Polt a Kúrián

Nem nagyon értjük ugyan, miért kellett Kúria Épület Projekt néven új szervezetet létrehozni, hogy valaki képviselje azoknak a szervezeteknek az érdekeit, amelyek a Néprajzi Múzeum és a Politikatörténeti Intézet eddigi Kossuth Lajos téri épületébe költöznek, de ha az uraknak jut erre idejük, ám legyen.

Egyetértünk Darák Péterrel, a legfőbb bírói fórum elnökével: a Kúria az államszervezet egyik legrégebbi, 1723-tól emlegetett intézménye, amelyet a kommunista diktatúra bosszúból megszüntetett és száműzött a Kossuth térről. Csodának mi ugyan nem tartjuk, mint ő, hogy fél évszázad után újra beköltözhet régi épületébe; egyszerűen csak azt gondoljuk, a mai hatalom korrigálta a történelmi inga kilengését - az Igazságügyi Palota visszanyeri régi funkcióját. Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke szerint szimbolikus jelentősége van, hogy a nemzet főterén újra megjelenhet az alkotmányos (a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói) hatalmak egysége, ami igaz is, még ha ez a szimbolika az utóbbi nyolc évben a gyakorlatban túlságosan is egybeforrasztotta őket.

Talán ezért nem értjük, amit Polt Péter legfőbb ügyész mond: a Legfőbb Ügyészség és a bíróság elhelyezése egy épületben az igazságszolgáltatás egységét jelképezi, amelyben az ügyészi szervezet az igazságszolgáltatás fontos közreműködője. Az hát, persze: talán a kommunista örökség megőrzendő részeként azért vannak most is egy épületben. Meglehet, a történelmi Magyarországnak finomabb érzéke volt a szimbolikához, mint akár a "kommunizmusnak", akár a mai hatalomnak, mert korábban sosem voltak egy fedél alatt.

Polt Péternek, a legfőbb vádhatóságnak annyi keresnivalója van a legfőbb bírói testület környékén, mint a végrehajtó hatalomnak a törvényhozásban. Semmi. Az már csak ízlés és mérték kérdése, hogy a kormányfő a Várba hurcolkodik, Polt meg beéri az új, lusta társbérlettel.

Szerző
2017.09.19 08:09

Ördögi kör

Különösen pikáns ügyben kellett tegnap döntenie a bíróságnak. Perbe fogta ugyanis Handó Tündét egy fővárosi bíró: miután két alkalommal is hiába pályázott 2017-ben a Fővárosi Ítélőtábla egy-egy bírói posztjára, s végzett kétszer is az első helyen, a pályázatokat az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke eredménytelenné nyilvánította. Vasvári Csaba nem hagyta annyiban a dolgot, pert indított az OBH és a tábla elnöke ellen, s nyert is. Az első fokú munkaügyi bíróság úgy látta, Handó egyértelműen visszaélt jogával.
Ezt az ítéletet tegnap másodfokon hatályon kívül helyezte a Győri Törvényszék, és megszüntette a pert. A bíró nem is vizsgálta, jogellenes volt-e az OBH-elnök pályázati gyakorlata, ellenben kimondta, az OBH-elnök nem perelhető, és nincs is lehetősége bírói jogsegélyre ebben az ügyben Vasvárinak, aki az ellentétes döntések miatt a Kúriához fordul.
Nem egy szokványos történet: bíró vitázik bírókkal bíróságok előtt. Ami akár arra is utalhat(na), hogy a magyar jogállammal (a jog hazai uralmával) semmi baj, lám, még a bírósági vezetők is perelhetőek, s olykor veszítenek is. Persze, mint a jelen ügyben másodfokon, inkább nyernek. A per a nyilvánosság előtt zajlott, ami ugyancsak örömteli, nem úgy, mint az, hogy a bíróságok homlokegyenest ellenkező döntést hoztak.
Ám ha közelebbről megnézzük a szereplőket, más következtetésre is juthatunk. A bírói igazgatási rendszer nagy hatalmú vezetője (Handó) - az elmúlt években megszokott módon - eredménytelenné nyilvánít egy pályázatot, valódi indoklás nélkül. A pályázó, egyedüliként több tucat hasonlóan elhajtott bíró közül, pert indít, majd ettől nem függetlenül az OBH elnökét ellenőrző Országos Bírói Tanács (OBT) tagjává választják. Az új összetételű OBT tavalyi megalakulása óta csatázik az OBH-elnökkel, aki törvénytelennek tartja a tanács működését, mert több tagja is lemondott. Nyilvánvaló okból: tartottak Handótól, hiszen kinevezésük, karrierjük tőle függ. 
És akkor vissza a mostani ügyre: a Vasvári perében döntő bíróságok vezetőit is Handó nevezi ki. Amivel a kör bezárult.
2019.03.21 09:26
Frissítve: 2019.03.21 09:31

