Két középosztály

Egy pillanatra zavarba jöttem. Tamás Gáspár Miklós a Hír Tv-nek nyilatkozva ugyanis nemrég kifejtette, hogy szerinte legközelebb 2026-ban nyílik esély Orbán Viktor rendszerének megszüntetésére, mivelhogy nem romlott, sőt részben javult azoknak a társadalmi rétegeknek a gazdasági helyzete, amelyek leginkább hajlamosak a szavazásra. Ugyanakkor viszont a Népszava által meginterjúvolt Katona Tamás egyetemi tanár elmondta, hogy hazánkban a legutóbbi gazdasági világválságot követően a bankrendszer stabilizációja ellenére sem sikerült a középosztály lecsúszását megállítani. Tekintve pedig, hogy a ribilliókat rendszerint korántsem a legszegényebbek, sokkal inkább a deklasszálódás rémével szembenéző középosztálybeliek szokták kirobbantani, nem tudtam mire vélni a két fentebb említett nyilatkozat közötti látszólagos ellentmondást.

Holott szó sincs antagonisztikus ellentétről. TGM az interjúban utalt arra a hihetetlen méreteket öltő exodusra, mely már a második Orbán-kormány regnálása alatt kezdetét vette: a négyszázezer, többnyire jól képzett hazánkfiára, akik kilátástalannak ítélve önnön helyzetüket a Nemzeti Együttműködés Rendszerében, inkább az emigrációt választották, tehetségüket, szorgalmukat pedig most más országokban kamatoztatják. Nagyon is érvényesek rájuk nézve Márai Sándor sorai: „Tűrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen! / Tűrd, hogy már nem vagy ember itt, csak szám egy képleten.” A budapesti kabinet kommunikációs gépezete szerint e „kitántorgókat” kizárólag a kalandvágy motiválja, a hazai kormánypártok által dominált törvényhozás a levélben történő szavazás megtiltásával mégis gondoskodott arról, hogy választójoguk nagymértékben csorbuljon. Nem véletlenül. Ha voksukkal ők is protestálhatnának az orbáni ámokfutás ellen, jövőre talán gyökeresen átalakulnának hazánkban a parlamenti erőviszonyok.

A modern értelemben vett „middle class” jelentős része tehát a lecsúszástól félve elmenekült Magyarországról. Akkor mégis kik lehetnek az Orbán-rendszer politikailag könnyen aktivizálható haszonélvezői, akik tűzön-vízen át az urnákhoz járulnak vezérük hatalmát biztosítandó? Nem a nagy tétekben játszó Andy Vajna- és Mészáros Lőrinc-féle oligarchákra gondolok, ők kevesen vannak. Hanem az új „úri középosztályra”, amelynek tagjai kizárólag a jelenlegi hatalom iránt tanúsított feltétlen lojalitásuknak köszönhetik egzisztenciájukat. Sorolhatnám a példákat a családi adókedvezménnyel megkínált tehetősektől kezdve az újdonsült trafiktulajdonosokon át az uniós támogatás reményében állami földet bérlő „műkörmösökig”. Ennek a rétegnek létérdeke a rezsim fennmaradása, és hajlandó is tenni érte.

Igaza lehet Tamás Gáspár Miklósnak: ha hazatérne a külföldre távozott négyszázezer magyar, akkor összeomlana a hazai gazdaság és „kitörne a forradalom”. Az érintetteknek azonban nem sok kedvük van a visszatelepedésre. Nemrégiben egy honfitársunk Nagy-Britanniában felakasztotta magát, félve a Brexit miatti kényszerű hazatéréstől. Ennyit az állítólagos kalandvágyról.

