Kilencvennyolc éves, láthatóan gyenge, étvágya nincs, segítségre szorul, de itt él közöttünk washingtoni lakásában Gábor Róbert, az igazi magyar szociáldemokrácia megalkuvást nem ismerő személyisége.
Gábor Robi a „jobboldali szocdemnek” kikiáltott Peyer Károly híve és támogatója volt. Azé a Peyeré, aki a háború előtti szociáldemokrácia és az akkori szakszervezetek markáns vezetőjeként ismert, s akit 1945-ben, majd véglegesen 1947-ben a Marosán György és Szakasits Árpád által irányított Szociáldemokrata Párt (SZDP) kiszorított a pártjából. Hamarosan vele tartott Kéthly Anna, Valentiny Ágoston, Szeder Ferenc, Bán Antal, Györki Imre és még sokan mások. A vezetőség – és a tagság – zöme. Csupa demokrata, csupa bátor hazafi. Frászt voltak ők jobboldaliak!
Gábor 1939-ben csatlakozott a szocdem mozgalomhoz, álnéven írt a Népszavába, majd 1942 után a Kállay Miklós miniszterelnök és Peyer által létrehozott, náci-ellenes Magyar Szabadság Rádió munkatársa lett. 1944-ben, a rádió megszűnése után, a Stollár Béla által vezetett ellenállási csoport tagjaként plakátokat ragasztott, részt vett néhány fegyveres akcióban is. Peyert akkor már elvitték Mauthausenbe, ahonnan csak 1945 koranyarán tért vissza. Távollétében az SZDP titkos kommunista párttagok, társutasok és egyéb opportunisták révén a Magyar Kommunista Párt (MKP) csatlósa lett.
Míg a II. világháború alatt Gábor a német és magyar náciktól féltette hazáját, 1945-ben megértette, hogy az ország jövőjét a Szovjetunió és a magyar kommunisták veszélyeztetik. Páratlan szorgalommal és bátorsággal gyűjtött össze személyi adatokat a közelgő hatalomátvétel ügynökeiről, a szovjet ellenőrök által irányított, Péter Gábor által vezetett Államvédelmi Osztályról. Gyönyörű kézírással papírra vetette – több, mint 150 oldalon – az ÁVÓ szerkezetét, munkatársai listáját és beosztásukat. A lista nagy része megjelent Gábor 1998-ben kiadott fontos könyvében: Az igazi szociáldemokrácia: Küzdelem a fasizmus és a kommunizmus ellen, 1944-1948.
Gábort mint árulót a kommunista népbíróság egy 1947-es koncepciós perben halálra ítélte. Szerencsére addig már – Peyerrel együtt – ő is Nyugatra szökött. Áruló? Aki feltárta az igazságot az ÁVÓ-ról, az inkább hazafi volt a javából!
A Peyer-féle szociáldemokrácia már 1947-ben szakított a marxizmus főbb tételeivel. Maga Peyer hamarosan „szociáldemokrata piacgazdaságról” vagy „szövetkezeti gazdaságról” beszélt. Egy későbbi interjúban Gábor pedig kijelentette, hogy a tervgazdaságot nem tekintették járható útnak. Az 1945-előtti MSZDP fő célja az volt, hogy az emberek életkörülményeit javítsa.
Érdemes lenne ezt a Peyer-féle működőképes magyar hagyományt kiásni a feledés sírjából – és megtisztítani az évtizedek során ráragadt kommunista és populista rágalmaktól. Sőt, ha a mai magyar demokratikus ellenzéknek szüksége van egy releváns hagyományra, itt van a bátor, progresszív, okos kompromisszumokra képes, Európára tekintő szociáldemokrácia. Erre tette fel életét Gábor Róbert is.