Kavics

Mintha kavicsot dobott volna az  állóvízbe az unió bírósága a legutóbbi két ítéletével, hiszen tulajdonképpen felülírta az összes eddigi, a devizahiteleseket - pontosabban a pereikben eljáró bíróságokat - gúzsba kötő szabályozást. A tavaly őszi döntés értelmében immár lehet vizsgálni, hogy a  kockázatokról megfelelően tájékoztatták-e az adósokat, így tisztában voltak-e azzal, hogy a tőkerészt akár többszörösére növelő árfolyamkockázatot vállalnak. Az Európai Unió Bírósága múlt heti ítéletében pedig egyenesen a szerződések semmissé nyilvánítását ellehetetlenítő törvényeket támadta meg, és most már a devizahiteles ügyekben hozott, sokat kritizált, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatok sziklaszilárdsága is meginogni látszik.
Talán valóban sorsfordító lesz a luxemburgi testület két ítélete. Nem nehéz megjósolni, hogy a devizahitelesek pártján álló ellenzéki politikusok és érdekvédők ismét nekiveselkednek, hogy igazságot szolgáltassanak a bankok által "kisemmizett" tömegnek. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy sikerül-e bizonyítani: a szerződések ilyen-olyan okok miatt semmisek, és bevasalhatók-e a bankokon az árfolyamkockázat címén beszedett százmilliárdok - de mint mondják, még az út elején vagyunk. A friss döntéseket még értelmezni kell, addig pedig tovább alkalmazzák a hatályos jogszabályokat, így a devizahiteles ügyek rendezésében kulcsszerepet vállaló Kúria megszólalása, illetve állásfoglalása sem nélkülözhető. A legfelsőbb bírák május elejére ígérnek állásfoglalást arról, hogy milyen következményekkel járhat, ha az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó kikötések érvénytelenné válnának. Bár nyilatkozataikból az szűrhető le, hogy szerintük ők mindent jól csináltak.
Aki vett fel devizahitelt, az még emlékezhet, milyen "alapos" tájékoztatást kapott az árfolyamok volatilitásáról. Ezt a szót meghallva valószínűleg sokan el is vesztették a fonalat, különösen ha - mint e sorok írójának - egy autókereskedő próbálta bizonygatni, hogy a svájci gazdaság mennyire stabil, hasonlóan a menekülő valutának számító svájci frankhoz, és ezért érdemes hosszú futamidőre felvenni a forintosnál olcsóbb devizahitelt. Nem csoda, hogy éppen az autóvásárlók köréből került ki egy első fokon pernyertes devizahiteles, akinek esetében nem készült úgynevezett kockázatfeltáró nyilatkozat, ami világossá tette volna, hogy milyen csapdák várják az idők folyamán - a következő 10-20 évben - a kölcsönt felvevőt. Innen már csak néhány lépés  (igaz ez évekig is eltarthat), hogy jogerősen kimondják a szerződés semmisségét, amit követhet az elszámolás. Az ingatlanfedezettel felvett jelzáloghitelek mellé viszont - már csak az összeg nagysága miatt is - többnyire mellékeltek ilyen nyilatkozatot, így nekik nehezebb lesz a dolguk. Ha nem reménytelen. 
Most ismét várakozni kényszerül a volt devizahitelesek milliós tábora. Kérdés, hogy beismeri-e a hatalom, hogy az uniós joggal szembemenve, tulajdonképpen a bankok érdekeit védve alkotott jogszabályokat, még ha közben a devizahitelesek megmentésére hivatkozott is.
2019.03.21 09:24
Frissítve: 2019.03.21 09:31