tekinteni a kriptovalutákra, lévén azok mobilizálhatók, és a hatóságok számára ellenőrizhetetlenek. Viszont most Kínából kijózanító intő jelet kaptak az érdekeltek, Peking ugyanis a napokban betiltotta ICO-t ( initial coin offering), azaz elsődleges bitcoinkibocsátással történő forrásgyűjtést, amely módszerrel idén 390 millió dollár tőkeinjekcióhoz jutottak elsősorban start up vállalkozások a kínai piacon. A hírek szerint a kriptopénzzel kereskedő, a világpiac 23 százalékát uraló helyi tőzsdék napjai is meg vannak számlálva. A bitcoin árfolyama csütörtökre 3600 dollárra süllyedt a hét eleji 4400-ról. Sok konzervatív elemző véli úgy, a digitális pénz egy bármikor kipukkanó buborék, sosem lesz belőle ékszer, ipari alapanyag, vagy numizmaták féltett kincse, léte csak a spekuláció függvénye. Bár kézzelfogható, de az arany is csak egy fémdarab, amikor nem kereskednek, spekulálnak vele. Vásárolj, ha az árfolyam alacsony és adj el, ha drága. Ez a tanács azonban figyelmen kívül hagyja az emóciókat, az eufóriát, vagy a pánikot, amely a többség tetteit irányítja. Amikor 2011-ben az arany unciáját 1900 dolláron jegyezték, tömegek gondolták úgy, a lendület lefékezhetetlen, és 2000 fölé emelkedik az árfolyam. Vásároltak tehát 1900-ért. Négy évvel később 1050 dollárra zuhant vissza az érték, 2015. végén néhány szakértő megkockáztatta, hogy rövidesen a kitermelési költségeket sem éri el a piaci érték, 800 dolláros árfolyamot jósolva. Akkor kellett volna venni, majd várni mostanáig az eladással.