A hatodik az új tizedik?

Tizenhét évig laktam panellakásban, a kőbányai Újhegyi lakótelepen – szerettem ott élni. A 70-es, 80-as években még sok budapesti lakóházban a folyosón volt a vécé, az összkomfortos, praktikus elrendezésű, nagy zöldterületekkel körbevett panellakások ehhez képest szinte a luxust jelentették.

Ezek a kellemes emlékek is szóba kerültek, amikor A Városért Egyesület legutóbbi rendezvényén meghívott vendégeinkkel két év után ismét a lakótelepek, a házgyári lakások helyzetéről beszélgettünk. A fővárosban csaknem 190 ezer panellakás van, ilyenben él a budapestiek közel negyede. Mégis, ahelyett, hogy a panellakások felújítása és korszerűsítése lenne napirenden, a fideszes kormány jelenleg azon gondolkodik, hogyan bonthatná le ezeknek a lakásoknak egy részét, sokszázezer budapesti otthonát.

Volt hát miről beszélgetni Ceglédi Zoltán politikai elemzővel, Dúll Andrea környezetpszichológussal, Gyergyák János építőművésszel és Szalai Anna újságíróval, akikkel a panelházakban, lakótelepekben rejlő lehetőségeket jártuk körül. Az nagyon gyorsan kiderült, hogy a tízemeletes házak felső szintjei lebontásának gondolatával a kormány ezúttal is fordítva ül a lovon. Igaz ugyan, hogy az ideális, még könnyen befogadható lakóházak legfeljebb hat emeletesek, de ez nem jelenti azt, hogy a meglévő lakásállomány egy részét szabad lenne elbontani.

Egyetértek Ceglédi Zoltánnal: ma Magyarországon – így Budapesten is – sokaknak okoz gondot a lakhatás, ezért rengeteg új lakást kell építeni és nem azon gondolkodni, hogy meglévő lakásokat bontsanak le. Hiába jobb a híre ma egy belvárosi bérháznak, sokak számára egy panelház, illetve az annak otthont adó lakótelep intimebb környezetet, több fényt, több zöldet, könnyebben elérhető óvodákat, iskolákat, üzleteket jelent, annál is inkább, mert – ahogy Ceglédi Zoltán fogalmazott – a fairtási buzgalom, ami úrrá lett a Fideszen, a lakótelepeken kevésbé tud lecsapni.

Ne feledjük el – hívta fel a figyelmet Dúll Andrea –, hogy ezek a lakások emberek otthonai, amelyekhez érthetően kötődnek az ott élők. Még azok is, akik a nyolcadik, a kilencedik vagy a tizedik emeleten élnek; egy kutatás szerint ugyanis a legfelső emeleten élők alkotják a legösszetartóbb közösségeket, mert ők utaznak a legtovább együtt a liftben – mondta Szalai Anna.

Arra is emlékeztetett, hogy a ma meglévő panelházak felső szintjeinek lebontása 750 milliárd forintba kerülne, és az ott élők új lakásainak felépítéséről és elköltöztetéséről még nem is beszéltünk. Összehasonlításképpen: 750 milliárd forint másfél 4-es metró ára – horribilis összeg. A kormány elképzelése tehát olyan gazdasági kérdések sorát veti fel, amelyekre a megannyi megrendelt tanulmány ellenére máig nem kaptunk választ.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem kell a panelházakhoz hozzányúlni. A kétezres évek elején indult panelprogram sokak számára lehetővé tette az elmúlt évtizedekben leromlott, magas fenntartású lakások felújítását. Sok más hasznos programhoz hasonlóan 2010 után sajnos ez is lelassult, majd gyakorlatilag leállt. Pedig a szakemberek egyetértenek abban, hogy a panelházak komplex felújítására volna szükség. Kiváló példa erre Gyergyák János terve, aki a ferencvárosi József Attila lakótelep lakóházainak modern átépítésére és bővítésére tett nagyszerű javaslatot a közelmúltban.

Az építész dolga persze nehéz: nem ismeri a közösségeket, nem tud minden igényt kielégíteni, és a külső terek rendbetételére általában már nem marad forrás, pedig épp a külső környezet okozza a panelekkel kapcsolatos legtöbb ambivalens érzést. Nem véletlen, hogy bár egy panellakásban is létrehozhatók ugyanazok a modern belső terek, mint egy új építésű lakásban, a két ingatlantípus ára között mégis 30 százalékos az eltérés.

Mi a teendő? Amikor a házgyári lakások jövőjéről, fejlesztéséről beszélünk, valójában a lakhatás fejlesztéséről kell beszélnünk: Magyarországon még nem készült felmérés arról, hogy milyen tereket használnak a magyarok, milyen lenne számukra az ideális élettér – mondta Gyergyák János. Dúll Andrea szerint nemcsak azt kell kideríteni, mit nem szeretnek az emberek a panellakásokban, hanem azt is, hogy melyek ennek a lakástípusnak a vonzó, szerethető tulajdonságai. Ahogyan Szalai Anna is mondta: fontos lenne a közösségi tervezés és a mintaprojekteket is csak az ott élők teljes egyetértésével szabad megvalósítani. Látható tehát, hogy a panelházak jövőjét a szakemberek egyáltalán nem a bontásban látják.

