Szügyig a magyar hagyományban

Grecsó Krisztián új kötete ismét a magyar vidék felé fordul. A szerző ma délutáni könyvbemutatója után országjáró felolvasó-körútra indul.

Grecsó Krisztián új kötete csaknem hatvan (az elmúlt években többek közt a Bárka Online, az Élet és Irodalom, a Nők Lapja vagy a Vasárnapi Hírek hasábjain megjelent) rövidprózát tartalmaz. Az olvasót, aki immár otthonosan mozog Grecsó jellegzetes írói világában, ez a kötet látszólag bensőséges, meleg, családias enteriőrrel várja: a válogatás a gyerekkor, az elhagyott falu, az elveszített családtagok fölidézésével indul. De mielőtt hamis nosztalgiába révednénk, a tárcák fokozatosan visszarántanak a valóságba, az élet kíméletlen, könyörtelen tényeire ráébredő fiatalember eszmélésének életidejébe.

A kötet írásai hat nagyobb részre tagolódnak, ezek sorrendben: Nyarak a nagyival; Házi kecsap; Mire kinyílnak a muskátlik; A tejút és a festett ló; A férfiak sose tudják; Kémlelő. Tárcáinak nyelve, hangütése, beszédmódja nem kísérletező és nem újító, mint például Szív Ernőé. Grecsó inkább abba a tárcaírói tradícióba áll bele, amely első látásra jelentéktelennek tűnő mozzanatokkal, képekkel, apró emlék-kavicsokkal dolgozik, s úgy csiszolja kerekded formára a munkaanyagot, mint az írásaiban sokat emlegetett Kettős-Körös a sodrásába került köveket. Szerintem nem egyenletes színvonalúak a tárcák, a kötetbe néhány szöveget én nem vettem volna bele, de ezzel megengedő vagyok: a tárca nehéz műfaj, lehetetlen mindig ugyanazon a magas színvonalon teljesíteni. De Grecsó életművében e kötet az egyik legszebb bizonyítéka annak, hogy a középnemzedék egyik legjobb írója mennyire tökéletesen érti az új magyar világot: tudja, hogy milyen tradícióból érkezett, és miféle magyar irodalmi hagyományra húz újabb és újabb szinteket. S hogy milyen ez a világ? "Átkozott, édes föld", ahogyan Doros Judit, a Népszabadság, újabban pedig a Népszava tárcistájának kötetcíme mondja. Nekem Grecsó és Doros tárcái azért fontosak, mert újra és újra figyelmeztetnek minket: nézd a magyar vidéket, olvasó, s el ne feledd, hogy hová tartozol, hol van a te országod, amely a szép magyar nyelvedet adta neked. Vegyék, olvassák, szeressék.

Infó:

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Magvető, 2017, 196 oldal