Charles Gati: Egy igazi szocdem

Kilencvennyolc éves, láthatóan gyenge, étvágya nincs, segítségre szorul, de itt él közöttünk washingtoni lakásában Gábor Róbert, az igazi magyar szociáldemokrácia megalkuvást nem ismerő személyisége.

Gábor Robi a „jobboldali szocdemnek” kikiáltott Peyer Károly híve és támogatója volt. Azé a Peyeré, aki a háború előtti szociáldemokrácia és az akkori szakszervezetek markáns vezetőjeként ismert, s akit 1945-ben, majd véglegesen 1947-ben a Marosán György és Szakasits Árpád által irányított Szociáldemokrata Párt (SZDP) kiszorított a pártjából. Hamarosan vele tartott Kéthly Anna, Valentiny Ágoston, Szeder Ferenc, Bán Antal, Györki Imre és még sokan mások. A vezetőség – és a tagság – zöme. Csupa demokrata, csupa bátor hazafi. Frászt voltak ők jobboldaliak!

Gábor 1939-ben csatlakozott a szocdem mozgalomhoz, álnéven írt a Népszavába, majd 1942 után a Kállay Miklós miniszterelnök és Peyer által létrehozott, náci-ellenes Magyar Szabadság Rádió munkatársa lett. 1944-ben, a rádió megszűnése után, a Stollár Béla által vezetett ellenállási csoport tagjaként plakátokat ragasztott, részt vett néhány fegyveres akcióban is. Peyert akkor már elvitték Mauthausenbe, ahonnan csak 1945 koranyarán tért vissza. Távollétében az SZDP titkos kommunista párttagok, társutasok és egyéb opportunisták révén a Magyar Kommunista Párt (MKP) csatlósa lett.

Míg a II. világháború alatt Gábor a német és magyar náciktól féltette hazáját, 1945-ben megértette, hogy az ország jövőjét a Szovjetunió és a magyar kommunisták veszélyeztetik. Páratlan szorgalommal és bátorsággal gyűjtött össze személyi adatokat a közelgő hatalomátvétel ügynökeiről, a szovjet ellenőrök által irányított, Péter Gábor által vezetett Államvédelmi Osztályról. Gyönyörű kézírással papírra vetette – több, mint 150 oldalon – az ÁVÓ szerkezetét, munkatársai listáját és beosztásukat. A lista nagy része megjelent Gábor 1998-ben kiadott fontos könyvében: Az igazi szociáldemokrácia: Küzdelem a fasizmus és a kommunizmus ellen, 1944-1948.

Gábort mint árulót a kommunista népbíróság egy 1947-es koncepciós perben halálra ítélte. Szerencsére addig már – Peyerrel együtt – ő is Nyugatra szökött. Áruló? Aki feltárta az igazságot az ÁVÓ-ról, az inkább hazafi volt a javából!

A Peyer-féle szociáldemokrácia már 1947-ben szakított a marxizmus főbb tételeivel. Maga Peyer hamarosan „szociáldemokrata piacgazdaságról” vagy „szövetkezeti gazdaságról” beszélt. Egy későbbi interjúban Gábor pedig kijelentette, hogy a tervgazdaságot nem tekintették járható útnak. Az 1945-előtti MSZDP fő célja az volt, hogy az emberek életkörülményeit javítsa.

Érdemes lenne ezt a Peyer-féle működőképes magyar hagyományt kiásni a feledés sírjából – és megtisztítani az évtizedek során ráragadt kommunista és populista rágalmaktól. Sőt, ha a mai magyar demokratikus ellenzéknek szüksége van egy releváns hagyományra, itt van a bátor, progresszív, okos kompromisszumokra képes, Európára tekintő szociáldemokrácia. Erre tette fel életét Gábor Róbert is.