Amikor Lázár János lázálmára gondolok, eszembe jut néhány adat, amelyek még akkor vésődtek be, amikor főpolgármester-helyettesként és országgyűlési képviselőként lakhatási kérdésekkel foglalkoztam. Magyarország négymillió lakásából 800 ezer a panel, ezekben él a magyar emberek ötöde. Azonban a négymillióból 600 ezer vályoglakás, amelyek sokkal rosszabb lakhatási körülményeket biztosítanak, mint a panelek döntő többsége. A házgyári lakásokat, több millió magyar ember otthonát nem bontani kell tehát, hanem alaposan felújítani. Én – ahogyan korábban – a jövőben is azon dolgozom majd, hogy ez meg is valósuljon.

Berki Krisztián nem indul a vb-n

Publikálás dátuma
2017.09.20. 07:57
Fotó:Tóth Gergő

Berki Krisztián vállsérülése miatt nem indul az október 2. és 8. között Montrealban sorra kerülő torna-világbajnokságon. Altorjai Sándor, a magyar szövetség (MATSZ) főtitkára az M1 aktuális csatornán bejelentette, hogy az olimpiai, világ- és Európa-bajnok lólengés-specialistát várhatóan már ezen a héten megoperálják.

"Ez nem kiújult, hanem egy új sérülés. Lassan húsz éve terheli azonos módon az ízületét, ami megsínylette ezt. A mai napig edz, továbbra is motivált, és már arra koncentrál, hogy a jövő évre ismét teljes értékű legyen, mint idén a tavaszi idénye volt" - tette hozzá a sportvezető. Hangsúlyozta, Berki a három-négyhónapos rehabilitáció után a 2020-as tokiói olimpiáig folytatni szeretné pályafutását.

Berkinek szeptemberben már az egyéni országos bajnokságot és a szombathelyi challenge világkupa-versenyt is ki kellett hagynia sérülése miatt. Vállproblémájával több mint egy hónapja küzd, és különböző alternatív kezelési módokat is kipróbált, de a helyzet nem javult.

A MATSZ beszámolója szerint a magyar vállspecialisták országos konzíliumot tartottak, és úgy döntöttek, hogy a sikeres olimpiai kvalifikáció érdekében beavatkozásra van szükség. "Az előző egy évben bebizonyosodott, hogy terhelhető a korábban műtött vállam, fel tudtam készülni a versenyekre, és sikerült is jól szerepelnem. Az elmúlt időszakban viszont újra fájdalmat éreztem, ugyanabban a vállamban, de nem a műtét helyén, az teljesen rendben van" - nyilatkozta Berki Krisztián.

Szerző

Elkerülhető lett volna a balhé a Bozsik Stadionban

Nemcsak a csapatok feszültek egymásnak szombaton a Honvéd-Ferencváros bajnoki labdarúgó-mérkőzésen, ahol ismét kiderült: nem tökéletes az új rendszer. Egyre inkább kiütközik a párbeszéd hiánya a klubok, illetve a klubok és azok saját szurkolói között, aminek következményét láthattuk a Bozsik Stadionban.

A találkozón Botka Endre kiállítását követően szabadultak el az indulatok. A korábban Kispesten futballozó játékost többen szidalmazták kiállításakor, melyre szemtanúk szerint a helyszínen Botka egyik bátyja reagált is, végül a hazai szektorban helyet foglaló FTC-drukkerek is közbeavatkoztak, aminek verekedés lett a vége. Bár a biztonságiak véget vetettek ennek, oly módon tették mindezt, hogy közben fellöktek békésen szurkoló embereket, köztük nőket is.

Lehet azon vitatkozni, hogy ilyen esetekben a mérkőzésnek otthont adó klub feladata-e kiszűrni minden jegyvásárlót, az ideális az lenne, ha minden egyesület felelne a saját szimpatizánsaiért.

Ismeretes, hogy a Ferencváros szigorított beléptetési módszerein, míg az elmúlt években több klub már enyhített azokon (ahogy a Kispest is), például azzal: eltörölte a szurkolói kártya kötelező használatát. A ferencvárosi drukkerek közül többen ezért nem járnak ki a hazai mérkőzésekre - s bár saját döntésük volt ez, ahogy az is, hogy máshová “belopakodnak” - klubjuknak kellene felelősséget vállalni azért, ahogy idegenben viselkednek.

Ez azonban nem kizárólag egy klub problémája, hazai szinten lenne szükség hatékony párbeszédre, és megoldásra, mielőtt nagyobb baj történik.