2017.09.20 08:01

Kofi Annan maga volt az ENSZ

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének korábbi főtitkára, Kofi Annan halála okozta megrázkódtatás óta az a kérdés foglalkoztatott, hogy mi tette őt ennyire kivételessé. Véleményem szerint egyszerűen az, hogy Kofi Annan egyszerre volt páratlan és mégis közülünk való. Különleges globális vezető volt, akiben jóformán bárki megláthatta saját magát. A messzi szegénységben, válságok között és reménytelenségben élők szövetségesükre találtak benne, a kezdő ENSZ-kollégák nyomdokaiban járnak, úgy a fiatalok is, akiknek a végsőkig azt mondta, hogy „mindig emlékezzetek arra, hogy soha nem vagytok túl fiatalok ahhoz, hogy vezessetek, mi pedig soha nem leszünk túl idősek ahhoz, hogy tanuljunk”. Korunkban csak kevesek tudták úgy összehozni, megnyugtatni és egyesíteni az embereket egy közös cél iránt a közös emberiségünk érdekében, mint Kofi Annan tudta. Egy régi vicc szerint a diplomácia művészete az, hogy semmit nem mondunk, különösen úgy, hogy közben beszélünk. Kofi Annan mindent ki tudott fejezni néha még anélkül is, hogy akár egy szót is kiejtett volna. Ez a benne mélyről jövő méltóságból, erkölcsi meggyőződésből és emberiességből fakadt. Gyengéd, ütemes hangja mindenkit mosolyra csalt és zenének hallottuk. Szavai viszont erősek és bölcsek voltak. És minél súlyosabb volt egy helyzet, hangja annál halkabb lett. Mi pedig egyre jobban figyeltünk, ahogy a világ is. Cserébe mindannyian részesültünk bölcsességéből. Kofi Annan bátor volt és minden helyzetben felszólalt miközben intenzív önvizsgálatot tartott. Miként elődje Dag Hammarskjöld ENSZ-főtitkár, úgy ő is szinte misztikusan hitt abban, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete a jó előmozdítója a csapásokkal teli világban. Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy figyelemreméltó eredményeket érjen el. Kofi Annan számos ötletet és kezdeményezést indított el, ideértve a millenniumi fejlesztési célokat és a „Nagyobb szabadságban” című jelentésében foglalt korszakalkotó reformokat. Kinyitotta az Egyesült Nemzetek Szervezetének ajtaját és közelebb hozta az emberekhez világszerte. Új partnereket vont be a környezetvédelembe, az emberi jogok védelmébe, valamint a HIV/AIDS és más gyilkos betegségek elleni harcba. Kofi Annan maga volt az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Egyesült Nemzetek Szervezete maga volt Kofi Annan. Kofi jó barátom is volt. Életünknek számos pontján közösen haladtunk. Amikor Kelet-Timorban az emberek önrendelkezést akartak, akkor Kofi Annan az ENSZ részéről, én pedig Portugália miniszterelnökeként, közösen dolgoztunk azon, hogy támogassuk helyzetük békés megoldását. Amikor az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának új vezetésre volt szüksége, akkor Kofi bízva bennem felkért arra, hogy én vezessem a főbiztosságot, majd rendületlenül támogatta a leginkább rászorultak védelmét és azt, hogy menedéket kapjanak. Most, hogy Kofi irodájában ülök, folyamatosan ösztönöz az ő tisztessége, dinamizmusa és elkötelezettsége. Számára a közöny volt a világ legerősebb mérge. Még főtitkári kinevezését követően is tovább dolgozott a diplomácia élvonalában. Segített a kenyai választásokat követő erőszak enyhítésében és mindent megtett, hogy politikai megoldást találjon a Szíriában zajló kegyetlen háborúra, valamint segített a mianmari rohingyákat megillető igazságszolgáltatás és jogok biztosításában. Kofi számos világot fogott össze, északot és délt, keletet és nyugatot. Mégis számára a legbiztosabb kapocs mindig afrikai gyökerei és identitása maradt. A nagy Nelson Mandelának, akit Madibának is hívtak, saját beceneve volt Kofi számára. Úgy hívta, hogy “vezetőm”. Ez nem tréfa. Kofi mindannyiunk vezetője volt. Mindig úgy fogok emlékezni rá, ahogy legutóbb az ENSZ-ben láttam. Nyugodt volt, mégis határozott, aki készen áll a nevetésre, de mindig érzi a súlyát annak a munkának, amit végzünk. Eltávozott közülünk és mérhetetlenül hiányozni fog nekünk. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ha nagyon figyelünk, akkor hallani fogjuk Kofi Annan szavait és bölcs tanácsait. Hallom, ahogy mondja, hogy „kérlek, folytassátok”. „Tudjátok, mit kell tennetek. Vigyázzatok egymásra. Vigyázzatok a bolygónkra. Vegyétek észre az embert mindenkiben. És támogassátok az Egyesült Nemzetek Szervezetét, a helyet, ahol mindannyian összegyűlhetünk, hogy megoldjuk problémáinkat, és ahol egy jobb jövőt építhetünk mindannyiunk számára”. Gondosan figyeljünk a kegyelem és az ész hangjára, amely az erkölcs és a szolidaritás hangja. Erre a hangra világunknak nagyobb szüksége van, mint valaha. Amikor nyugtalan és zavaros időnkben ellenállásba ütközünk, akkor mindig Kofi Annan öröksége inspiráljon bennünket és vezessen az a tudat, hogy ő továbbra is beszél hozzánk és sürget, hogy elérjük azokat a célokat, amelyeknek az életét szentelte és valóban előremozdította világunkat.
A szerző az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára. Beszédét a Kofi Annan életútjának szentelt megemlékezésen mondta el szeptember 21-én, az ENSZ Közgyűlésben.
2018.09.21 11:52

