Nincs két Kádár-kiállítás

Publikálás dátuma
2017.09.15 07:45
Fotók: Tóth Gergő
Üdvözlet Aligáról, Weiler Péter pop-art képei a közös múltat idézik. A beégett magyar szeretetet, a beégett magyar balsorsot és a magyar ugart jelképezik.

Gothár Péter filmrendező nyitotta meg az Üdvözlet Aligáról című kiállítást, melynek képein az egykori pártüdülő és az ország hangulata érződik. „Tiszták és értelmesek Weiler Péter képei, elmennek azon a borotvaélen, amin magam is járok, amikor még tudok és van kedvem járni. Itt van például a Leonyidos (Brezsnyev, a Szerk.) képe. - Autóval mehetsz, de autóból nem lőhetsz! - ezt az alaptörvényt, a vadásztörvényt nem mondták meg Brezsnyevnek, Czinegének, Semjénnek. Weiler viszont lefestette ezt a lehetetlenséget, a puska törvényét. Bár a napi hírek fényében a kiállítás előtt átnevezte a kép címét: Hurrikánra ne lőj! A faksznitól mentes képeken puska van és apuska. Egyszer volt egy fotókiállításom, és az akkori kor meghatározó megmondója nyitotta meg. Azt mondta: ami a képen van, az a kép értelme, a kiállítást megnyitom. Akkor még nem tudtam, hogy ennek a hamuban sült marhaságnak még egyszer hasznát veszem. Nem tudtam, hogy mindaz még korképpé válik egyszer. Weiler minek emlékeztet minket a múltra? Hiszen minden pillanata belénk égett. A magyar szeretet beégett, a magyar balsors beégett, a magyar ugar is beégett, a hipószag is, a Bartók magyar. A magyar David Hockney is, a kis szobrok is be, a magyar haza beégett, a magyar film is, Verne Gyula beégett, aki magyar, beégett. Erről szólnak a Weiler-képek. A Weilerek. Hogy mindenről a maga helyén és idejében beszélni kell. Hogy nem úszod meg szárazon, mert itt ez a kép, amelyiken Kádár kacsázik a kiszáradt Balatonon. Ó, a Balaton. Én szeretem tudni, vagy inkább szeretném tudni, hogy miért festi ezeket a Weiler. Castro és Kádár kukoricát címerez. Castro filmet néz. Hányban vagyunk? Hányban készültek a képek és hányban, amit ábrázolnak? Hányban élünk tulajdonképpen? Egy-egy zárt körű vetítés után Kádár és Aczél György együtt merengtek a múltnak ütemén, és áttételesen a jövőmön, a közös jövőnkön. Ahogy azt most Weiler megfestette.” - mondta el az év legironikusabb kiállításmegnyitóján a nyolcvanas évek legjobb filmes ismerője, Gothár Péter.

Weiler Péter új képei koncepciójáról azt nyilatkozta lapunknak, „nincs két Kádár. Elő kell vennünk egy tükröt és folyamatosan törölgetnünk kell, hogy tiszta képünk legyen a múltunkról. Én is a Kádár-érában voltam gyerek, sokakkal közös emlékem, hogy megjöttek a Balatonra a szegény endékások, mi pedig gazdagok voltunk, sőt, még szabadnak is éreztük magunkat hozzájuk képest. De attól még, hogy nem mi voltunk a legnyomorultabbak, nem menthetjük fel az elnyomó rendszert.”

Infó:

Üdvözlet Aligáról

Godot Galéria

Búcsú Fésűs Évától

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:36

Fotó: SHUTTERSTOCK
Életének 93. évében elhunyt Fésűs Éva Kossuth-díjas meseíró. Hol volt, hol nem volt, a váci piarista templom közelében egy apró házikó emeleti szobájában egy kislány éldegélt közjegyző apukájával és háztartásbeli anyukájával. No és a nagymamával, aki a legnagyobb ínség közepette is elhozta sokat betegeskedő unokája szobájába a különféle királyfikat, hercegkisasszonyokat, boszorkányokat, a szegény ember legkisebb, ám legleleményesebb fiát, mackókat, nyuszikat, rókákat, sárkányokat, hogy elfeledtesse szeme fényével a szenvedéseit. A kislány aztán felcseperedett, drogista segédvizsgát tett, s a második világháború alatt felkötött karral járt dolgozni, nehogy elvigyék ingyenmunkába a katonai mosodába. Miután államosították a drogériát, a fiatal lány Budapesten keresett munkát gyors- és gépíróként, hogy aztán új életet párja oldalán Kaposváron. Az új otthonhoz és munkahelyhez hamarost új hobbi is párosult, egy véletlennek köszönhetően meséket kezdett írni a Rádiónak: megszületett a fogfájós nyuszi története, aztán Toppantó királykisasszonyé, majd Kukkantó manó, Csupafül, Tüskeböki, Csacsi Tóni és a többiek kalandjai. A mai középgeneráció a tévéből, a nagyétkű Palacsintás király kapcsán ismerhette meg a nevét: a fiúk fülig szerelmesek voltak Kökényszemű Katicába, mind elátkozták Derelyét, a minden hájjal megkent főszakácsot, s szurkoltak a gonosz ellen küzdő Éliás királyfinak. De imádták minden hősét – több mint kétszáz meséje cirka kéttucatnyi kötetben látott napvilágot -, s a népszerűség elől magát mindig távol tartó asszony azt vette észre, egyre gyűlnek az ilyen-olyan kitüntetések a szoba polcain, míg végül a hazai meseírók közül – Lázár Ervin, Janikovszky Éva és Csukás István után – negyedikként a 2017. március 15-én Fésűs Éva átvehette a Kossuth-díjat is. Első meséjét – ahogyan azt 2017 karácsonyán a Népszavának adott interjújában elmesélte - a kisfiának írta. Mivel ismerőseinek is nagyon tetszett, beküldte a Magyar Rádiónak – és ezzel elkezdődött egy életre szóló utazás a mesék világában, miközben a történetek kitalálója Kaposváron a vasgyárban, az Állatforgalminál, végül a Köjálnál dolgozott titkárnőként. Másfél évtizede, férje halála után kezdett el verseket írni, eleinte csak a fióknak, aztán persze ezekből is több kötet lett, jó néhányat meg is zenésítettek közülük. Tizenöt esztendeje lett Kaposvár díszpolgára, 2006-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, míg 2014-ben megkapta a legnagyobb somogyi kitüntetést, a Pro Comitatu Somogy-díjat, három évre rá pedig Vác is díszpolgárának választotta. Fésűs Évát, aki májusban ünnepelte volna 93. születésnapját Kaposvár városa saját halottjának tekinti.

Kinek a tulajdona az Esterházy-kincs?

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:33
FŐÚRI RAGYOGÁS - Az iparművészet nagy Esterházy-tárlatára Fraknóból is érkeztek műkincsek
Fotó: Népszava
A Fővárosi Törvényszék pénteki, reggeltől estig tartó tárgyalásán még Werbőczy István 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került.
Továbbra is folyik a per Közép-Európa legjelentősebb, mintegy 100 millió euró értékű barokk főúri kincstáráért, az Esterházy-kincsekért, amelyet az osztrák Esterházy Magánalapítvány indított a magyar állam, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont jogutódja, a Nistema Kft. ellen. A Fővárosi Törvényszék pénteki tárgyalásán még Werbőczy 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került – a periratok ismertetése és a perbeszédek reggeltől estig folytak.

Mint arról a Népszava is beszámolt: a Esterházy magánalapítvány magát tekinti a mintegy száz éve Budapestre szállított és az Iparművészetibe 1920-ban és 1923-ban is letétbe helyezett kincseknek. A magánalapítvány pert azután kezdeményezte, hogy 2016-ban döntés született arról, az Iparművészetiből Fertődre szállítanak 75 Esterházy-műtárgyat.

A felperes a keresetében azt szeretné elérni, hogy a kincseket szállítsák vissza az Iparművészetinek, de amennyiben a műtárgyak átvételét megtagadja az épp felújítás alatt álló budapesti múzeum, úgy a tárgyakat adják ki a részére. Az osztrák magánalapítvány ugyanis azzal érvel, az 1695-ben létrejött hercegi hitbizományként a magyarországi kincsek is a burgenlandi fraknói vár tartozékai, mint ahogy jogi képviselőjük fogalmazott: a vár kincstára egy megbonthatatlan műalkotás, amelynek alkotója Esterházy Pál herceg.
Az alperesek jogi képviselői szerint ugyanakkor 1920 után – miután az Esterházy birtokok egy része Ausztriához került − az újonnan létrejött osztrák Esterházy hitbizomány leltárai nem említtették a magyarországi hitbizomány műtárgyait , a hitbizomány várományosai sem emeltek kifogást az ellen, hogy a műtárgyakat V. Pál herceg letétbe adta Budapesten. A felperes vitatja, az alperesek viszont állítják: 1949-ben jogszerűen államosították az Esterházy-kincseket.