Az újságírók, tévések, rádiósok még jól emlékeznek azokra az időkre, amikor a fideszes politikusoknak fontos volt, hogy megszólalhassanak. Volt véleményük mindenről és keresték is az alkalmat, hogy kifejthessék. 2010 óta ezen a téren is új korszak kezdődött. Minthogy hatalomra kerültek, már ők szabják meg mikor, miről és főleg: kinek beszélnek. Az érdeklődő sajtó- és médiamunkások pedig megtanulhatták, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében a rend a legfontosabb. Így nemcsak elutasításban van részük gyakran, hanem - sajtótájékoztatókon - rendreutasításban, kioktatásban és rendszeresen mellébeszélésben is.
Ehhez szinte már hozzászokhattunk. Nemrég azonban kiderült, hogy a média irányításában és fegyelmezésében szinte korlátlanok a lehetőségek. Először annyi történt, hogy egy szék üresen maradt. A Fidesz frakcióvezetőjét várták interjúra az ATV reggeli műsorában, ám Kósa Lajos nem jelent meg. Hiába keresték, sehol sem volt. Utóbb aztán elnézést kért és megígérte, legközelebb rendelkezésre fog állni. Alig 24 órával később viszont a miniszterelnök szokásos pénteki rádiószózata kezdődött fél órás késéssel. Addig gyakran elhangzott, hogy már várják Orbán Viktort a stúdióba, közben lejátszották az összes álló anyagot, amit csak találtak, s felborították a műsorrendet is, elmaradt a 8 órakor esedékes Krónika. Majd elkezdődött az interjú, mintha mi sem történt volna, a fél órás késésre pedig semmilyen magyarázatot sem adtak.
Mindez egyértelműen jelzi, hogy az egykor készséges fideszesek mennyire tekintik partnernek a sajtót és a médiát. Semennyire. Uralkodni próbálnak felette, s kizárólag a hatalmukat kiszolgáló eszköznek tekintik. Minden megnyilvánulásuk ezt erősíti, s nincsenek kétségeik, hogy azt csinálhatnak, amit csak akarnak.
Néha persze dobnak egy kis gumicsontot a kedvenceiknek. Így aztán a hozzájuk közel állók jól értesültek lehetnek, cserébe részei a propaganda-gépezetnek. Sőt, időnként még honorálják is tevékenységüket. A Magyar Termék Nagydíj idei elismerését megkapta két tévés hírműsor is. "Véletlenül" mindkettő hűségesen szolgálja a hatalmat. Pedig azért díjazták őket, mert "sokat tettek a kiemelkedő magyar minőség kommunikációjáért". Ebben látszólag nincs politika, de azért ez senkit se tévesszen meg. A nyomtatott és elektronikus médiumok közül pont az MTVA, valamint a TV2 hírműsorai érdemelték ki a Sajtókövete nívódíjat. Vagyis azok a szerkesztőségek, amelyek oly sokat tettek azért, hogy pártunk és kormányunk üzenetei mindig eljussanak a széles közvéleményhez. Tőlük aztán folyamatosan értesülhet a néző arról, hogy mennyire tökéletes a mai rendszer, annak ellenére is, hogy az ellenség - Soros, Simicska, a baloldal, a Jobbik, Brüsszel, szinte mindenki - állandó aknamunkával igyekszik gyengíteni. Mindezt pedig természetesen "kiemelkedő magyar minőségben" közvetítik.
Náluk aztán rendszeres szereplők a hatalom felkent megmondóemberei, akik megannyi papagájhoz méltóan igyekeznek előadni a kedves vezető gondolatait. Közülük a képzeletbeli nagydíjat a Fidesz eddigi frakcióvezetője érdemelné ki, bár gyakori szerepléseit a jelek szerint a következő időszakban fájdalmasan nélkülöznünk kell. Kósa Lajosból ugyanis miniszter lesz, s talán ez a váltás magyarázza azt is, miért nem ment el a már említett interjúra az ATV-be. Azt egyelőre csak találgatni lehet, hogy immár megszokott hebegései-habogásai, egyértelmű butaságai, vagy más okok késztették Orbán Viktort arra, hogy vele növelje a kormányzati vízfejet. Ami biztos, egy nagyon színes egyéniség kerül olyan területre, ahol talán kevéssé tudja majd kamatoztatni a sajtómunkások ráncba szedésével kapcsolatos képességeit.
A különböző hírportálokon se szeri, se száma azoknak az összeállításoknak, amelyek a volt debreceni polgármester mosolyogtató, kacagtató, vagy éppen szomorú megnyilatkozásait elevenítik föl. A legemlékezetesebbek kétségkívül azok a részek, amelyekben az őt faggató újságírókat igyekszik megfegyelmezni, s egyúttal normális viselkedésre ösztönözni. Mivel azonban időről-időre újabb és újabb kellemetlen kérdéseket próbáltak feltenni neki, hát kénytelen volt kioktatásait rendszeresen megismételni, miközben pártja tetteinek és állásfoglalásainak mozgatórugóira nem derült fény. Talán a legjellemzőbb mondata, amely egy interjú közben hangzott el: „Nem tudna valami olyan kérdést feltenni, amire pozitívan lehetne válaszolni?”.
Ebben benne van a jelenlegi hatalom embereinek teljes "ars poeticája". Hogy ők mindig csak jót akarnak, de ellenséges közegben kell hosszú évek óta ezért a jóért küzdeniük. Hogy erőfeszítéseiket sem ismerik el, pedig a hatalmas nehézségek ellenére mindent megtesznek. Ehhez ugyan nem várnak nagy hozsannázást, noha úgy érzik: megérdemelnék. De ami a legfontosabb: itt mindig annak kell történnie, amit ők - és főképpen Orbán Viktor - elképzel, s megvalósít.
Ezt erősítette meg a nagy hatalmú kancelláriaminiszter is, akinek egyébként - ki tudja, miért - a jelek szerint már kezd elege lenni a fővárosi nagypolitikából, s inkább visszamenne szűkebb pátriájába. Lázár János elismeréssel méltatta Kósa Lajos frakcióvezetői és polgármesteri kvalitásait, majd közölte: "Ha Orbán Viktor a választás előtt vagy a választás után arra kéri Kósa Lajost, hogy legyen a kormány tagja, azt én jó döntésnek tartanám". Lefordítva: amit a bölcs vezér tesz, mond és kitalál, az úgy van jól. Bármi is legyen az, jó döntés.
A sajtóban és a médiában még megmaradt kritikusok persze akadékoskodhatnak, akár kérdezhetnek is, meg hozhatnak ellenérveket. A jelenlegi hatalmat azonban ez egyáltalán nem érdekli. A gumicsontokat ők dobálják.