Közpénzen szórakoznak

Közpénzen szórakoznak, pedig szórakoztatniuk kellene. Andy Vajna sportcsatornái, a Spíler 1 és Spíler 2 szinte ugyanúgy állami forrásból működnek (van piaci bevételük, de átirányított közforrások nélkül nem maradnának életben), mint az M4 Sport. Magyarországon jelenleg  három államilag finanszírozott sportcsatorna létezik, ami agyrém. A rájuk évente elköltött közpénz több tízmilliárd forint. Ennyit fizetnek az adófizetők többek között az is, hogy két, kiemelt érdeklődésre számot tartó sorozat, a labdarúgó Bajnokok Ligája és a spanyol bajnokság olyan csatornára kerülhessen (Spíler 2), amelyet az ország lakosságának mindössze egy százaléka láthat. 
Aztán, amikor a Spíler gondol egyet, egy hétvégére átteszi a spanyol bajnokikat a Spíler 1-re, hogy aztán megint visszakerüljenek a mérkőzések a „láthatatlan csatornára”. Azokkal szórakozik a tévétársaság, akiknek a pénzéből létezik.
A kormánypropaganda szerint migránsválsággal küzdő, ezért hanyatló Németországban ez (is) máshogy működik. Ott két sportcsatorna van összesen, egyiket sem támogatja az állam: a Skysport előfizetésekből és hirdetési bevételekből tartja el magát, üzleti beszámolója szerint tavaly 5,2 millióan fizették ki a választott csomagtól függő havi 10-60 euró közötti díjat, ezen kívül Ausztriában is volt további 700 ezer ügyfele. 
A német Sport1 országos lefedettségű és elérhetőségű, a reklámbevételeiből működik, tulajdonosa a Constantin médiacég. Az állam nem ad egy centet sem egyik sportcsatornának sem, talál jobb helyet is annak a pénznek - így aztán a komoly identitásproblémáktól szenvedő, morális válságban lévő Németországban nem várnak hat-nyolc-tíz órát betegek az ellátásra a kórházak sürgősségi osztályán.
Persze lehet, hogy jobb lett volna a baráti Orosz- vagy Törökországgal, esetleg Kirgizisztánnal példálózni. Mert ezekben az országokban, ahogy nálunk is, minden a legnagyobb rendben van.
2018.09.21 08:15