Mi a jobb annál, ha egy világhírű karmester-zeneszerző tanítja a pályakezdőket az operajátszás és –írás műhelytitkaira? Az, ha mindjárt két ilyen szakember segíti a munkát! Ebben az esetben Eötvös Péter és Vajda Gergely, akik nem győzték fogadni a gratulációkat a BMC-beli záróesten. Nem csoda: öt miniopera, öt rendezői koncepció, megannyi izgalmas részlet. A szervezők által kiválasztott öt mű mindegyike duett, s nem hosszabb tizenöt percnél. A rendezők a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színházi rendező szakos hallgatói, az énekesek a Zeneakadémia diákjai. Közülük akadt, aki már az intézmény operavizsgáján is remekül teljesített a kortárs darabokban. Vajda Gergely nyitotta az estét, világjáró karmester-komponistához méltó módon, két nyelven vezette elő, hogy a kéthetes workshop során Eötvös Péterrel nekik lényegében semmi dolguk nem volt, mint hátradőlni és engedni, hogy mindenki elkövesse az ilyenkor szokásos hibákat. Ez persze erős túlzás, mégis megfogja a munka lényegét.
„A zeneszerzőknél az operájuk színpadi megvalósítására vonatkozó praktikus tapasztalat hiánya a legjellemzőbb probléma az alkotófolyamat során – magyarázza Vajda. – Nincs például gyakorlati élményük a színpadi idő jellemzőiről. Az ugyanis nagyon nem mindegy, hogy egy-egy mondat között mennyi idő telik el. A rendezőknél pedig a helyszínből, a körülményekből és a költségvetésből adódó korlátokhoz való kreatív viszonyulás jelentették a legnagyobb kihívást a munkában.” Vajda Gergely azt mondja: bármilyen meglepő is, emberi hangra komponálni nagyon nem könnyű. „A szólamok énekelhetőségének kérdése állandóan visszatérő elem, ahogyan az is, hogy a jelmez, smink, fény milyen problémát jelenthet egy-egy előadó számára. Ezek mind ott vannak a kötelezően elkövetendő hibák listáján.”
Éppen ezért fontos, hogy a fiatal alkotók és előadók a lehető leghamarabb szembesüljenek a kihívásokkal, és megtanulják rutinnal kezelni azokat. Már csak azért is, mert bőven marad feszültségforrás így is… „Egy zeneszerzőnek, akármilyen fiatal is, konkrét elképzelése van arról, hogy milyen zenéhez milyen színpadi akció tartozik, legalábbis ami a saját művét illeti. Ez az esetek nagy százalékában nem találkozik azzal a vízióval, amit a rendező hoz a produkcióba – magyarázza Vajda Gergely. – Hiába tartottunk már februárban egy workshop-fázist, ez a feszültség a bemutatót megelőző két hétben többször is előjött. De az ilyen, barátságos laboratóriumi körülmények közötti, ám mégis éles helyzetekben manifesztálódó tapasztalat mind a zeneszerzőnek, mind pedig a fiatal rendezőnek gyümölcsöző lehet.”
Dee & Dum Forrás: BMC
Az énekesek sem panaszkodhattak, hogy unalmas volna a munka: mindannyian több darabban léptek fel az est során, ami nem csekély feladat. „Az ő számukra a stílusok és a hangadási technikák sokfélesége jelentett kihívást, hiszen mindenki minimum kettő, maximum három, egymástól nagyon különböző operában álltak színpadra.”
A DialogScene és az ehhez hasonló programok rettentően fontosak – nem csupán az operajátszás, de a komplett zenei élet szempontjából. Az opera ugyanis sokaknak elérhetetlen messzeségűnek tetszik. Nem véletlenül. „Az opera a legkomplexebb zenés színházi műfaj – mondja Vajda Gergely. – Nehéz lehetőséghez jutni, mert operát alkotni, színre vinni drága mulatság. A zeneszerzők esetében viszont fontos, hogy mielőtt, mondjuk, egy pályázatra jelentkeznének, már legalább egy workshop tapasztalatából tudják, milyen is lehet az az opera, amelynek színrevitelét egy operaház vagy fesztivál az elbíráláskor egyáltalán megfontolhatja.”
A BMC-ben vagy a Zeneakadémia operavizsgáján ünneplő tömeg azt mutatja: igény van az izgalmas, friss hangokra s ötletekre, a közönség vágyik arra, hogy megismerje a jövő komponistáit, énekeseit és irányait. Vajda is így látja ezt: „Jó zenés színházi rendezőkre, mivel a műfaj népszerű, ám a prózai színháznál gyakran jóval bonyolultabb, mindig van kereslet. Fontos, hogy minden generációnak legyenek kreatív, tapasztalt, nyitott és a nemzetközi porondon is hadra fogható alkotói.” A cél tehát adott. Vajda Gergely pedig – a közönséghez hasonlóan – az eredményt tekintve is bizakodó. „A DialogScene mesterkurzuson résztvevő rendezők közül én magam is szívesen dolgoznék legalább két fiatallal a jövőben.” Az est izgalmi faktoráról pedig mindent elmond, hogy az első sorban ott ült maga Kurtág György.
Művek és előadók:
Művek:
- Angel Hernandez-Lovera (VE): Dee & Dum
Rendező: Varga Bence
- Chi-ying Lin (TW): Under the Moonlight
Rendező: Tárnoki Márk
- Antoine Daurat (FR): The Scene
Rendező: Szokol Judit
- Zixiao Wang (CHN): Sons and Lovers, Hate and Love
Rendező: Hojsza Henrietta
- Tomás Bordalejo (AR): The Magic Phallus
Rendező: Tarnóczi Jakab
Előadók: Imai Ayane – szoprán, Molnár Anna – mezzo, Beeri Benjámin – tenor, Mikecz Kornél – bariton, Mali Emese – zongora, Dargay Marcell – zongora.