2017.09.20 08:05

Szerintem

Cafeteria extra  Nem látok csodálkoznivalót a Gundel étteremnek az Orbán-menzán alkalmazott, erősen mérsékelt árain. Ez ugyanaz a vállalkozói magatartás, mint amelyik a TAO pénzekből messze jelentőségén felül juttat milliárdokat a Kedves Vezető felcsúti csapatának. Mindkét esetben a vállalkozó valamilyen előnyre számít a szolgálataiért, a Gundelnél pedig tudjuk is, milyen területen: ez a tendereztetett csomagban szereplő állami fogadások, események cateringje. A Miniszterelnöki Hivatal persze ezt másképp is intézhette volna, például - ha nem tették volna tönkre a cafeteria rendszerét - adhatna étkezési támogatást a dolgozóinak, amivel ők a valós menzaárakat mérsékelhetnék. Akkor persze azon lehetne lamentálni, miért is kell egy miniszterelnöki hivatali dolgozónak, vagy épp egy parlamenti képviselőnek – hiszen az Országház menzáján is hasonló árak vannak - jelentős étkezési hozzájárulást adni. De ez morálisan is egy másik történet, a vállalkozó legalább kimarad belőle. Echter István A remény halála? Az illúziók nélküliség, a Fidesz autokrata stílusa és intézkedései már régen elérték az EU ingerküszöbét. A Sargentini-jelentés a bizonyítéka: a ketrecharcos Orbán érezhetően megroggyant. Akkor mégis, miért ez a beletörődő társadalmi hangulat körülöttünk? Igaz, ennek a farizeus politikának és a Brüsszel-ellenes fellépésnek nem a kormány, hanem a magyar nép láthatja kárát, hiszen az EU-nak vannak elvárásai a pénz felhasználását illetően. Ez azonban mégsem a sötétbe vezető alagút, mert minél rosszabb a nyomás alá helyezett hatalomnak, annál szélesebb út nyílik az ellenzéknek. Én nem forradalmat vizionálok egy kormányváltás érdekében, csak érzem: előbb-utóbb csordultig lesz ama bizonyos pohár. A Vár ura és oligarchái százas szeget vernek a demokratikus jogállam koporsójába, és nem akarnak bikaként elvérezni a torreádorok ellenében. Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök semmitmondó sajtótájékoztatójára is csak meghívásos alapon jutnak be médiumok, a kommunikáció legalábbis dadog. Olyan hangosan kell kiáltani, hogy ők is megértsék! Dr. Nagy Zoltán Egy szavazat Sok szó esik mostanában a közelgő EP választásokról, de nagyon hungarocentrikusan. Mint laikus, szeretnék tisztán látni. Az Európai Parlament képviselőit az Európai Unió polgárai választják meg, demokratikusan, one man, one vote alapon – gondolom én, de lehet, hogy tévedek. Elképzelhető, hogy a kettős állampolgárságú „külhoni magyarok” két országban is választhatnak EP képviselőt? Különösen furcsának találnám, ha a titkos (pl. szlovákiai) kettős állampolgárok fontosabbak lennének, mint a jogkövető uniós állampolgárok. Tisztában vannak ezzel Brüsszelben? Wiegandt Richárd
2019.01.19 16:00
Frissítve: 2019.01.19 16:00

Soros Tízparancsolata

Az a tény, hogy az Európai Parlament majdnem kétharmados többséggel szavazta meg a jelentést, amely szerint jogállamisághoz kötnék a 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban a támogatások kifizetését, arra mutat rá: hiába veri vissza keményen a külgazdasági és külügyminiszter, a kormányszóvivő, vagy a kormány bármely tagja a magyar kabinetet ért „sorosista támadásokat”, az EU nagy részének elege van ebből a stílusból. A pökhendi, cinikus, lekezelő, bicskanyitogató megnyilatkozások helyett nem ártana ezen elgondolkodni. 
Eddig az uniós pénzek – finoman fogalmazva – sajátos felhasználásával kisbirodalmak épültek. Itthon ezt minden további nélkül meg lehetett tenni, de más országokban szemet szúr, hogy a NER a németek, a franciák és más demokráciák befizetéseiből hozta létre a saját urizáló elitjét. Az EP által elfogadott javaslatból persze nem lesz egyik napról a másikra minden országra érvényes törvény, de az igenek magas aránya után elég valószínű, hogy az Európai Tanácson is átmegy majd. A magyar-lengyel vétó ezúttal kevés lesz. 
Nyilván egyetlen fideszes képviselőtől sem várhatjuk, hogy a nyilvánosság előtt beismerje a lopást. Az azonban sajátos, hogy a csütörtöki döntést még olyan kormánypárti politikusok is Soros ármánykodásának nevezték, akik épp az EP-től veszik fel nem is csekély fizetésüket. Mintha nem volnának tisztában azzal, hogy épül fel az Unió parlamentje, vagy hogy azt pártok tucatjai alkotják, amelyeknek a lehető legcsekélyebb kapcsolatuk sincs az amerikai magyar milliárdossal. 
Két lehetőség van. Vagy hirtelen elbutulás miatt írják a jelentés elfogadását Soros számlájára, vagy simán hazudnak. S mivel kormányunk a kereszténység bástyája, mélyen hívő politikusai pedig az Evangélium szellemisége szerint élnek, marad az első variáció. Az ostobaság persze nem feltétlenül egy államférfi legszerencsésebb tulajdonsága, de ez itthon talán nem is feltétlenül igaz. S hogy a Tízparancsolatban „Ne lopj” is szerepel? Nyilvánvalóan ez is a Soros-terv része.
2019.01.19 09:10
Frissítve: 2019.01.19 09:13